2020-02-09 09:33:53, vasárnap
|
|
|
Lázadva keresem azt a pontot ,
azt a nehezen megfoghatót ,
amit még keresni sem szabadna .
Átmegyek a falakon , s már
hallom is a szirének énekét ,
de tudatom éberebben landol
bársonyosan csöndes tavadnál .
Megmerítkezem a szélcsend
suttogásában ahogyan
vízbe veti magát hangtalan .
Majd hirtelen kiúszik a túlpartra ,
süt néhány halat , végül is . . . ,
csak a társalgásért ,
az együttlétért ,
a megmentő szavakért ,
a csőre töltött szavakért ,
melyek kilövik
az óembert .
Ahogyan a falon átmentem ,
úgy vízen is járok ,
s megyek Feléd . . . ,
Te csak állsz ott ,
leeresztett kezekkel . . .
Finom a hal ,
Uram !
***** Bédné Marika : 2020 . 02 . 09 . 09 : 35 . - Forrás : Fehérvár Kultúra - Közéleti hetilap *****
|
|
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|