|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2020-03-17 23:05:03, kedd
|
| |
| |
Boldogság?
Boldog vagyok, nevet a lelkem,
mint a virág eső után,
mint páros csillag fenn az égen,
mint reggeli harmat a réten,
s mint a márciusi napsugár.
Boldog vagyok, ragyog a lelkem,
mint az ég pazar. kék színe
és úgy repes, ujjong a kedvem,
mint egykor a kis Betlehemben
Szűz Mária boldog szíve.
Uram, most mégis arra kérlek,
nyiladdal engem is találj,
mert mások kínját hogyha látom,
annyira érzem boldogságom,
hogy szinte fáj!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-17 22:26:08, kedd
|
| |
| |
Őszi estén
Kutatva jár az égen már a hold:
e vén halász... Hálója színezüst.
S ha fénye boldog pár szemébe süt,
mosolyra enyhül bús arcán a folt.
Az utca zeng, a város víg, zajos.
Az én szívembe hervadt ősz szökött
s a sok kacajra rezgő szív között
dobogni sem mer, oly alázatos.
Krúgó darvakkal útra kélt a kedvem,
a bánat ül csak szárnyszegetten bennem.
S hogy rám a hold gúnyos szemét ne vesse,
csak elhúzódom, vár diákszobám,
s amíg emléked álmot lop reám,
szelíd kezekkel betakar az este.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-17 22:10:09, kedd
|
| |
| |
Őszi üzenet
Itt most a tél a gyászindulót fújja,
Bakony felől lassan lappang a tél.
A nyár ezerszín ravatalra nyúlva
hever... Fölötte halk zsolozsma kél.
A fák nyögő lombokkal sírva állnak:
bús árvák. Könnyük: hulló levelek.
Virágot szórnak útján a halálnak.
"Virágvasárnap"?... szívem megremeg.
Ezüst ködszálból titkos erők szőnek
a nagy halottnak könnyű szemfedőt
s éjjel a komor gyászmenet előtt
borongó hold vet kétes-zord világot...
(Ó pajkos tréfája a csúf időnek:
körötted most is nyílnak a virágok!)
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-17 21:46:12, kedd
|
| |
| |
A váltságdíj
,,Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Mt 20,28)
Jézus élete szolgálat volt, halálában pedig mindent odaadott. Jézus élete számunkra példát jelent. Halála szabaddá tesz minket, hogy kövessük ezt a példát.
Halála váltságdíj volt. A váltságdíj szót akkor olvassuk az újságban, amikor valakit elrabolnak. ,,Az emberrablók 200000 dollár váltságdíjat követelnek. Ha nem kapják meg, megölik a bankár lányát."
A váltságdíj a fogoly szabadon bocsátásának ára, rendszerint olyan fogolyé, akit halálra ítéltek. Viszonzásul a váltságdíjért a fogoly visszanyeri az életét is, a szabadságát is.
Mióta Krisztus váltságdíjul adta életét azokért, akik hisznek benne, többé már nem vagyunk ,,az ős-bűnöző" hatalmában. Új parancsolónk van. Most már Atyánk házában élhetünk. Csakhogy az ő házirendje szerint kell élnünk, annak a példája szerint, aki azért jött, hogy szolgáljon, és nem azért, hogy szolgáljanak neki.
Jézus azt mondta, hogy ő ,,sokakért" adja magát váltságdíjul. A ,,sokak" nem foglal magában mindenkit. Ő az övéiért halt meg. De amikor ezt mondja, nem is azt akarja hangsúlyozni, hogy némelyek nem fognak részesülni halálának jótéteményeiben. A lényeg inkább az, hogy Jézus, mint ,,egyetlen a sokakért" megy majd a halálba.
A háborús történetek rendszerint borzalmasak, és a háborút nem szabad dicsőítenünk, de vannak hősies történetek, amelyek lelkesedéssel tölthetik el az embert. Úgy látszik, minden háborúban van egy bátor katona, aki közvetlenül a robbanás előtt ráveti magát egy kézigránátra, hogy a robbanás minden dühét testében felfogva, megmentse mindazok életét, akik körülötte vannak.
