|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2020-02-02 20:43:14, vasárnap
|
|
|
Ezen a napon mutatta be Szűz Mária és Szent József a gyermek Jézust az Úrnak a jeruzsálemi templomban.
Gyertyás körmenet a bűnbánati cslekvést pótolja.
Videó Link
...... ........... ........... .........
...... ..............
Angyalszó c. újságunkból az írások
...... ........... ........... .........
...... ........... ........... ..........
...... ........... ........... ..........
Felszentelt gyertyák
...... ............
...... ........... ........... ........
........
...... ........... ..........
...... ........... .....
........
........
...... ............
........
|
|
|
0 komment
, kategória: Gazdagrét Szentangyaloktemplom |
|
|
|
|
|
2020-02-02 19:39:39, vasárnap
|
|
|
Sarah bíboros " Esteledik, a nap már lemenőben " című könyvéből:
" Harminc éven keresztül Jézus emberségünk fátyla alatt rejtőzött, megtanulva a csöndben és a szemlélődő imádságban munkálkodni. Elemi szükséglete volt, hogy hosszú órákat és egész éjszakákat töltsön szemtől szemben Istennel, s így fenntartsa a bensőséges kapcsolatot a Szentháromság közösségével. Krisztus nem habozott otthagyni az őt ostromló tömeget, hogy eltávolodva tőle az Atyával legyen a magányban, az imádságban, a szemlélődésben és a csöndben." |
|
|
0 komment
, kategória: Szentségimádás |
|
|
|
|
|
2020-02-02 19:27:47, vasárnap
|
|
|
2020. február 2-án, vasárnap kerül sor a Szombathelyi Egyházmegyében élő szerzetesek hálaadására és elköteleződésük megújítására a Székesegyházban. Az esti 18 órai mise előtt fél órával zsolozsmát imádkozunk a püspökatyával, majd ezt követi az ünnepi szentmise.
Videó Link
Fabien atya
Képen jobbról az első
...
Csoport képen középen a megyéspüspök /Dr. Székely János mellett balra látható.
...
Csoport képen balról a második
....
Tanulság tétel hanganyag Link
*
- Magyar kurír oldalon
2020. február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, a Megszentelt Élet Világnapján Szombathelyen találkoztak az egyházmegye terültén élő szerzetesrendek és szerzetesi közösségek tagjai.
A Püspöki Palota Konferenciatermében közös játékkal vette kezdetét a találkozó. Izgalmas kérdések követték egymást az egyes szerzetesi közösségek életéről, múltjáról és jelenéről. A válaszok néha annak a rendnek a tagjait is meglepték, akikről a kérdések szóltak. Szerzetesnek lenni tanúságtétel Krisztus szeretetéről a világ számára, mondta Tete Remis, verbita tartományfőnök a martinus.hu-nak adott interjújában.
A vidám program közös zsolozsmával folytatódott a Székesegyházban, majd szentmisén vettek részt a megjelentek, amelynek kezdetén Székely János megyéspüspök gyertyákat szentelt. Ezen a napon emlékezett meg Egyházunk arról, hogy bemutatták Jézust szülei a jeruzsálemi templomban, ahogyan a hagyomány is megkövetelte. A szülők galamb és gerlice fiókákat áldoztak a templomban, ezzel is felajánlották fiúkat az Úrnak. Mivel a negyedik századtól Jézus születését december 25-én kezdték ünnepelni, február másodikára helyezték át a templomban való bemutatásról szóló ünnepet. Jézus ekkor találkozott az agg Simeonnal és Anna prófétaasszonnyal, általuk az emberiséggel, akikért megtestesült.
A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.
Szentbeszédében Székely János felidézte a Szerzetesség évében indított plakátsorozatot, amelyen egy-egy szerzetesrend tagja volt látható, és egy jelmondat: Rendben vagyok. Ez nem csak az adott szerzetes közösségére vonatkozott, hanem mélyebb üzenetében utalt arra az isteni rendre, amelyet Ő beleültetett a világba. És a szerzetes ezt a rendet sejti meg, ezt hirdeti.
