2020-03-11 12:41:20, szerda
|
|
|
Hová költözött szívedből a jóság ,
a szelíd érzelem , a mindent
elsöprő őszinte , felemelő szerelem ?
Beleborzongok a néma hallgatásba ,
a szívemet gúzsba kötő magányba .
Gondomat a távolságod tetézi ,
hiányzik mosolyod édes , bódító varázsa .
Egybe mosódnak a nappalok
s éjszakák , fogságba ejt az idő
múlása , sötét homályban ülve
szorongva várom a felszabadító csodát .
Hogy mindent amit egykor reméltem ,
levetve konok büszkeséged , szemedben
megbánó , csillogó könnyel visszatérsz hozzám .
Testünk az őrült , izzó vágyban összeforr ,
szívem többé már nem marad árva ,
velem maradsz az örökkévalóságban !
**********
Bédné Marika : 2020 . 03 . 11 . 12 : 39 - / saját versem /
|
|
|
3 komment
, kategória: Általános |
|
|
|