|
2020-03-12 22:26:03, csütörtök
|
| |
| |
,,Pedig mi azt reméltük" (Lk 24,21)
Mindig elszomorított, hogy az a két tanítvány, aki Jézussal együtt ment az Emmausba vivő úton, nem ezt mondta neki: ,,Mi még mindig reméljük", ahelyett, hogy ,,reméltük". A helyzet nagyon szomorú, mert gondolatuk szerint mindennek vége.
Ó, bárcsak ezt mondták volna: ,,Minden a mi reménységünk ellen szól, és úgy tűnik, mintha bizalmunk kudarcot vallana. De mi nem adjuk fel, mert hisszük, hogy meglátjuk Őt ismét." Ehelyett ott haladtak mellette, kinyilvánítva megtépázott hitüket. Jézusnak ezt kellett mondania nekik: Ó, balgák és rest szívűek..." (Lk 24,25)
Nem forgunk-e annak veszélyében, hogy ugyanezeket a szavakat kell mondania nekünk? Megengedhetjük, hogy elveszítsük minden értékünket, kivéve az igazság és szeretet Istenében való hitet. Bárcsak soha ne úgy fejeznénk ki hitünket, mint ahogy ezek a tanítványok tették, múlt időben: ,,Pedig mi azt reméltük." Mi mondjuk mindig ezt: ,,Van reményem." (Crumbs)
A lágy, édes nyár meleg volt nagyon,
Virágot hozott a fán sok ág,
Csodálkoztam a nyíló rózsákon,
Aztán azon, hogy nincs már virág...
Kicsiny volt hitem, inogni kezdett,
Mikor a virágok elszáradtak,
Bizalmam teljesen semmivé lett,
Kitettem hitem a zúgó viharnak.
Egy madár éneke (Winter Storm)
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
Offline
