|
2020-05-20 15:20:11, szerda
|
| |
| |
Most nem országokra és politikára gondolok. Úgy látom, Nyugaton a bezárkózás az attitűd. Olyan féle szoros-és laza ember kapcsolatok nincsenek,mint nálunk. A család, a kisközösségek, a baráti társaságok, az érzelmi kontaktusok nem olyanok, mint Kelet-Európában. Jobban magadra vagy hagyva, szabadon. A szabadság fogalma sokszor az önzéssel párosul. Persze ennél bonyolultabb a képlet, hisz a látszat és a valóság keveredik, s népekként is más és más.
A nyitottság persze sérülékenységgel társulhat. Lehet, hogy rosszul látom, és más a német világ és a többi. De van egy brutálisan nagy különbség. Ez a műveltségben, magunk-és mások ismertségében rejlik.Mi ismerjük (jó nagyjából) a körülöttünk élők múltját, jelenét. Ők a sajátjukét sem. Leszámítva az urlakodó elit egy részét, neki kell tudni, mert el kell, hogy fogadtatják felsőbbrendűségét.
Szomorú felismerések ezek. A veszélyeszetettség érzése, tudata erős vékezési mechanizmusokat épít be az életünkbe.
Egyébként ez a humán műveltség fontosságát is jelzi. Például irodalomtanításunkban legalább fele-fele magyar és világirodalom. Ez valahol helyes, ha lázadozok is ellene. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
