|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2020-06-02 19:09:50, kedd
|
| |
| |
A szeretővé válás anatómiája
Problémáktól mentes párnacsatákkal teszi kívánatossá magát, hideg pezsgővel és forró szex suttogásokkal hívogat... A Második Asszony úgy tekint a férjre, mint ahogy annak első asszonya már régen nem képes a mosatlanok árnyékából.
Ki ne hallott volna már a környezetében olyan kapcsolatról, amelynek titkos szereplői egy házas férj és egy egyedülálló nő. A jelenség nem új keletű, de napjainkban, a “szingli lét" vizén evickélő, függetlenségének zászlaját büszkén lobogtató emancipált nő gyakran esik bele a csapdába.
A csapda eleinte nem is tűnik veszélyesnek.
Cukormázzal, az édes randik illatával kecsegtet.
Problémáktól mentes párnacsatákkal teszi kívánatossá magát, hideg pezsgővel és forró szex suttogásokkal hívogat. (Igaz, a csalfa férj sokszor kevésbé romantikus helyről: a WC magányából, és éjfél után elbújva hívogatja elfojtott sutyorgással a szexpartnerét...)
Eleinte a két fél elhiteti magával, hogy pusztán szex-kapcsolatról van szó, amellyel kitörhet addigi monotóniájából. De a nő lassan ráébred, hogy milyen fantasztikusakat beszélgetnek, hisz szűkre szabott idejükben nincs szó napi pitiáner problémákról. A férfi családi gondjai vicces, megoldható jelenetekké törpülnek, és a két tilosban járó félnek egyre több közös titka lesz. Lassan úgy érzik, kettőjük kapcsolata az ideális, hisz eleinte minden nagy érzelgős jelenetet nélkülöz, és nincsen terhelve felesleges szócsépléssel, sem büdös zoknikkal.
Az eszményi pár megalkotásának délibábjával kecsegtet, amelyben a nő kiadhatja magát, leleplezheti félelmeit és szorongásait, és forró, vágyakozó ölelésekben oldódhat fel.
A lángoló felek türelemmel és odaadással hallgatják egymást.
A férfi megértő, okos tanácsokkal látja el szeretőjét, és apró dolgokban, még segít is ... Eleinte.
A Második Asszony pedig úgy tekint a férjre, mint ahogy annak első asszonya már régen nem képes a mosatlanok árnyékából.
Ám az élet mindig benyújtja a számlát!
A Második Asszony, mégis csak a második a férfi életében.
A mámoros gyeplő kicsúszik a szerető nő kezéből, és függővé válik.
Telefonfüggővé.
És a hívások mindig késnek.
A megbeszélt időpontok felborulnak.
A férfinek, hol májbeteg anyósát kell sürgősen korházba vinni, vagy ballag a gyerek, netán házassági évfordulójára kell virágért menni, vagy legrosszabb esetben: itt van a karácsony.
És jönnek a pokolban égő ünnepek.
És az addig függetlensége zászlaját bátran lobogtató nő csak ül, félárbocra eresztve a telefonja mellett, és vágyakozva vár egy kósza sms-t, vagy egy email a szeretett férfitól.
Percek helyett órák telnek el így.
Napok helyett szomorú önváddal telt hónapok következnek.
Mert bizony, mi nők, hajlamosak vagyunk az önmarcangolásra.
A férfi helyett önmagunkban keressük a hibát. Hogyan csúszhattunk le a(jobb esetben) második helyre a szeretett férfi életében?
Hogyan lettünk a telefon mártírjai?
Miért szenvedünk órákon át, annyira, hogy bőrünk ég, még a fejünkön a hajunk vége is fáj?
Kiélezett figyelemmel már mindenhol telefoncsöngést hallunk - de tudjuk, érzékeink megcsaltak.
Mint az a másik.
Ő is megcsal, hiszen hazavitte a szerelmét...
Forgolódunk éjszaka, és sírva tépjük szét a párnát, hisz nem súgja már a sötétben: szeretlek.
A legjobb esetben is érzelmileg kifosztottnak érezi magát a nő, és utálkozva gondol már nem csak a csapodár férfira, hanem magára is, hogy miért nem tudta uralni ezt az eleinte viszonylag könnyű helyzetet.
A Felismerés Órájában rájövünk: eleve kár volt belevágni.
És minél előbb jön ez a felismerés, annál jobb, mert ha nem, akkor évekig is képesek leszünk csúszva-mászva, magunkat megalázva tengődni egy érdemtelen férfi árnyékában.
BAMA |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-02 11:52:41, kedd
|
| |
| |
Reviczky Gyula : Örök szerelem
Régi szeretőm vagy! Már mi régen
Megöleltük egymást számtalanszor.
Egyszer élünk minden ezer évben,
Férfi vagyok én, s te mindig asszony.
Te enyém vagy, én tied vagyok,
S ha te meghalsz, én is meghalok.
S ha aludni tértünk, sírba dőlve,
Akkor is találkozunk mi újra.
