2020-06-15 06:14:22, hétfő
|
|
|
Június 16., az 1956-os Mártírok Emléknapja. Általában Nagy Imre és mártírtársaira gondolnak, mert június 16. kivégzésük, majd évtizedek múltán az újratemetésük napja.
Ettől függetlenül e nap minden '56-os mártír emléknapja.
De én így sem csak a kivégzettekre gondolok, mint mártírok, hanem az ismert/ismeretlen megöltekre, eltűntekre,a börtönbe vetettekre, a kés élén táncolókra, a ........ is.
Ahogy az áldozatoknál sem csak az elhunytakra, hanem a sebesültekre is, akik akár életük végéig hordozták, viselték annak következményeit.
És még nem szóltam a sok megnyomorított életről, a megfigyeltekről, a megbélyegzettekről, a .....
Egyszóval Mindenkire, Mindenkiről igyekszem gondolni, gondoskodni.
Mert ugye, Mosonmagyaróváron mindenre van példa.
Vannak halálraítélt és kivégzett mártírjaink,
vannak/voltak börtönökbe vetettjeink,
súlyos sebesültjeink, agyonvertjeink,
eltűntjeink, meggyötörtjeink, ....
Sokan, nagyon sokan.
S a gyászukban, fájdalmukban
hosszú évtizedekig némán élő,
azt magukba fojtó, lezárt szájjal
létező családokról alig van
tudásunk, hisz még 2020-ban
se tudok kihúzni sokakból semmit.
Félnek,fájnak,szégyellnek?
Oly sokszor nekifutottam már
többeknek. Ha nem ígérgettek,
elhajtottak. Ha nem akartak, letagadtak.
Hisz élnek még üldözőik,
élnek még ellenségeik,
élnek még elítélőik,
élnek még, .....
Mit nem értek én ezen?!
Hagyjam őket békén!
Nem lépnek színre
Ha eddig nem szóltak
Most már nem fognak
Látják Ők, kik az elől
menetelők
Köszönik, de
nem kérnek
belőlük
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|