|
2020-04-05 22:52:41, vasárnap
|
| |
| |
7. VÁLASZ
Látod, ez az! Ez a gonosszá nyilvánításom részedről örökösen, hogy még véletlenül se tudjak mással foglalkozni, csakis ezeknek a rágalmaknak az elhárításával!
Pontosan ezekkel az állításokkal kényszerítesz engem bele abba a helyzetbe, hogy előrángassam a múltat, és felsorakoztassam magam- és szeretteim becsületének védelmében a TÉNYEKET és a dokumentumokat...
Az, hogy gonosznak tartasz emiatt, arról én nem tehetek.
Az ,,irigykedésről", meg a ,,féltékenységről", meg a ,,magam nem-szeretéséről" mit is mondhatnék, amivel nem bántanálak meg újfent?
Mert, bizony kénytelen vagyok megint csalódást okozni neked. Ugyanis, egész életemben csak SAJNÁLTALAK téged és magamat is, mert nem tudtam veled mit kezdeni.
Nekem is fájt, amikor vertek téged! Olyannyira, hogy előfordult, nem bírtam elviselni, ahogy jajveszékeltél - miközben csattant a szíj rajtad - és eléd-ugrottam, hogy inkább engem verjen apa, mert nekem nem ott fájt, ahova az ütést kaptam, hanem itt belül a lelkemben...
Az volt a baj veled, hogy újra és újra elkövetted ugyanazt a hibát, amiért előzőekben már oly sokszor verést kaptál. Soha nem értettem, hogy miért nem tudod ezt fölfogni és tartani magadat ahhoz, hogy elkerüld az újabb büntetést? Soha nem értettelek hogyan lehetsz olyan, hogy nem törődsz azzal, hogy mi az, amit a környezeted elvárt tőled! Te mindig azt tetted, amit jónak tartottál és nem gondoltál soha arra, hogy esetleg azzal ártasz vele saját magadnak, vagy egy másik embernek.
Mondok egy példát: amikor - szülői utasításra - fölmostam a konyhát, neked akkor támadt a legnagyobb járkálhatnékod a konyhában... Volt, hogy kizártalak, míg fölmostam, hogy ne tudd összemászkálni. Én így próbáltam elkerülni a verést amiatt, hogy piszkosabb lett a felmosás után a konyhakő, mint előtte, a te mászkálásod miatt. Csakhogy, téged ez nem érdekelt, vagy nem tudtad fölfogni, hogy addig nyugton maradj, míg befejezem a fölmosást? Nem tudom.
Ma sem értem miért dörömböltél az üvegezett konyhaajtón - de úgy ám, hogy betörted az üveget - miközben felmostam.
Egy másik alkalommal fölmásztál a háztetőre, leültél a kémény mellé, és ott ordibáltál, hogy:
- ,,a Mari meg akar ölni...".
A második szomszédban lakó Lőrik néni csöngetett és lélekszakadva kiabálta a nevemet, hogy megkérdezze,
- Miért bántod a Gabikát?
Mondtam, hogy: - csak fölmosok... Hamarosan megszárad és jöhet is be...
Nem is sejtettem, hogy a háztetőről kell majd téged leimádkozni!
*
Akkor, a mai napig, amikor beteszem a sütőbe a tepsiben lévő sütinek valót, az jut eszembe, hogy képes voltál egy egész tepsivel egyedül megenni. De nem is ez volt a baj, hanem az, amikor anyu kereste, azt mondtad, hogy
- ,,Biztos a Mari megette."
Ekkor apa meg már akasztotta is le a fogasról a nadrágszíjat. Miközben anya meg azt visítozta nekem:
- ,,a bele Istálát, képes volt fölzabálni az egész tepsivel!"
Fel sem tételezték rólad, hogy hazudsz! Szerintem, akkor szoktál rá arra, hogy büntetlenül megrágalmazhatsz engem, vagy bárkit...
Minden esetre ha sütit sütök, azóta is kiosztom pontosan egyformán, hogy még véletlenül se jusson kevesebb az egyiknek, mint amennyi a másikának!
Bizony, nagyon terhelt volt a mi ,,testvérkapcsolatunk"!
Legjobb lenne elfelejteni egymást örökre!
De te nem hagyod!
*
Azt írod rólam, hogy: ,,... magad sem tudod szeretni, akkor hogy szeress mást."
Ezen hosszasan elgondolkodtam. Próbáltam rájönni a logikájára... De nem sikerült. Viszont, lehetséges, hogy VALÓBAN, NEM SZERETEM AZT A BÓNA MARIT, AKINEK TARTASZ, és akiről évek- évtizedek óta megy a rosszhír-keltés, a lejáratás... Csupán azért, hogy minden felelősséget el tudjál magadról, magatokról hárítani, áthárítva rám.
Rohadt egy érzés, amikor az ember lánya örökösen akadályoztatva van a szerethetőségben és önmaga tehetsége szerinti megmutatásában!
*
Azt is írod, hogy: ,,megfojtasz a szereteteddel mindenkit".
