|
2020-09-16 11:03:34, szerda
|
| |
| |
Egymást metsző szűk utcák sikátorában
járva , úton - útfélen mindenütt eltűnt
fiatalságom emléke köszöntött felém .
Sötétlila árnyékok nyelték magukba az
átszűrődő napfényt , az életről filozofált a fény .
A múltból előtörő emlékek láttán , egész
lényem megmámorosodott , az utca
szívverésének nyugtató ritmusában .
Magával kapott a látottak árja , bármire is
gondolok úgy érzem , az utcák rám figyeltek ,
nem égethetem fel magam mögött a reményt .
Ezek az utcák velem születtek , számukra
nem lehet az emlékeimben megsemmisülés .
Szétszóródhat az ember felkapott porként
a Világban , de hű szíve emlékeihez visszatér !
**********
 Bédné Marika : 2020 . 09 . 16 . 11 : 04 . - / saját versem /
 
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
