|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2020-03-13 20:46:08, péntek
|
| |
| |
,,Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!" (Mt 27,42)
Jézus a kereszten függ. Az engedelmesség útja a szenvedés útja. Az utolsó szakaszban, a keserű szakaszban van.
Az ördög kétségbeesik, de nem adja fel. Nagyon szívós. Csak a Szentlélek szívóssága múlja felül.
Heródes révén az ördög megpróbálta kioltani a szent gyermek életét. A pusztában személyesen próbálta meg engedetlenségre bírni Jézust. Péter személyében megkísérelte feltartóztatni a Messiást a kereszthez vezető úton, most a kereszten pedig még mindig kilövi nyilait a Sátán.
A tudatlan tömeg így kiáltozik: ,,Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni." És az ördög méregbe mártja szavait. Ez a gúnyolódás provokáció. Kis gyermekek nagyon jól tudják, hogy hogyan kell gúnyolni egymást: ,,Nem tudsz megfogni... Nem mernéd megtenni..."
Micsoda kísértés! A tömegnek milyen kihívó magatartása ez! ,,Szálljon le most a keresztről,
és mi hiszünk benne." Bocsássunk meg a csúfolódó tömegnek, nem tudják mit kiabálnak. De
Isten tudja, és a Sátán is tudja. Jézus hallja a kísértő hangját.
Angyalok és démonok sereglenek a tömeg köré. Figyelik a látványt, melynek mélységét senki
emberfia nem tudja felmérni. Olyan dimenzióról van itt szó, olyan mélységről, amelyet senki nem képes meglátni, míg Isten a szemét és a szívét meg nem nyitja.
Az a keresztről lelógó alak ott a hegyen, középütt, kínokban vonaglik.
Az ördög támadása kegyetlen. Több fájdalmat okoz Jézusnak, mint a kezein átfúródó szögek.
Mégis a kereszten marad. Szívében Jézus megújítja az Atyának tett esküjét. ,,Ha meg kell mentenem másokat, nem menthetem meg magamat. Távozz tőlem, Sátán! Mivel kötelességem másokat megmenteni, nem fogom magamat megmenteni."
Nem a szegek tartották Őt a kereszten, hanem a szeretete. ,,Áldjad az Urat, áldjad Uradat, ó én lelkem!"
Napi gondolat
Köszönd meg Jézusnak, és magasztald őt azért, hogy az irántad érzett szeretettől indíttatva a kereszten maradt.
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-13 20:13:04, péntek
|
| |
| |
,,Nagyok és csodálatosak a Te tetteid, mindenható Úr Isten" (Jel 15,3).
A következő történetet Charles H. Spurgeon felesége mondta el, aki sokat szenvedett betegsége miatt több mint huszonöt éven át:
,,Egy unalmas és sivár nap végén díványomon pihentem, ahogy az éjszaka közeledett. Jóllehet szobám világos és kényelmes volt, de mintha a külső sötétségből valami belépett volna lelkembe és elhomályosította volna lelki látásomat. Hiába próbáltam meglátni a mindenható kezet, amelyről tudtam, hogy megfogja az enyémet, és amely irányította ködben botorkáló lábamat a szenvedés meredek és csúszós ösvényén.
Szomorú szívvel kérdeztem: ,,Miért bánik az Úr így az egyik gyermekével? Miért küld az Úr oly gyakran ilyen éles és keserű fájdalmakat az én meglátogatásomra? Miért engedi meg ennek a makacs gyengeségnek, hogy akadályozzon abban a kedves szolgálatban, amit annyira vágyok elvégezni az Ő szegény szolgáinak?"
Ezekre a türelmetlen kérdésekre gyorsan válasz érkezett egy nagyon furcsa nyelven. Jóllehet nem volt szükség tolmácsra, kivéve szívem gondolkodó sóhajára. Egy kis ideig csönd uralkodott a kicsiny szobában, amit csak a kandallóban égő tölgyfa ropogása tört meg. Hirtelen édes, lágy hangot hallottam: egy elhaló, mégis világos zenei hangot, mint egy vörösbegyét trillázni ablakom alatt. Hangosan megkérdeztem: ,,Mi lehet ez? Bizonyára egyetlen madár sem énekelhet kint az évnek vagy az éjszakának ebben a szakaszában. Azonban ismét jöttek az elhaló, szomorú dallamok, olyan édesen és dallamosan, mégis eléggé titokzatosan, hogy csodálkozást okozzanak. Aztán barátom felkiáltott: ,,Az a tűzön levő tuskóból ered!" A tűz kioldotta a bebörtönzött zenét a vén tölgyfa szívének mélyéből!
Talán a tölgy ezt a zenét azokon a napokon szerezte, amikor minden jól ment vele - amikor a madarak boldogan énekeltek ágain és a lágy napfény aranyba keretezte gyöngéd leveleit. De azóta megvénült és megkeményedett. A bütykös növekedés évgyűrűi egymás után pecsételték meg a növekedés régen elfelejtett melódiáit, amíg a lángok tűznyelvei megemésztették kérgességét. A tűz rendkívüli melege kifacsarta belőle mind az éneket, mind az áldozatot. Aztán rájöttem: amikor a szenvedés tüzei dicsérő énekeket csalnak ki belőlünk, mi valóban tisztulunk, és a mi Istenünk megdicsőül!"
Talán némelyikünk olyan, mint ez a vén tölgyfatuskó: hideg, kemény, érzéketlen
és soha nem ad ki egyetlen dallamos hangot. A körülöttünk levő tűz égetése szabadítja fel az Istenben levő bizalom dallamait és hoz elő vidám egyetértést az Ő akaratával. Amint ezen gondolkodtam, a tűz égett tovább, és lelkem édes vigasztalásra talált e példázatban, ami olyan különös módon érkezett hozzám.
Igen, éneklés a tűzben! Isten segít minket, néha csupán azt az egyetlen módot alkalmazva, ami harmóniát tud kihozni a mi kemény és közömbös szívünkből. Aztán fűtsék be a kemencét ,,hétszerte jobban, amint azt szokták. (Dán 3,19)!"
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2020. Március
| | |
|
|
| ma: |
6 db bejegyzés |
| e hónap: |
222 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35916 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1619
- e Hét: 10331
- e Hónap: 22206
- e Év: 210008
|
|
|
Offline