Ezt jelenti az ,,egy a sokakért".
Jézus szolgáló élete példa számunkra. Halála tesz minket szabaddá, hogy kövessük ezt a példát.
Napi gondolat
Képzeld el, hogy azok között a katonák között vagy, akiknek az életét megmentette a barátjuk, amikor rázuhant a (robbanó) gránátra. Hogy reagálnál erre? Mennyiben hasonlít ez ahhoz, ahogy reagálsz az érted hozott krisztusi életáldozatra?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-17 19:55:55, kedd
|
| |
| |
,,Szállj le a Amána hegyéről!" (Én. 4,8)
A nyomasztó súly terhének hordozása ad valójában szárnyakat a keresztényeknek. Ez talán ellentmondásosnak hangzik, mégis ez egy áldott igazság. Miközben súlyos próbát hordozott Dávid, felkiáltott: ,,Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak! Elröpülnék, és megnyugodnék." (Zsolt 55,7)
Mégis, mielőtt befejezi elmélkedését, mintha rájött volna arra, hogy a szárnyakkal kapcsolatos kérése teljesíthető, mert aztán ezt mondta: ,,Vesd az Úrra terhedet, és Ő gondot visel rólad!" (Zsolt 55,23)
A ,,teher" szót az én bibliai kommentáromban úgy írják le, mint amit ,,Jahve megadott neked". A szentek terhei Istentől kapott terhek, és az Őrá való várakozáshoz vezetnek. Mihelyt ezt megtesszük, a teher átalakul, és egy pár szárny lesz belőle a bizalom csodája által, és akik megterhelődtek, ,,szárnyra kelnek, mint a sasok" (Ézs 40,31).
Egy napon, sétálás közben
Terheimen elmélkedtem:
Ezernyi gond bús fellege
Zivatarral fenyegetve
Sötétlett a fejem körül,
Mitől az ember megőrül.
,,Szegény pára, nagyon nehéz
Lehet terhed, bírod-e még?"
Ekkor megsajnáltam magam,
S a nap tüzes ragyogásban
Csak növelte terheimet...
Por, zaj, zúgás, embertömeg,
Meg a dudálás és a lárma -
Ebből elegem van mára...
Ez a legutolsó hajszál,
Csordultig tele a pohár...
,,Idegekkel már nem bírom,
Hamar megásom a sírom...
Gondjaim csak súlyosbodnak,
Vajon mi lesz velem holnap?"
Aztán szívem így szólt hozzám:
,,Örvendezz és legyél vidám!
Terheidet azért kaptad,
Hogy erősödjék a lábad."
Rögtön megláttam a hibát:
Nem így működik e világ.
Isten nem azért adja a terhet,
Hogy alatta összeessek,
Hanem hogy az vigyen engem,
Míg célhoz érek a mennyben.
Ő tudja, hogy mennyit bírok,
A terhem sem lehet átok!
Atyám gyermekeként élek,
Mint részese kegyelmének.
Kell a napsütés és zápor,
Ez is részem jóságából.
Ő helyezett el e Földre,
Hogy éljek dicsőségére.
Nagy boldogan hirdethetem:
Tőle nem von el semmi sem.
Ahol engem látni akar,
Ott nem árthat a zivatar.
Terheim szárnyakká válnak,
Hogy még magasabbra szálljak.
Föl az Isten közelébe,
Az Ő megismerésére.
Onnét mindent jobban látok,
És csodálom a világot.
Magasabbra, följebb, följebb,
A terhem össze nem törhet!
Inkább alkalmat ad arra,
Hogy gondoljak Megváltómra.
Magára vállalta bűnöm,
Szenvedett, meghalt e Földön.
Majd feltámadt dicsőségben,
Hogy ki benne hisz, ne féljen;
Istennek hűen szolgáljon,
És a mennyországra várjon,
Míg odajut angyalszárnyon.
Mary Butterfield
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2020. Március
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
222 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35880 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1272
- e Hét: 2167
- e Hónap: 14042
- e Év: 201844
|
|
|
Offline
