Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Nyirán Ferenc - Posztumusz elégia
  2020-02-17 19:06:13, hétfő
 
 


Nyirán Ferenc - Posztumusz elégia

,,Csak most az egyszer szólhatnék veled,
kit úgy szerettem." (Pilinszky János)

Mint kivágott, beteg vén fa,
melynek gyökere emlékszik a múltra,
olyan vagyok.

Már nem lázadok, csak örülök a napfénynek,
ha hulló leveleimre rásüt, s még keringő
nedveimben kelt némi vágyat, csöppnyi
élni akarást, de hiába.

Fázósan érkezik az alkony, ilyenkor
becsukódom, magányom magamra
zárom, s éjjel, mint esőben ázó balkon,
rólad álmodom.

Nem voltam haszontalan. Teremtem és
sokszor árnyat adtam. Eztán is lesz miért
halnom, kutyaól leszek vagy gerenda egy ház falában,
égig érő létra, meg hintaló a kisgyermek álmában.

Ha majd sétálsz az őszi avarban, nem
tudod, hogy bennem gázolsz. Ha melegít
kályhádban a tűzifa, nem tudod, hogy
én hevítelek. Mert így szerettelek.

Ledöntött törzsemen ezer apró bogár
nyüzsög, mint egykor rólad szóló
álmaim. Lassan olvadok bele a tájba,
akárha az elmúlás felpörgetett filmkockáit
néznéd. Aztán egyszer csak eltűnök.

Kifakult filmvászon, fehér vibrálás
a vége szakadt szalag nyomán.
Csak itt-ott villannak piros foltok,
mint mikor ügyetlenségemben
megszúrtam magam, s még napok
múlva is vércseppekre leltem a konyha kövén.

Majd eljön az idő, mikor hallgatok.
S csak nézlek némán, mint dóm falán
a szárnyas angyalok.
 
 
0 komment , kategória:  Nyírán Ferenc  
Náray Tamás + egy vicc
  2020-02-17 15:35:13, hétfő
 
 


Náray Tamás divattervező, festőművész, író számomra igen kedves, inteligenciája, humora, de szókimondása is lenyűgöző. Egy vele készített interjúból idézek és ezzel együtt
Szent Péter látogatást tesz Lucifernél a purgatóriumban c. örökérvényű viccet is közre adok. Minden szó aktuális, kellemes olvasást kivánok.

Mióta volt ez a "barszelónás" sztorim, vagy négy tv-t és jópár újságot utasítottam vissza interjú-kérés ügyében. Mondjuk, legalább ők nem loptak, hanem tisztelettel megkérdeztek. Ezt ezúton is köszönöm. De elmondtam nekik, én is tisztelettel, hogy itthon vannak dolgok, amikről egyszerűen nem éri meg beszélni. És nem a profit miatt.
Hanem mert a magyar, állandóan valamiért, vagy éppen annak az ellenkezőjéért HŐBÖRGŐ HABITUS végül elhallgattatja azokat az embereket, akiknek talán érdemes volna a szavára adni. Akiknek a tapasztalatából, a világlátásából okulni lehetne. Eléggé el nem ítélhető módon, azt gondolom magamról, hogy esetleg az én véleményem is lehetne alkalomadtán megfontolandó...
És miért utasítottam vissza a médiában való megjelenést, én is, ahogy egyre többen is most már, ahogy hallom? Mert elegünk lett az ostoba csürhével való hadakozásból. Az önmagyarázásból, mire nagy nehezen "át tudjuk juttatni" a mondanivaló lényegét, és a "népek" hajlandóak azt megérteni, nem pedig azonnal támadásba lendülni, és ha éppen nincs más eszköz, akkor fasisztázni, liberálisozni, zsidózni, buzizni és cigányozni... szabadon választott. Csak fejlődni ne kelljen, vagy szélesíteni a látómezőt. Ezeket semmiképp.
Tulajdonképpen, a magamfajtának úgy is jó, ha a többiek nem tartanak igényt sem a meglátásaira, sem a segítségére. Sőt! Talán még jobb. De, hogy egyszerűbb, az biztos.
És ki a vesztes? Aki nem tanul mindabból, amit felkínálnak neki. Ez örök igazság. Mint, ahogy az is, hogy végülis az ő életük. Úgy szarják szét, ahogy akarják, vagy éppen tudják. Én, és a hozzám hasonlók már megoldottuk a magunkét.
Közzé teszek egy régi viccet. Minimum 50 éves. (A vicc logikáján, hogy hogyan kerül egy zsidó a purgatóriumba, nem kell kiakadni. Mert nem ez a lényege. Jó? Csak mondom...)
Tehát:
Szent Péter látogatást tesz a pokolban. Lucifer fogadja a purgatórium ajtajában és bevezeti őt az első terembe, ahol egy nagy üstben főnek az elkárhozott németek, iszonyú kínok között. De sehol egy őr, aki felügyelne rájuk.
-Nem jönnek ki? -kérdezi Szent Péter.
-Nem. Ők németek, fegyelmezettek. Ha egyszer ez a parancs, akkor ők azt végrehajtják, ha beledöglenek, akkor is.
Átmennek a következő terembe. Itt az elkárhozott zsidókat főzik. Mindenhol körben szuronyos botokkal felszerelt ördögök állnak, és folyamatosan hadakoznak az üst szélén kifelé igyekvőkkel.
-Hát, itt akad munka, úgy látom!
-Hát ezek a zsidók borzalmasak. Ezek alulról is tolják egymást kifelé, még akkor is, ha az, aki alul van megfullad. Aztán, ha egy kijut, azonnal szervezkedni kezd, és jönnek is vissza a többiekért. Alig győzzük visszaverni őket az üstbe!
A harmadik teremben nyugalom van. De az üstben lévő izzó folyadék erősen bugyborog.
-Ez kiknek a terme? -kérdezi Szent Péter.
-Ez a magyaroké.
-És rájuk sem kell vigyázni? Milyen fegyelmezettek!
-Nem, rájuk sem kell vigyázni. De nem azért, mert fegyelmezettek.
-Hanem?
-Hanem azért, mert ha egy ki akarna valahogy önerejéből mászni, húsz ráugrik és menthetetelenül visszarántja.