(Áldott az a szél, áldott örökre,
Mely a mi porunkat összefújja!)
Ott is szerelemrül álmodunk,
Ott is együvé kerül porunk.
Egymásé vagyunk örökre, bárha
Száz alakot, száz helyet cseréltünk.
Suttogunk forró szerelmi lázba':
Hol bolyongtunk, mik voltunk, hogy éltünk!
Változandó minden idelenn,
Csak a mi szerelmünk végtelen.
És ha újra kezdjük a bolyongást,
S szél, vihar, hab és felhő ragadnak;
Hamvainkat száz alakba' folyvást
Együtt viszi, söpri szél, vihar, hab.
Legyen élet vagy legyen halál:
Minket örök hűségben talál.
Így töltöttünk már mi miljom évet.
Ha te rózsa voltál, én a harmat.
Gerlicének én voltam a fészked;
Hullám voltál s én a hattyú rajtad.
A szivárvány egyik fele én
S te a másik, fent az ég ívén!
Bízva nézek a halál elébe:
Mert szívünk nem veszti el szerelmét.
Hamvam' a te hamvad közelébe
Fogja vonni boldog, édes emlék.
Együtt élünk és együtt veszünk
S porladozva is ölelkezünk.
Hervadás, halál, múlás regéi,
Nem hiszek én bennetek! Hiába,
Szerelmünket ez a sors nem éri;
Nincsen annak vége, nincs halála.
Időt az nem ismer; kezdete
Sose volt, és nem lesz vége se.
Dobogó szívem minden paránya,
Mely amíg élt, tiszta lánggal égett;
Századokról századokra szállva,
Nem szeret mást, senki mást, csak téged!
Te vagy üdve, vágya, mindene,
Örök álma, örök élete.
Mit tűnődöl? Ki tanítana félni!
Ezer évben, ezer változatban
El nem hagytuk egymást soha még mi,
Mert a mi szerelmünk halhatatlan.
Együtt porladoznak szíveink,
Míg lejár az ezer év megint...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-02 11:39:29, kedd
|
| |
| |
Percy Bysshe Shelley : A lepke vágya
A szót, mit a sárba rántanak,
nem szennyezem én be.
Az érzést, mit úgy gyaláz a vak,
még te is ne nézd le.
Van remény, mely kétséggel rokon,
megfojtani hát ki merész?
S kedvesebb tőled a szánalom,
mint mástól a józan ész.
Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhítatot, mit rejt a szívem,
s mi megindítaná az eget -
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppen az ég felé.
Fordította : Képes Géza
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-02 11:33:16, kedd
|
| |
| |
Duett - Pethes Mária gondolata
,,íratlan játékszabályokat
követünk. ki tudja mégis
mitől válik szükségtelenné
a nélkülözhetetlen? miért lesz
idővel felesleges a becézés,
ahogyan a kulcsát vesztett zár?
nézd, Kedves, utánad sikolt."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-02 11:28:30, kedd
|
| |
| |
Michael Drayton (1563-1631) Búcsú a szerelemtől
Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
megtagadlak, már nem vagyok tied;
gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhattam bilincseimet.
Egy kézfogás még, - töröld eskünket
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a volt vágyból maradt valami.
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hűség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani, ha akarnád.
Szabó Lőrinc fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-02 11:25:40, kedd
|
| |
| |
Menotti del Picchia : Szerelem
Minden szeret!
A csillagok, rovarok, gyökerek
lehiggadt vággyal vagy vad szenvedéllyel,
az ég, a föld, a nappal és az éjjel,
minden szeret, minden szeret!
A szakadékok torka csupa kéj,
van, kit magához húz a buja mély,
csókja szédítő, ölelése izmos,
ölébe láz von s tébolyult szadizmus,
szólongat folyton és kínálja keblét,
hol vágyat és lázt csillapít a nemlét.
Vagy figyeld, hogyan ölel a lián:
fojtva, szorítva kúszik fel a fán
s a szálfa kényes, vastag törzse roppan
- a nő szerelme sem tud ölni jobban -
felfut egészen a lombokig a
sajgó erotika,
mint hogyha csók közt fojt két vad, meleg kar,
vagy rádtapad egy száj s lihegve megmar.
A szerelem s a halál násza titkos:
egy bomlott csókban, két parázna cinkos,
ha találkoznak, ellobban az élet.
A kéj - vad szenvedést ígér,
gyönyör - csak az, ami gyötör
és elpusztulsz, ha vágyadat kiéled,
Ezért látsz mindenütt, bárhova nézel,
szerelmet, mely öl, életet emészt el,
mely csellel harcol, akár a gyökér
s a föld nedvét szívja, ahova ér,
vagy fáj és szenved, mint a terhes ág,
mely földre hajlik s tiszta égbe vágy.
Rónai Pál fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2020. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
123 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10084 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 876
- e Hét: 1842
- e Hónap: 11428
- e Év: 80348
|
|
|
Offline
