|
2020-06-06 08:45:27, szombat
|
| |
| |
A mosoni vasútállomáson ezen a napon zárták vagonokba a gettóból kiterelt zsidóságot, hogy elindítsák őket Győrbe, majd Auschwitba. Munkára, ahogyan sokan próbálták magukat menteni, lelkiismeretfurdalásukat elaltatni. Munkára az elaggott idős, beteg embereket is, és a néhány napos csecsemőt. Teljesen hihető.
És a csendőrök, hivatalosságok buzgolkodtak, hogy minden rendben legyen. De nem kellett tartani semmitől, sokan vártak már a zár alá vett vagyontárgyakra, a megürült lakásokra. Hiszen "ezek" úgysem jönnek vissza.
Cinikus mondatok.
Aztán közel ötvenen mégis visszajöttek az ötszázból. És sokan mentek tovább, látva, hogy igazságtétel nem szolgáltatik nekik.
S azóta sem. Hiányoznak az iskolák faláról az emléktáblák a megölt gyermekek nevével, hiányoznak az emlékeztetők. Nem sok híján a zsidó temető is majdnem felszántatott. De végül mégsem. Így az elmúlt évtizedben lehetett melléje emlékhelyet építeni. Valami mozdult, de mindez semmi azok emlékének ápolásához képest, aki örömmel nézték a deportálást.
Igaz, a bosszú nem lesz édes, ha a megbosszultakon nem segít.
Holnap a zsidó tetemtő ravatalozóját avatják fel, megújult. Nem megyek el. És nem azért, mert senki nem szólt, hogy menjek. Sokkal egyszerűbb oka van ennek. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
