|
2020-06-16 11:38:54, kedd
|
| |
| |
"Néked írom e levelem gyermekem
Ki a távolban éled a te felnőtt életed.
Könnyek áztatják e kis levélpapírt,
Ezért néhány betű most össze folyik.
Nagyon fáj most az én szívem.
Bánat gyötri az én lelkemet.
De megbocsátok én drága gyermekem
Akkor is ha soha nem keresel engemet..
Mert mi mást tehet egy anyai szív,
Még akkor is ha minden éjjel sir.
Csak reménykedik a sok sok hajnalon,
Hogy egyszer haza hoz majd a te sorsod.
Akkor leszek én majd ismét boldog,
Ha azt hallom "anya nézd itt vagyok"
De nem tudom eljő e az a nap,
Mikor ismét haza találsz majd..
De most be fejezem e kis levelem,
Mert a könnyektől nem látom már a betűket.
A szívem is fáj mert égeti a vágy,
Hogy majd téged ismét lát.
És mikor olvasod e kis levelem,
Érezned kell hogy szeretlek gyermekem.
Most nyugovóra térek én is már,
Reménykedve hogy holnap haza találsz.."
(Karai Gábor verse)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 5 |
|
|
|
|
|
Offline
