|
2020-06-01 08:29:48, hétfő
|
| |
| |
Trianon 100 - Az emlékezés joga
Az első világháború végképp lezárt egy korszakot, s ennek legnagyobb vesztese az az ország lett, amelynek területén a fegyverletételt követően nem voltak idegen csapatok, csak végtelenül kivérzett lakossága elfáradt. Nem a csatatereken vesztett Magyarország, a béketárgyalások termének zöld asztalánál ontották vérét.
A nagy háborút lezáró úgynevezett béketárgyalásokon. Ahol nem a békét kovácsolták, hanem a gyűlölet és a bosszú zászlaját emelték magasra. A tárgyalásokon két fél kívántatik. A magyar felet nem hallgatták meg, csak az ítéletet közölték vele. A halálos ítéletet. Mivel látható és tudható volt a maradék ország életképtelensége, eltörlésünk volt az igaz cél.
Illyés Gyula írja 1977-ben, hogy a magyarság számokkal mérhető meggyengülésénél, megfogyatkozásánál szinte katasztrofálisabb lett, ami Trianon után a nemzeti tudatot érte. Szellemi összetartó erő - a köz-érzés kohéziója - nélkül ugyanis nincs nemzet - teszi hozzá.
,,Készek vagyunk vereségünk váltságdíját megfizetni. De ez lenne az újjáépítésnek egyedüli elve? Az erőszak volna az egyedüli alapja az építésnek? Az anyagi erő lenne az egyedüli fenntartó eleme annak a konstrukciónak, amely összeomlóban van, mielőtt az építés befejeződött volna? Európa jövője igen szomorú lesz ebben az esetben. Nem hisszük, Uraim, hogy a győztes hatalmaknak ez volna a mentalitása; ezeket az elveket nem találjuk meg azokban a nyilatkozatokban, amelyekben Önök megállapították azokat az eszméket, amelyeknek győzelméért harcoltak, és amelyekben megjelölték a háború céljait." - mondta többek közt Apponyi Albert gróf magyar delegációvezető szóbeli válaszában a magyar békedelegációnak átadott békefeltételekre (Párizs, 1920. január 16.)
Minden süket fülekre talált. Megágyaztak a huszadik századi népirtásoknak, a fasizmusnak, a bolsevizmusnak, s utódaik ma is úgy vélik, semmiféle felelősségük nincsen e borzalmak áldozataival szemben.
S afölött is szemet hunytak s hunynak, hogy ezt a diktátumot, amelyben az utódállamokra is róttak kötelezettséget egyedül csak Magyarország tartotta be, s az összetákolt államalakulatok széthullása után sincs semmiféle kötelezettségük az elcsatolt területek magyarságával szemben.
Európa mai viselkedése kisebbségi kérdésekben hasonlatos azokéval, akik a magyarok ellen elkövetett népirtást kitervelték, s 1920-ban lenyomták a megcsonkított nemzet torkán. E kérdés napirenden tartása ugyanis azt jelentené, hogy a katalán a baszk és más kisebbségek hozzánk hasonlatos sorsáról is gondolkodni kellene, s a gondolkodás pedig ma is veszélyes.
Magyarország elmúlt évtized béli kisebbségpolitikája, amely ugyan me irányul senki ellen, csak a nemzet szellemi összetartozását hangsúlyozza, sokak számára tüske a köröm alatt. Az emlékezés jogát is szeretnék elvenni tőlünk.
Az a nemzet pedig, amelyik eltörli, elfelejti múltját, nem méltó arra, hogy fennmaradjon. Legyen az Kelet-Európában vagy akár Nyugat-Európában.
Mi egy évtizede felemeltük a fejünket, s hangosan mondjuk, hogy összetartozunk. S nem vagyunk bosszúállók, de nem felejtünk. S megkondítjuk magyarság szerte a harangokat, amelyek emlékeztetnek bennünket arra, hogy mi történt száz éve velünk. S arra a hihetetlen erőfeszítésre, ami árán megmaradtunk.
Tartozunk ennyivel őseinknek.
Böröndi Lajos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Online
