|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2020-08-27 18:22:57, csütörtök
|
| |
| |
A csöndet szeretem, meg a virágot,
Galambok közt, virágos szigeten
Békés családi kör az álmom.
Derű és nyugalom, parányi házban...
Az élet szép. Tenéked magyarázzam?
Szeressük egymást! Isten arra rendelt.
(Heltai Jenő : A csend hangja - A Néma leventéből részlet)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heltai Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-27 18:07:01, csütörtök
|
| |
| |
Aki nem akarja, hogy az ár elsodorja, annak tudnia kell úszni, aki pedig úttalan erdőben jár, annak gyakran meg kell állnia, hogy meggondolja, merre menjen...
Henryk Sienkiewicz
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-27 18:01:37, csütörtök
|
| |
| |
Boncsér Árpád szobrászművész fotója a napraforgóról, amely napnak képzeli magát. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-27 17:49:59, csütörtök
|
| |
| |
Lugones Leopoldo : A tenger (A tizenkét gyönyör)
A tenger csupa mohó hími éhség,
csípőd körül mint szarvasbika bőg,
s mint roppant kar, óvón ölel a föld
setét szegélye. Bús, opálos fény ég
szemed hártyáján, hajadon, s e tört
csillámok közt mint csillagos fehérség,
őrzöd a haló esték fényességét,
mely soká ring a víztükör fölött.
Akár a melled, lüktető ütemmel
duzzad egyetlen hullámmá a tenger;
magához ránt egy párductáncú forgón,
s morgó, garázda szavakkal becéz,
s hogy finom combjaid közé hatoljon,
hegyesre mered habja, mint a kés.
Fordította : Tímár György
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-27 17:43:29, csütörtök
|
| |
| |
Pethes Mária - Afrikai passzát
afrikai passzát vagyok
globális felmelegedést hozok
felolvasztom a Földbolygót
nyelvemen a Mozart-golyót
ha akarod az északi-sarkot
a délivel összemelegítem
le ne vedd rólam a szemed
minden mozdulatom kövesd
magam vagyok a Laokoon
kezem-lábam körbefon
nyolc karral Síva bűvészkedem
csípőmön a Szaturnusz gyűrűjét keringetem
bűbájommal behálózlak
rosszabb vagyok mint az Anyag
nem tudsz leszokni rólam
akkor se ha akarsz
vad tűzhányó szendereg ölemben
annyi lesz neked ha megébredek
evakuállak magadból
megszorítalak ahol nem is várod
összes rébuszodra rátalálok
minden izmomra gyúrok
edzett tájfunnal jövök
ha elém állsz hogy: Lövök
megadom magam
mindent hagyok vagy akarok
az őrületig felmegyek
lift nélkül emeleteket
fújd el a gyertyát
oltsd el a lámpát
ne pazaroljuk az áramot
sugárzó égitest vagyok
Forrás : Barbizoni elégiák verseskötet 9 oldal (2008)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-27 17:37:47, csütörtök
|
| |
| |
Federico García Lorca : A cigány apáca
Mész és mirtusz némasága.
Mályva nyílik gyenge fűben.
Ő meg ibolyákat hímez
sárga tüllre gyönyörűen.
Csillárra száll a szivárvány
hét madara, büszke, tünde.
Távolban a templom dörmög:
öreg medve, hanyatt dűlve.
Szépen hímez! Milyen édes!
Ó, ha végül sikerülne
ráölteni, amit képzel,
rá a szalmasárga tüllre!
Magnólia, napraforgó,
szalag, inda, flitter-ünnep,
sáfrány s hold - a szent oltári
terítőre testesülnek.
Öt vérnarancs künn a konyhán,
most érik be cukros üdve,
Krisztus öt sebe - a forró
Almería napja küldte.
Káprázattól ragyog, izzik
az apáca szeme-tükre,
két lócsiszár üget benne,
tépik ingét kihevülve.
A messzeség: magasság lett,
hegy mered föl, felleg csüng le,
Lujza füves cukor-szíve
most reped meg üdvözülve.
Ó, meredek, tömör fennsík,
nap fölötte húsz is lüktet!
Ó, megindult folyók zúgnak
s képzeletén elterülnek!
De ő itt ül, ő csak hímez,
virágokat ölt a tűje,
s fény játszik a rácsok sakkján
szélben állva, eltűnődve.
Fordította : Nagy László
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2020. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
116 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1971
- e Hét: 5787
- e Hónap: 15373
- e Év: 84293
|
|
|
Offline
