|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2020-09-15 21:14:53, kedd
|
|
|
Még szerencse...
Csak könnyedén, játékosan
Mezei István
A kor nem betegség, csak állapot,
az alvók közt, fenn, éjben éberen
tengődöm szerényen a béremen,
ezen nem segíthetnek orvosok.
Még szerencse, mindez már megszokott,
parfümöm pipafüst, őszi ködök,
a semmimre vigyázok, őrködök,
már nem is szólok, csak néha írok.
Hazám gazdag, mégis koldusszegény,
itt még a halál is lassan totyog,
vigyorgó, kaján pára-távlatok,
még szerencsém, hogy mindez az enyém.
Helyettem rólam egykor más döntött,
lehet, a zavaros história,
az istenek tétova földrajza,
itt lettem én, itt vagyok bennszülött.
Nagy szerencsém, nem biztos, hogy így van,
még nem fogyott ki kíváncsi kedvem,
hangyabolyban homo ludens lettem,
hát, ne zavarj meg játékaimban.
Korszerűtlen, maradi, hetero,
repkedek, amíg a tollam bírja,
mert gyógyír nekem a kínjaimra,
így sosem voltam modern, haladó.
Micsoda szerencse, hetvennégy év,
ily jelen után mily holnap jöhet,
tán, az lesz boldog, ki nem éri meg,
vidám a kezdet, lehangol a vég.
Nem kellenek díszes seregszemlék,
hangos de fals a szónok hangja,
tettekre figyelek, nem a hangra,
takarítás, kosz, szemét az emlék.
Most, ősz elején, így nyár-búcsúnál
a smaragd erdőm már lágybarna-zöld,
majd jön új tavasz, mert még forog a Föld,
szerencsére, sokáig meg sem áll.
Az élet magától lassan kiég,
nem marad, csak salakom és korom,
magamban már azon tanakodom,
szerencsémből elég, vagy nem elég.
homo ludens =játékos ember
|
|
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
2020-09-15 20:02:05, kedd
|
|
|
Csepeli Szabó Béla
ŐSZI ERDŐ
-szarvas-nász idején-
Az erdőn át
őz-suták törték a homályt,
s agancsaikat felemelve
felbőgtek a szarvasbikák...
Eljött az ősz-
suttogták borzongva a fák,
s lombjuk csörrenő aranyát
riadtan a szelekbe szórták,
azt remélve,
hogy lehulló pénzükért cserébe,
az ég irgalmat ád,-
jaj, de az ég komor maradt,
s egyre nyersebben pattogott a táj,
csupán a síró fák alatt
szerelmi lázban reszkető
kis őz-suták
szívében tombolt még a nyár,
s a felbőgő szarvasbikák
össze-össze csapódó vad
agancsai között
szikrázott még a Nap...
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
|
|
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
2020-09-15 19:52:30, kedd
|
|
|
István Bőr
az örök szépség
Milyen változó fogalom a szépség,
ahányan nézzük, annyiféle érték.
Koronként változik mit tartunk szépnek,
hőn vágyott, elfogadott eszményképnek.
Maga a szépség koronként más arcú
népcsoportonként eltérő vonású.
Vannak el nem múló, örök szépségek,
értékük felől nincsenek kétségek.
Kérdezed mi az, meg azt is, merre van?
Nézz meg egy hegyet, ugye, hogy kortalan?
Szépségét őrzik az elmúlt századok,
védik a Nap, Hold, ragyogó csillagok.
Nézd meg a fákat, mezei virágot,
vad rengetegben bóklászó állatot,
óceánt szántó száguldó hullámot,
vízben szikrázó Nap és Hold korongot!
Ezek a szépségek soha nem múlnak,
emlékét őrzik az időtlen múltnak.
Vigyázzunk rájuk míg van erre időnk,
mert csak is tőlünk függ, mivé lesz jövőnk.
.
Kép. net.
|
|
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
2020-09-15 00:00:14, kedd
|
|
|
Sokszor, ha rosszul aludtam és felébredtem, közelebb húzódtam, és veled aludtam vissza. Te mit se tudtál róla. Csak sóhajtottál vagy arrébb fordultál az ágyban, én pedig úgy helyezkedtem, hogy a kezem, a lábam, mindegy, csak valamim hozzád érjen. Nem szerettem távol lenni otthonról. Ha tehettem, minden vidéki vagy külföldi utat elkerültem. Nem tudtam pihentetően, feltöltődve aludni nélküled. A soron következő naphoz te kellettél. Ha úgy tetszik, éjszaka vettem magamhoz az adagomat, belőled.
Légrádi Gergely
|
|
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2020. Szeptember
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
151 db bejegyzés |
e év: |
1398 db bejegyzés |
Összes: |
8876 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 301
- e Hét: 1028
- e Hónap: 7284
- e Év: 66433
|
|
|