|
2020-04-17 07:16:55, péntek
|
| |
| |
Volt egyszer egy ember, aki az igazságot kereste, mert azt olvasta a bölcs könyvekben, hogy azt kell követni. Kereste mindenütt, bejárta az egész világot, de az igazságot sehol sem találta. Már csak egyetlen hely volt a világon, ahol nem járt, gondolta, oda még elmegy, hátha ott megtalálja azt, amit annyira keres. Bátor ember volt, nekiindult hát a sűrű, sötét erdőnek. Először a tolvajok barlangjába jutott. Elmondta nekik, hogy mit keres, azok meg nevettek: "Azt hiszed, hogy nálunk megtalálod az igazságot?" - azzal kilökdösték a barlangból. Az ember ment tovább és a boszorkányok tanyájára ért. A boszorkányok is nagyot nevettek az emberen: "Az igazságot keresed? Azt hiszed, itt megtalálod?" Az ember tovább indult és egyszer csak egy sárkunyhóhoz ért. Belesett az ablakon, és mit látott? Sok-sok apró mécses égett odabent. Bekopogott, de senki nem válaszolt. Akkor benyitott. Egy hatalmas termet látott, tele polcokkal, és mindegyiken olajmécsesek égtek. Egyik aranyból készült, a másik ónból, a harmadik ezüstből, a negyedik agyagból. Ahogy belépett, egy hosszú, ősz szakállú ember jelent meg előtte.
,,Légy üdvözölve fiam", mondta neki. ,,Miben segíthetek?"
,,Légy üdvözölve te is", válaszolta az ember, majd így folytatta: ,,Bejártam az egész világot, de ilyen helyet, mint ez, még sehol nem láttam. Mondd csak, mire valók ezek a mécsesek?"
,,Minden mécses egy-egy ember lelke" - felelte az ősz szakállú ember. ,,Amíg a mécses ég, az ember jól van. De amikor a mécses lángja elhalványul, az ember lelke kiröppen a világból."
Az ember nézte egy ideig a mécseseket, aztán összeszedte a bátorságát és megkérdezte: ,,És az én lelkem mécsesét meg tudnád mutatni nekem?"
,,Akarod?" - kérdezte az ősz öregember. - ,,Biztos, hogy akarod?"
,,Akarom" - válaszolta az ember. ,,Akkor kövess!" - és elindultak a kunyhóban. Hosszú, kacskaringós utakon mentek, egyik folyosóból másik folyosók nyíltak, és amerre elhaladtak, a polcokon mindenütt mécsesek égtek. Egyszer csak beértek egy kicsi szobába és ott, az egyik polcon csupán három mécses égett. Az öregember rámutatott az egyikre: ,,Ez a te mécsesed" - mondta.
Az ember odanézett és minden ízében remegni kezdett, mert látta, hogy a kanóc már igencsak rövid, és a mécses alján alig van pár csepp olaj. Aztán összeszedte magát és körülnézett. Látta, hogy a másik két mécses, amelyik az övé mellett áll, tele van olajjal és mindkettő fényes, erős lánggal ég. Odafordult az öregemberhez és megkérdezte: ,,Ez a jobboldali, ez a fényes, kié?"
,,Mindenkinek csak a saját mécsesét mutathatom meg", mondta az öreg, azzal sarkon fordult és eltűnt.
Az igazságot kereső ember minden ízében reszketve nézte a mécsesét. Hirtelen szörnyű gondolat támadt benne. Fölemelte a fénylő lánggal égő, jobb oldali mécsest, amely tele volt olajjal és készen állt rá, hogy átöntse saját mécsesébe a benne lévő olajat. Már éppen megbillentette a mécsest, amikor hirtelen ott termett az ősz öregember, vasmarokkal megragadta, hogy csak úgy ropogtak a csontjai és azt sziszegte:
,,Ezt az igazságot keresed? Ezt?"
Az ember előtt elsötétült a világ, eszméletét vesztette. Amikor magához tért, már nem volt ott sem a kunyhó, sem az ősz öregember, s nem látta a mécseseket sem. Egy erdőben találta magát, és hallotta, hogy az erdő fái azt suttogják neki: ,,Nem az a fontos, hogy hány csepp olaj van még a mécsesedben, hanem az, hogy mire használtad el a többit".
(héber mese alapján)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 1. |
|
|
|
|
|
Offline