Székely János felidézte gimnáziumi élményét, amikor Lengyelországban tett utazást. Mint mondta: az emberek számára természetes volt, hogy imádkoztak étkezés előtt; hogy a czestochowai zarándokokat örömmel köszöntötték minden településen amelyen áthaladtak; és szerzetesekkel találkozhattak a városokban.
Sajnos a mai világunk sok szempontból nincs rendben. A nyugati világ 100-200 éve szélsőségesen liberális irányt vett. A szabadság azt jelenti a mai embernek, hogy bármit, ami hirtelen eszébe jut, amit önkényes vágya által megkíván, azt megteheti és ennek senki korlátot nem szabhat: sem család, sem a hagyományok, sem a közösségek, sem a vallások. De emiatt rombolja korunk embere a környezetet, a gazdaságot, az egyént magát is. Ezzel szemben a szabadság nem a korlátlan, össze-vissza történő választást jelenti, hanem azt, hogy mindig az igazat kell igaznak megismerni. Az akarat természetes célja a jó, az érték. A szabadság egy emberi vágy és törekvés az értékre, mondta Székely János. Az ember attól szabad ha minden lehúzó erőtől megszabadul, ha tud szárnyalni, szeretni és rátalál az isteni rendre. Ebben segítenek a szerzetesek, akik Krisztus fényét hordozzák a világban, mondta Székely János.
Ezt követően Vida Katalin szociális testvér tanúságtételét hallgathatták meg a jelenlévők, aki kitért meghívására, Istenkapcsolatára a szolgálata és a mindennapok során, párhuzamba állítva a házassággal. Az életünkben nem mi vagyunk a fontosak, hanem, hogy odavezessük az embereket Istenhez, így szolgálva országát, mondta Katalin testvér.
Ezt követően megerősítették fogadalmukat a szerzetesek, majd tömjént helyeztek az oltár elé kihelyezett parázsra.
Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek.
Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.
Imádkozzunk a szerzetesekért és a megszentelt életet élőkért, valamint a hivatásokért! |
|
|
0 komment
, kategória: Dr. Székely János püspök |
|
|
|
|
|
2020-02-02 19:08:44, vasárnap
|
|
|
Katolikus ma oldalon Link
Sötét templomba égő megszentelt gyertyával, körmenetben vonulnak be a keresztények.
...... ........... .....
...... ........
- Inárcsi templom Link
- Remete kertváros Link
Képek a Vatican_Szent Péter bazilika szentmiséjén - Gyertya szentelés
...... .........
...... ........
|
|
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
2020-02-02 07:59:41, vasárnap
|
|
|
,,Ha Ő csendben marad." (Jób 34,29).
,,Ő ad nyugalmat." Ó, mennyei Testvér,
Aki otthon nélkül hordtad igád,
És érettünk e Földön bűnné lettél,
Hogy megmentésünkért vállalj halált.
Nagy értékű ajándékaid közül
Azt kérem, hogy nehéz óráimban
Megértsem szavad, ha a zaj elül,
És szent karjaidban megnyugodjam.
Gondok nem rémítenek, ha velem vagy,
S a hit csöndjében békédet adod,
A gyász sem rendít meg, ha Te vigasztalsz,
És kezem kezedben erősen tartod.
Boldogító, hogy jön egy fényes hajnal,
Mikor kilépek az árnyak közül...
Nagyon várom azt minden pirkadattal,
Szívem már előre ujjong, örül.
