|
2020-08-26 19:56:58, szerda
|
| |
| |
Rajó Anna:
Napraforgód
Te a Nap voltál nekem,
Illett hozzád a szerep.
De Holdnak hitted magad,
Nem értek el hozzád szavak.
Úgy hitted, túlszárnyalnak a csillagok,
Pedig te voltál, ki vezetőnek hivatott.
Tudom, mert én vagyok a te napraforgód,
Talán egyszer majd a megtorlód.
Fejem folyton feléd fordult,
Szemem csak téged figyelt,
Szavaim éle érted kicsorbult,
Lelkem érted nyugodtságot viselt.
Én voltam a te nap-virágod,
Akit lassan elhervaszt a hiányod.
Te voltál az én ragyogó Napom,
Számomra a legnagyobb hatalom.
Egyetlen hibád a bizonytalanság,
Vakságod magad felé, a kabát
Túl kicsi volt, mit magadra húztál,
Hitted, formára szabott, amit túrtál.
Napraforgód voltam s tán` örökké az leszek,
Szívem-lelkem sosem feled, főleg nem szemed.
Szemed, mely örökké telve volt a magánnyal,
Amit később pedig felcseréltél inkább a halállal.
Forrás: www.poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
Offline