Na kérem szépen. Ugye tudjuk, hogy én már megettem a kenyerem javát, és lehettem talán első osztályos, amikor ez a vicc ment... Akkor persze nem is értettem igazán. De mára sikerült megértenem.
Mindenki végiggondolhatja, hogy azóta mi változott. Nem kéne felébredni?
További szép napot kívánok. Tisztelettel.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Áprily Lajos : Mennék eléd
  2020-02-17 13:58:56, hétfő
 
 


Áprily Lajos : Mennék eléd

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyilakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!
 
 
0 komment , kategória:   Áprily Lajos  
Elfelejtetted a napot
  2020-02-17 13:55:44, hétfő
 
 


Tóth Árpád : Elfelejtetted a napot

Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap sütött
S lehunyt szemhéjaimon
Rózsaszínnel átütött.

Fáradt arcom szelíden
Tüzesítette a fény
S szem lehunyva a szokott
Utazásra vártam én,

Arra, mikor-halk hajó
Titokzatos tengeren,-
Fékvőszékem útrakél
S lázam sodrán ring velem

Felelőtlen, gyönyörű
Fantázia-tájakig,
Ahol romló életem
Némely bús álma lakik:

Mindaz, ami sohse lesz,
Mindaz, ami sohse volt,-
Így indultam ma is el,
Hunyt szemekkel, mint a holt,

Álmodozni: életet.
És úgy hajlott rám a nap,
Mintha pilláimra a
Rózsaszínű parazsat

Az a szent fény ejtené,
Mit még ott látott a szem
Isten-atyja kebelén,
S melyre szomjas szüntelen.

És egyszerre úgy esett,
Telin, forrón, hirtelen
Rád gondoltam s arra, hogy
Messze vagy és jaj nekem.

És megriadt szemeim
Felpattantak: a hegyek
Csúcsain már pirosan
Búsultak a fellegek.

És egy furcsa vízió
Vad erővel elkapott.
Úgy éreztem: kezeid
Tartották ma a napot.

Azért volt oly különös,
Minden fénynél édesebb,
És én ezt csak most tudom,
Amikor már este lett,

Mikor kezed fáradtan
Elejti már a napot
S szívemben is csöndesen
Elhallgatnak a dalok.

 
 
0 komment , kategória:   Tóth Árpád  
Ej ha!
  2020-02-17 11:18:53, hétfő
 
 


Ej ha!

Alberto és Alicia mindketten ápoltjai egy mentálhigiénés kórháznak.
Egy nap, amikor a kórház medencéje mellett mennek el, Alberto váratlanul
beleesik a medencébe, lesüllyed az aljára, s ott marad mozdulatlanul.
Alicia gyorsan beugrik, leúszik a medence aljára és kihúzza a társát.
Amikor a kórház igazgatója meghallotta Alicia hőstettét, kiadta, hogy
állítsák ki a zárójelentését, mert úgy gondolta, hogy most már
mentálisan stabil az állapota.
Az igazgató a következőket mondta Aliciának:
- Két hírem van a számára, egy jó és egy rossz. A jó hír, hogy kiadjuk a
zárójelentését, mert azzal, hogy beugrott a medencébe és megmentette
egy másik ápolt életét, azzal bizonyította, hogy képes krízishelyzetben
racionálisan gondolkodni és ebből arra következtettünk, hogy mentálisan
egészséges és elhagyhatja a kórházat.
A rossz hír az, hogy Alberto, akinek megmentette az életét, a fürdőben a
köpenye övével felakasztotta magát, röviddel azután, hogy Ön kihúzta őt a
medencéből.
Alicia, nagyon sajnálom, de Alberto elhunyt.
Alicia meglepetten mondja az igazgatónak:
- Nem ő akasztotta fel magát. Én akasztottam fel, hogy megszáradjon!


 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2020.01 2020. Február 2020.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
242526272829 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 107 db bejegyzés
e év: 1777 db bejegyzés
Összes: 9716 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 254
  • e Hét: 684
  • e Hónap: 5976
  • e Év: 64199
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.