*
- Jézus csendben marad a tomboló viharban. Ha vele vitorlázunk a tavon, elérve a mély vizet. Távol a szárazföldtől, az éjféli égbolt alatt hatalmas vihar csap le ránk. Mintha a Föld és a pokol vonult volna fel ellenünk, és minden hullám azzal fenyeget, hogy elborítja csónakunkat. Aztán Ő fölkel álmából, és megdorgálja a szelet meg a hullámokat. Kezével int, jelezve a tomboló vihar végét, és a békés nyugalom kezdetét. Szava hallható a szél tombolása, a kötelek és eresztékek nyikorgása fölött, meg a hullámok zúgásán túl is: ,,Hallgass! Némulj el!" (Mk. 4,39) Nem hallod? Hirtelen beáll a nagy csend. ,,Ő ad nyugalmat" - nyugalmat még belső erőnk és vigasztalásunk elvesztése közepette is. Olykor eltávolítja ezeket, mert túlságosan sokat foglalkozunk velük. Kísértésünk van arra, hogy úgy tekintsünk örömeinkre, élvezeteinkre, szenvedélyeinkre vagy álmainkra, mint amelyek túl sok beteljesedést adnak. Aztán kegyelmes szeretete által visszavonja ezeket, elvezetve minket oda, hogy különbséget tegyünk közöttük és Ő közötte. Közel von magához, és jelenlétének bizonyosságát suttogja fülünkbe, elhozva a végtelen nyugalmat, hogy megőrizze szívünket és értelmünket. ,,Ő ad nyugalmat!
Forrás: Kovács Kálmán TVN blogja |
|
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
2020-02-02 07:52:15, vasárnap
|
|
|
Lássátok a kegyelmet, keressétek a felebarátot és reméljetek!
,,Kérjünk tőle új tekintetet, amely képes látni a kegyelmet, tudja keresni a felebarátot, és tud remélni! Akkor a mi szemünk is meglátja majd az üdvösséget!"
Február 1-én, Urunk bemutatása ünnepének előestéjén a Szentatya a megszentelt életet élőkkel együtt mutatott be gyertyaszenteléssel egybekötött szentmisét a Szent Péter-bazilikában. Beszédében a látásnak, a felebarát felkeresésének és a reménynek a fogalmait körüljárva világított rá a megszentelt személyek nélkülözhetetlen szerepére az Egyházban.
Ferenc pápa lefordított homíliáját teljes terjedelmében közöljük.
*
- ,,Szemem meglátta üdvösséged" (Lk 2,30). Ezek Simeon szavai, akit az evangélium egyszerű emberként mutat be: ,,igaz és istenfélő ember" - mondja a szöveg (Lk 2,25). De az emberek közül, akik azon a napon a templomban voltak, csak ő látta meg Jézusban az Üdvözítőt. Mit látott? Egy gyermeket: egy kicsiny, törékeny és egyszerű gyermeket. De ott meglátta az üdvösséget, mert a Szentlélek felismerteti vele abban a csöppnyi csecsemőben ,,az Úr Felkentjét" (Lk 2,26). Karjába véve megérezte hitében, hogy benne Isten beteljesítette ígéreteit. És akkor ő, Simeon, elmehetett békében: látta a kegyelmet, amely többet ér, mint az élet (vö. Zsolt 63,4), semmi mást nem várt.
Kedves megszentelt testvérek és nővérek, ti is egyszerű férfiak és nők vagytok, akik megláttátok a kincset, amely többet ér, mint a világ összes vagyona. Érte olyan értékes dolgokat hagytatok el, mint az anyagi javak, a saját család alapítása. Miért tettétek? Mert beleszerettetek Jézusba, benne láttatok meg mindent, és mivel pillantása elrabolt benneteket, elhagytatok minden mást. A megszentelt élet ez a látás. Annak látása, ami számít az életben. Az Úr ajándékának tárt karokkal fogadása, ahogyan Simeon tette. Ez az, amit a megszentelt személyek szemei látnak: Istennek a kezükbe adott kegyelme. A megszentelt személy az, aki mindennap magára néz, és azt mondja: ,,Minden ajándék, minden kegyelem." Kedves testvérek és nővérek, nem mi érdemeltük ki a szerzetesi életet, az a szeretet ajándéka, amelyet kaptunk.
