Falu Tamás : Tengernek születtem,Grigo Zoltán : Az élet sóhaja...,Földes Lívia – Isten tenyerén ébredtem, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 3

2020-08-26 15:33:39, szerda

	Falu Tamás : Tengernek születtem Tengernek születtem, s csak egy vízcsepp lettem. Erdőnek születtem, s egy árva fa lettem. Madárnak születtem és csak két szárny lettem. Két szárny lettem csupán, amely meg-meglebben, fölszálltam s eltűntem a kék végtelenben.

0 komment , kategória: Versek 5

2020-08-26 15:28:08, szerda

	Grigo Zoltán : Az élet sóhaja... Voltam már láng, és voltam szélvihar, most magányos kőbe zárt csend vagyok, az idő koptat, de még élni hagy, bár árnyéka már csendben rám hajolt. A múló élet, mint egy porszemet, felkap magával, és visz tovább, lelkemben rezgő apró gyöngyszemek hevernek végtelen út porán. Medrében görget az életfolyó, apró kaviccsá mossa szívemet, egyre kisebb, de örök álmodó, bár sötétben már néha megremeg. Ha útja végén a mélybe csobban, az égen egy újabb csillag kigyúl, ha utoljára még egyet dobban, mielőtt a víz felette elsimul. Az örök csendben talán megértem, minden elmúlik egyszer, tovaszáll, de mégsem megyek el üres kézzel, magammal viszem az élet sóhaját.

0 komment , kategória: Versek 5

2020-08-26 11:03:45, szerda

	Földes Lívia - Isten tenyerén ébredtem Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. Láttam az óceánt gyermekként ragyogni Sirályokat felette felhőkkel táncolni, Láttam a békét az emberek szívében, Láttam az erdőket fürödni a fényben. Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt, Láttam az embert, és láttam a zenét, Láttam a földet szeretetben élni, Láttam a csöndet a széllel zenélni. Láttam Istent amerre csak néztem, Miközben éppen az Ő tenyerében ültem, S az Ő hangján szólt hozzám a szél, Mint anya, ki gyermekének mesél, Millió apró tükörben láthatod magadat, Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

0 komment , kategória: Jó reggelt, szép napot!

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 3

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár