|
2020-07-14 22:51:57, kedd
|
| |
| |
Horvát Jánosné
Percek
Ül az ágy szélén idősen,
magányosan és betegen,
magányos, pedig itt vagyok,
de várnak a feladatok.
Neki már a nyolc óra is sok,
míg` kötelességem letudom,
munkából - haza, én igyekszem,
tudom, számolja a perceket.
Amint hozzá megérkezem,
örömtől csillogó szeme
melengeti a szívemet,
és boldogan megölelem.
Idős kornak és magánynak
ellenségei a percek,
melyek oly lassan peregnek,
ha várják szeretteiket.
Tesznek-vesznek maguk körül,
minden oly` hamar elkészül,
mit csináljak? Gondolkodnak,
mi az, amit még megbírnak.
Munkát kezükből kivenni
Isten ellen való vétek,
oly` boldogan segédkeznek,
öröm járja át lelküket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
Offline
