|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2020-04-18 21:11:24, szombat
|
|
|
Legyen szó akár testi vagy akár lelki fájdalomról, Isten azt felhasználja a mi Krisztus képére való átformálásunkban. |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2020-04-18 21:10:14, szombat
|
|
|
Az emberiség az Istentől való függetlenségre vágyik. A koronavírus járvány emlékeztető: életünk Istentől függ! |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2020-04-18 21:02:53, szombat
|
|
|
"Semmi sem ellenkezik annyira a szeretettel, mint az irigység."
- Ágoston -
|
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2020-04-18 21:00:01, szombat
|
|
|
Az irigység az a veszedelmes moly, amely felemészti az erények bíbor öltönyét, az a rozsda, amely megfoszt a bölcsesség kincsétől, ez az a bűn, mely az angyalt letaszította az égből, az embert száműzte a Paradicsomból, mely annyi bajt hozott Izrael fiaira a pusztában, mely a testvéreket József ellen fegyverezte, Dánielt az oroszlánok vermébe vetette, Krisztust a keresztre szegezte, s Júdás nyakára hurkot kötött.
Ágoston |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2020-04-18 20:54:48, szombat
|
|
|
Az irigység a legutálatosabb pestis; úgy tekintsd e bűnt, mint gyötrődést, melyre nincs vigasz, úgy nézd, mint betegséget, melyre nincs orvosság, úgy tekintsd ezt, mint pihenés nélküli küzdelmet, mint vég nélküli bűnhődést, mint olyan éhséget, amelyet nem tudsz kielégíteni soha.
Ágoston |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2020-04-18 20:50:24, szombat
|
|
|
Az irigység rosszabb minden bűnnél, minden pestisnél ártalmasabb.
Ágoston |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2020-04-18 20:48:02, szombat
|
|
|
Az az irigy, aki más javát magának kívánja, s ha el nem nyerheti, telekiabálja a falvak utcáit, ugat, mint a kutya, égeti a vágy, de még annak kielégítése előtt Phoenix módjára önmagának lesz gyilkosa.
Ágoston |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2020-04-18 20:14:08, szombat
|
|
|
Földem csak pár virágcserépnyi
Különös ez: már évek óta
csak városban kövek közt élek,
most is csak a táci határban
kalandozik egyre a lélek.
A városhoz szokott a testem,
ideköt kényelem, robot,
a rothadásig tökéletes
kultúra végképp megfogott.
Tél, tavasz, nyár s ősz változása
telít el mégis évről évre.
Így ősszel mintha falum minden
édes gyümölcse bennem érne.
Pincéink mustja bennem erjed,
nekem ködlenek téli tájak,
tavaszi trillák zengnek át
s éget arany heve a nyárnak.
Különös ez: sivár az aszfalt,
földem csak pár virágcserépnyi,
mégis oly nagy az én határom,
szemmel nem is tudom beérni,
és mintha szántva, vetve járnék
benne, ahogy valaha régen,
s varjak jönnének bogarászva
utánam lassan, feketében.
Hallom, ahogy motoz a szellő,
esti harang csendül meg bennem,
kis fogoly-madár szívverését
most is érzem a tenyeremben.
Illatot küld felém a kertünk,
s mikor itt a piacon járok,
fejük emelik, megismernek,
s rám nevetnek a vadvirágok.
Ha fültépő városi zajtól
fáradt fejem párnámra hajtom,
álmomban édesillatú
bodzabokor tövében alszom.
A lelkem már nem is csak lélek:
tágas határ, nap süt le rája
s ha meghalok, kihajt belőlem
mint útifű, vadszegfű, zsálya.
Bódás János |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2020-04-18 19:53:07, szombat
|
|
|
Isten Fia volt!...
Nem bizonyít csodával. A keresztről
nem száll alá, hogy térdrehulljanak
a bírái s a nép, - s a döbbenettől
elnémuljanak a gúnyos szavak.
Szomját se oltsák! Megszenved Ő végig,
s míg görcsbe rántja pokol-gyötrelem,
így könyörög: ,,Atyám, bocsáss meg nékik"...
... Ilyen halálra ember képtelen.
Elvégeztetett... A tusának vége,
s eget-földet bevonva mély sötétbe
az Isten gyásza borult a világra...
- Isten Fia volt! - szólt a százados,
s a nép, - imént még gúnyra hajlamos -
sírt s mellét verve tért meg otthonába.
Bódás János |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2020-04-18 19:40:27, szombat
|
|
|
Biblia
Egy kopott könyvem van nekem,
s ha hozzám minden idegen,
kinyitom s már nem vagyok árva:
fényes mennyei seregek
suhannak s visznek hozsánnázva.
Fekete tó, - s napként ragyog.
Mint fáradt, húnyó csillagok,
le-lehullok, de itt találok
megújulást. Ebből születnek
vértanúk, szentek s óriások.
Kis könyv. Sok ,,bölcsnek" langy mese,
s én, a senki, győzök vele:
benne annyi tűz s annyi hit van,
mint földet rendítő erő
a hallgatag kis dinamitban.
Égi kamra. Nincs rajt lakat.
Szomjamat oltja, jóllakat
s tőle Istent hordom magamban.
S tudom, hogy szavam, életem
győztes, ifjú és halhatatlan.
Bódás János |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2020. április
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
394 db bejegyzés |
e év: |
3633 db bejegyzés |
Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 569
- e Hét: 12280
- e Hónap: 41592
- e Év: 229394
|
|
|