Szemem meglátta üdvösséged. Ezeket a szavakat minden este elismételjük a befejező imaórában. Velük fejezzük be a napot, lényegében azt mondjuk: ,,Uram, üdvösségem tőled jön, a kezem nem üres, hanem tele van kegyelmeddel." Képesek vagyunk meglátni a kegyelmet - ez a kiindulópont. Visszanézni, értelmezni saját élettörténetünket és meglátni benne Isten hűséges ajándékát: nemcsak az élet fontos pillanataiban, hanem törékenység, a gyengeség, a nyomorúság időszakaiban is. A kísértő, az ördög épp nyomorúságainkra, üres kezünkre utal állandóan: ,,Sok év eltelt, és nem lettél jobb, nem valósítottad meg, amire képes lettél volna, nem engedték, hogy azt tedd, amit szerettél volna, nem mindig voltál hű, nem vagy képes...", és így tovább. Mindannyian jól ismerjük ezt a történést, ezeket a szavakat. Látjuk, hogy ebben részben van igazság, és olyan gondolatok és érzések után megyünk, amelyek összezavarnak bennünket. Ezzel pedig azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük az iránytűt: Isten ingyenességét. Mert Isten mindig szeret bennünket és állandóan adja magát nekünk, nyomorúságainkban is. Szent Jeromos sok mindent adott az Úrnak, de az Úr többet kért. Ő viszont megkérdezte: ,,De, Uram, mindent odaadtam neked, mindent, mi hiányzik még?" - ,,A bűneid, a nyomorúságaid. Add nekem nyomorúságaidat!" Amikor az Úron tartjuk tekintetünket, akkor megnyílunk a megbocsátás előtt, amely megújít bennünket, és az ő hűsége megerősít bennünket. Ma feltehetjük magunknak a kérdést: ,,Én kire irányítom a tekintetem: az Úrra vagy magamra?" Aki képes előbb meglátni Isten kegyelmét, az felfedezi a lehangoltság és a világias tekintet ellenszerét.
Mert ez a kísértés fenyegeti a szerzetes életet: a világias tekintet. Az a tekintet, amely már nem látja Isten kegyelmét mint az élet főszereplőjeként, és valami pótlékot keres: egy kis sikert, érzelmi vigaszt, azt csinálni végre, amit akarok. Csakhogy a megszentelt élet, amikor már nem Isten kegyelme körül forog, akkor önmaga felé fordul és önmagába zárkózik. Elveszíti lendületét, leereszt, stagnál. És tudjuk, mi történik: követeljük saját tereinket és saját jogainkat, megengedjük magunknak a pletykálást és a gonoszkodást, dühöngünk minden nem működő apróság miatt, és panaszlitániákat ismételgetünk - a panaszok, ,,panaszatya", ,,panasznővér" - a testvérekről, a nővérekről, a közösségről, az Egyházról, a társadalomról. Már nem látjuk az Urat minden dologban, hanem csak a világot, a maga működésmódjaival, és a szívünk összezsugorodik. Így a megszokás és gyakorlat központúság rabjaivá válunk, közben pedig növekszik bennünk a szomorúság és a lehangoltság, melyek teljesen lemondóvá tesznek bennünket. Ide vezet a világias látásmód. Nagy Szent Teréz mondta nővéreinek: ,,Jaj a nővérnek, aki azt ismételgeti, hogy »jogtalanságot követtek el velem szemben«, jaj neki!"
Hogy helyesen tekintsünk az életre, kérjük, hogy meg tudjuk látni Isten irántunk tanúsított kegyelmét, mint Simeon. Az evangélium háromszor is megismétli, hogy Simeon szoros kapcsolatban volt a Szentlélekkel, aki betöltötte, inspirálta, indította őt (vö. Lk 2,25-27). Meghitt, szoros kapcsolatban állt a Szentlélekkel, vagyis Isten szeretetével. A megszentelt élet, ha szilárd marad az Úr szeretetében, akkor látja a szépséget. Látja, hogy a szegénység nem gigászi erőfeszítés, hanem egy felsőbbrendű szabadság, amelyet valódi gazdagságként Isten ad nekünk és másoknak. Látja, hogy a tisztaság nem szigorú meddőség, hanem a birtoklás nélküli szeretet útja. Látja, hogy az engedelmesség nem fegyelem, hanem az anarchia feletti győzelem Jézus stílusában. Az egyik földrengés sújtotta területen, Olaszországban - ha már szegénységről és közösségi életről beszélünk - volt egy romba dőlt bencés monostor, egy másik monostor viszont felajánlotta a nővéreknek, hogy költözzenek át hozzájuk. De ők csak rövid ideig maradtak náluk: nem voltak boldogok, az otthagyott helyre, az elhagyott emberekre gondoltak. Végül úgy döntöttek, hogy visszatérnek, és két lakókocsiból áll majd a monostoruk. Ahelyett, hogy egy nagy, kényelmes monostorban éltek volna kényelmesen, ott bolhákként zsúfolódtak össze, de boldogok voltak a szegénységben. Ez az elmúlt évben történt. Gyönyörű dolog!