A kiscsibéket valóban szerettem, de nem megfojtani, mint ahogy azt te írod. Már sokszor megírtam sokféleképpen. A kunszentmiklósi néprajzi pályázatra is elküldtem... Írtam erről e Válasz elején. Ide másolok linket, ahol megtalálhatod a furaila TVN-es blogomban.
Adjátok vissza a gyökereimet!
2. rész: A tyúkok elültetése
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135609&n=furaila&blog_
Arra az esetre, ha nem tudnád megnyitni a linket, és mégis tudd, hogy miről is szólnak ezek a kunszentmiklósi történetek, ide másolok belőle egy a csibe-témával kapcsolatos részletet:
,,"Amikor eljött a "mi" kotlósunk csibéinek kikelési ideje, nénikém kesztyűt húzva, nagyon óvatosan leemelte a csőrével és szárnyával védelmezőn csapkodó kotlóst a csibékről. A méltatlan bánásmód a lábak összekötözésével folytatódott. Ezt követően, segíthettem a nagyhangerővel csipogó apróságokat egy ládába átrakni, miközben nénikém fennhangon megszámolta őket. Az eredményt beírta a köténye zsebéből elővett "kalengyáriumba", majd hóna alá kapta a tyúkot. A ládát együtt megfogtuk és lehoztuk, majd útjára bocsátottuk a kotlóst csibéstől.
Örömöm határtalan volt, amint láttam az elől haladó, örökké kotyogó kotlóst és az utána botladozó, csipogó, sárga-pihés kiscsibe-gombócokat. Ekkor megsejtettem valamit abból, mi végre is vagyok a világon, mert először sejlett fel lelkemben a vágy arra, hogy minél előbb felnőjek. Felnőjek, hogy nekem is lehessenek kicsinyeim...""
*
Ajaj, szegénykém, hogy még mindig itt tartasz!? Még-hogy irigyeltelek, mert férjhezmentél?
Az esküvőd előtt már gépíróként dolgoztam egy építőipari vállalat gépészeti osztályán. Közben, pedig a dolgozók közgazdasági szakközépiskolájában tanultam tovább.
Akkoriban ment a harc azért a 15.000,- Ft-ért, amit megkaptam a válás után lakáslelépésre B:J-től. Mindent bevetettél/bevetettetek érte.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450564&aid=268641
Egyik este megismétlődött az, amit már egyszer megtettetek velem 17 éves koromban, hogy kizártatok a házból! Róttam a köröket az utcán, miközben folyt a könnyem és nem volt hova menni! Kunszentmiklósra nem mehettem, mert rettegve féltek tőletek, de legfőképpen anyától...
Néztem albérletet, de senki nem akart befogadni, amikor elárultam, hogy pesti vagyok és a szüleimmel élek, akikkel nem lehet kijönni... Ez mindenkit gyanakvóvá tett.
*
Kétségbe voltam esve, hogy nem fogom tudni a szakközepet befejezni!
Sorra elégtelenek lettek a könyvvitel írásbeli dolgozataim... Hiába írtam meg azokat jól! Tanulmányi szabi nekem nem járt és ,,otthon" tanulni nem lehetett tőletek.
Nem vitás, haragudtam rád és neked mentem, amikor elkezdted akkor is sorolni ezeket a valótlanságokat.
*
Dehogy irigyeltelek!
Semmiért sem cseréltem volna veled soha! Akkor sem, amikor menyasszony lettél! Akkor csak igazán NEM!
Mond, mit értettél meg abból a szenvedésből, amit el kellett viselnem ,,asszonyként" egy nemszeretem- szadista alkoholista mellett?
Voltál már asszony és nem tudod elképzelni, hogy milyen az, amikor minden nemi aktust az ember úgy él meg, mint erőszakot?
Nem csak a testem lett megerőszakolva 17 éves koromban, hanem attól fogva öt éven át minden év, minden hónapjának minden napjának, minden órájában meg lett az ÉLETEM ERŐSZAKOLVA!
Ebből LOGIKUSAN KÖVETKLEZIK, hogy akkoriban, számomra a házasság egyfajta ,,erőszakot" jelentett a másik emberen...
Sajnáltalak teljes szívemből, mert féltettelek, hogy mi vár majd rád! (Rossz előérzetem nem volt alaptalan, hiszen elég botrányos körülmények között elváltál a hivatkozott vőlegényedtől.)
Örültem annak, hogy pont akkorra szólt az esküvői meghívód, amikor nekem az a vállalati csoportos turista-út... A KISZ bizottság már megkérte a csoportos útlevelet a nevemben is. Nem mondhattam már le! De én ennek örültem, mert nem kellett végig néznem az enyémhez hasonló szertartást!
*
Visszatérve arra a délutánra, amikor nemet mertem neked mondani - tudod, amikor ismét elkezdtél provokálni... Kitérni nem lehetett előled. Amiért nem tudtalak leállítani, egyszerűen neked mentem a puszta két karommal és kezemmel a sublótra löktelek. El akartam érni a szádat, hogy befogjam!
