2019-07-19 12:41:35, péntek
|
|
|
A hét tölgy balladája
Emberöltők óta egymással szemben,
Hét délceg tölgy áll a végtelen csendben.
Viharral s elemekkel konokul dacolva,
Hatalmas ágaikkal egymást átkarolva.
Sok titok őrzője e hét néma óriás,
Elhangzott már alattuk számtalan vallomás.
Vaskos törzsük között ha átsüvít a szél,
Pár régi balladát suttogva elregél.
Mesél oly sok jóról s temérdek szépről,
Egy dicső harcos büszke népről,
Kik e kies pusztában az otthonukat látták,
S a sorstól kapott sok pofont emelt fővel állták.
A homokkal ők mindig ádáz csatát vívtak,
S állandóan nevettek akkor is ha sírtak.
Sok száz esztendeje alszanak ők mélyen,
E hét gigászi óriás őrzi álmuk ébren.
Bár ember őket nem keltheti fel soha,
Dicsőséges emlékük nem tűnik el tova.
Ott élnek ők mind e hét hatalmas tölgyben,
Földöntúli erejük áramlik a törzsben.
Vándor, Te ki alattuk pihenni megállsz,
E csodatevő helyen oltalmat találsz.
S ha a testedben a gyötrő fájdalmat érzed,
Ne feledd; az ősök itt gyógyítanak Téged...Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|