Szemem meglátta üdvösséged. Simeon látja a kicsi, alázatos, szolgálni jövő és nem szolgálatot váró Jézust, és önmagát szolgaként határozza meg. Azt mondja ugyanis: ,,Most elbocsátod, Uram, szolgádat szavad szerint békességben" (Lk 2,29). Aki Jézusra figyel, az megtanul szolgáló életet élni. Nem várja, hogy a többiek induljanak el, hanem elkezdi keresni felebarátját, ahogy Simeon kereste Jézust a templomban. A megszentelt életben hol van a felebarát? Ez a kérdés: hol van a felebarát? Mindenekelőtt a saját közösségünkben. Kérnünk kell annak kegyelemét, hogy tudjuk keresni Jézust testvéreinkben és nővéreinkben, akiket kaptunk! Ott kezdődik el a szeretet gyakorlása: azon a helyen, ahol élsz, testvéreid és nővéreid befogadásával, szegénységeikkel együtt, ahogyan Simeon fogadta az egyszerű és szegény Jézust. Manapság sokan csak akadályt és bajt látnak másokban. Szükség van olyan tekintetekre, amelyek keresik a felebarátot, odalépnek a távoliakhoz. A szerzetes férfiaknak és nőknek, akik utánozni akarják Jézust, az a feladatuk, hogy bevigyék a világba magának Jézusnak a tekintetét, az együttérzés pillantását, a távoliakat fürkésző nézést, amely nem elítél, hanem bátorít, felszabadít, vigasztal: az együttérzés pillantását. Az evangélium szövege refrénként, sokszor mondja Jézusról: ,,megesett rajta a szíve". Jézus mindannyiunk felé leereszkedik!
...... .............
...... ........... .......
...... .............
...... .............
Szemem meglátta üdvösséged. Simeon szeme azért látta meg az üdvösséget, mert várta (vö. Lk 2,25). Olyan szeme volt, amely várt, remélt. A világosságot kereste, és meglátta a nemzetek világosságát (vö. Lk 2,32). Öreg volt, de reménytől csillogott a szeme. A megszentelt személyek nézése csak reménytől csillogó pillantás lehet. Tudni kell remélni! Ha szétnézünk magunk körül, könnyen elveszíthetjük a reményt: a nem működő dolgok, a hivatások számának visszaesése... Továbbra is fenyeget a világias pillantás kísértése, amely megsemmisíti a reményt. De nézzük csak az evangéliumot, és figyeljük meg Simeont és Annát: idősek voltak, egyedül éltek, mégsem veszítették el a reményt, mert kapcsolatba álltak az Úrral. Anna ,,nem távozott el a templomból, böjttel és imával teljesített szolgálatot éjjel-nappal (Lk 2,37). Itt rejlik a titok: nem szabad eltávozni az Úrtól, a remény forrásától. Megvakulunk, ha nem nézünk mindennap az Úrra, ha nem imádjuk őt. Imádnunk kell az Urat!
Kedves testvérek és nővérek, köszönjük meg Istennek a megszentelt élet ajándékát, és kérjünk tőle új tekintetet, amely képes látni a kegyelmet, tudja keresni a felebarátot, és tud remélni! Akkor a mi szemünk is meglátja majd az üdvösséget!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News Magyar Kurír
Videó Link |
|
|
0 komment
, kategória: Vatikan_Ferenc pápa |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2020. Február
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
489 db bejegyzés |
e év: |
6233 db bejegyzés |
Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 525
- e Hét: 1604
- e Hónap: 15042
- e Év: 217955
|
|
|