|
2020-09-03 21:00:17, csütörtök
|
| |
| |
HEINRICH HEINE: IDÉZETEK 
Heinrich Heine /Düsseldorf, 1797. december 13. - Párizs, 1856. február 17.) német romantikus költő, író, újságíró. Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek. Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű költőknek. Megítélése, s az életművéhez való viszony gyakran változott és változik a történelem folyamán, napjainkban is.
A nagy triász harmadik tagja, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller és Heinrich Heine a három klasszikus óriás a német nép irodalmában. Heinrich Heine jelentősége a német irodalomban, Petőfi Sándoréhoz hasonlítható a magyar irodalomban.
Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát.
BÁNAT . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet. 
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
Heine: BÁNAT - Videó
Link
Link
Link
A boldogság könnyelmű fruska,
nem időz sokat egy helyen,
hajad szemedből elsimítja,
megcsókol, s tűnik hirtelen.
Német nyelven:
"Das Glück ist eine leichte Dirne,
Und weilt nicht gern am selben Ort;
Sie streicht das Haar dir von der Stirne
Und küßt dich rasch und flattert fort."
Heinrich Heine: Romanzeró Második ciklus: Lamentációk
LELKEMBEN TAVASZI RÉT
Lelkemben tavaszi rét
lágy kolompja kondul.
Dalom, hív a messzeség
szállj a dombokon túl!
Szállj addig
hol áll a ház
violák közt, csöndben.
Ha egy rózsát nyílni látsz,
mondd neki: köszöntöm.
A LEHIGGADT
Aki halott, soká pihen
a sírban; aggódom, igen,
lelkemben nagy aggodalom van:
nem könnyű feltámadni onnan.
Mielőtt az életsugár
kihuny bennem, s szívem megáll,
még egyszer, innen a halálon,
női kegyért küzdeni vágyom.
Szőke nő kell csak, akinek
szeme holdfénynél szelídebb,
mert a végén tüze megárthat
a vadul barna napsugárnak.
Csak életerős ifjuság
vív a szenvedéllyel tusát,
hajsza az, esküvés, dübörgés,
no meg kölcsönös lelki gyötrés!
Nem épen s nem fiatalon,
ahogy most magamat tudom,
még egyszer vágyom önfeledten
szeretni, boldogan - de csendben.
MEMENTO
A hajad olyan fekete.
a ruhád oly fehér:...
az ifjuság ígérete
az élettel felér...
Ó, csal az ember élete! 
ki tudja mi nem ér...
Ruhád is lesz még fekete
hajad is lesz fehér.". .
Heinrich Heine - Memento (Carlo Ruetzs Modular Mix)
Link
MINT EGY VIRÁG OLYAN VAGY
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek, és szívemhez
a bánat közelít.
Kezem véd könyörögve, 
meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.
NE ESKÜDJ
Ne esküdj ---csókolj ahelyett,
Nő esküjének nem hiszek!
Édes a szavad , kedvesem,
Édesebb a csók, mit adsz nekem!
Csókodnak hiszek, mert enyém;
Szavad csak illó tünemény.
Ó, esküdj folyton, kedvesem,
Minden szavadat elhiszem!
Hogyha kebledre hullhatok,
Úgy érzem, örökléten át
Szeretsz, kedves-vagy még tovább.
Pénz az isten, és a Rothschildok az ő prófétái.
Heine:
Az okos ember mindent észrevesz,
az ostoba mindenre észrevételt tesz.
Heine: az okosakról és az ostobákról
Sosem lehet tudni egy nőnél,
hol végződik az angyal,
és hol kezdődik az angyal.
Sötét korokban az embereket a vallás vezeti a legjobban, mint ahogyan
egy koromsötét éjjel egy vak ember a legjobb vezető: ismeri az összes
utat és ösvényt, jobban, mint egy látó ember. Amikor azonban megvirrad,
bolond dolog vak, öreg emberekre bízni magunkat.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heine |
|
|
|
|
|
Offline