Egy fejjel voltál magasabb nálam és legalább tíz kilóval több, mint én! Akkor a szemedbe néztem és láttam benne a rémületet. Ettől megsajnáltalak és elengedtelek. Ezt követően kimentél a házból, majd magamra zártam a lakásajtót, hogy ne tudj visszajönni egy ideig.
*
Nyugalmat akartam. Nyugalmat!!!!
Akkor átmentél a szemközti házban lakó nagybátyánkhoz. Mint ahogy itt leírod, gondolom, neki is azt mondtad, hogy ,,meg akartalak ölni"...
Úgy látszik, hogy ez nálad kisgyerek-korod óta visszatérő valamilyen KÉNYSZERKÉPZET.
Nem tudom hogyan alakulhatott ki ez nálad, de rettenetes lehet!
*
Már gyerekkoromban sem értettem, hogy mitől van ez. Ma már azt gondolom, hogy pánikroham törhetett rád, ha váratlan esemény részese lettél? Vagy, ha valaki ,,NEM"-et mondott neked valamire? Autisztikus tünetek ezek, melyeket nem ismertem föl. Akkoriban senki nem foglalkozott ezzel. Nekem meg sejtésem sem volt arról, hogy ilyen is létezik!
Sajnos, később sem tudtam, hogy PÁNIKROHAMOT váltottam ki a kizárásoddal.
Ma már tudom és még rettenetesebb számomra, amivel újra és újra megvádolsz...
*
Hááát mit is szólnak a gyerekeim?
Csodálkoznak, hogy bírtam ki ép ésszel köztetek!
Rettenetes érzés, hogy nekem közöm kellett, hogy legyen olyan emberekhez, akik így vélekednek a saját lányukról- testvérükről! Főleg, ha az soha nem adott rá okot! Kivéve azt a szomorú tényt, hogy a puszta LÉTEZÉSEM is már ok volt számotokra a gyűlölésre. Ez ellen már nem lehet mit tenni, főleg, hogy már meghaltak. Én még életükben szerettem volna a bizalmukat kiérdemelni, de te nem hagytad! Mitől féltél? Hogy megmondják nekem az igazat a vér szerinti szüleimről?
Tényleg elképzelni nem tudom. hogy mitől féltél?
*
Szerencsére, apával nekünk többnyire, egészen más beszédtémánk volt, mint a nagykéssel való gyilkolászás! Amikor megtanultam írni, nekem diktálta le azokat a leveleket, amelyekkel tartotta az országban lévő galambász ismerőseivel ,,sporttársaival" a kapcsolatot. Csereberélte, vagy adta-vette a galambokat ,,vérfrissítés" szándékával.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=479263&aid=268641
A kapcsolatunk akkor kezdett elromlani, amikor 1981-ben visszaköltöztem a családommal ide - szomorú gyerekkorom színhelyére - a lakótelepről. Mentségemre legyen mondva, tényleg anya közelében akartam én is lenni, hogy segíthessek!
Egyszer megkérdeztem apától egészen a halála előtt, hogy:
- ,,Miért olyan nagyon ellenséges velem Gabi?"
Csak nevetett és azt mondta:
,,Na hallod? Nem akarja, hogy a kakukk kiverje a fészekből!"
*
Akkor döbbentem arra rá, hogy nem voltam neki sem több-mint egy ,,KAKUKK-fióka"! Meg voltam semmisülve!!!!
Mindig is sejtettem, hogy nekem nem sok közöm van vér-szerint hozzátok, de hogy annyira utáljanak, hogy mindazt, ami nálad ÉRDEM lett volna a szemükben, nálam még azt is ellenemre lehetett fordítani - azért ezt egy ,,gyereknek" a szüleitől nagyon nehéz elfogadni!
Ezzel nekem meg kellett tanulnom együtt élni és ez számomra nagyon-nagyon fájó érzés volt! Nem volt kinek elmondani... ezért írtam le aTiborcában!
*
(A befejező rész következik.)
*
Bóna Mária Ilona
*
*
7. GABI LEVELE, amire az előbbi válaszokat írtam:
Milyen gonosz ember vagy Te? Nem tudom miért csodálkozom ezen, mindig féltékeny voltál rám, irigyeltél és utáltál egész életedben. De magad sem tudod szeretni, akkor hogy szeress mást.
A szereteteddel meg fojtasz mindenkit, mint azokat a kiscsirkéket, pedig csak csupán szeretni akartad szerencsétleneket, vesztükre mert megdöglöttek.
Nem felejtem el az esküvőm előtt, meg akartál ölni, féltékenységből, ha Feri bátya nem jön segíteni belém vágod a nagykést. Nagyon sajnálom, hogy nem jelenttettelek fel gyilkossági kísérlet miatt. El dicsekedtél a gyerekeidnek evvel? Gondolom nem!
Apa kért meg rá, ne hurcoljam meg a családot. Feri /a férjem/ annyira utált Téged. Körülbelül annyira mint a Furák gyűlöl engem. Nem érdekes túlélem.
Apa mondta, kislányom ennek az embernek ne fordíts hátat, mert beléd vágja a kést. Miért volt ilyen véleménnyel, választ add meg te.
*
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
