|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2020-09-04 16:35:48, péntek
|
| |
| |
Lehet, hogy túl aprólékos vagyok ezekben a recept írásokban, de
elsősorban nem a profi szakácsoknak írom, hanem a magamfajta
amatőröknek.
Az általam elkészített töltött paprika receptje:
Kimentem a kertbe, levettem 10 db. szép húsos, közepes méretű paprikát.
Megmostam, kicsumáztam, belsejét egy gondolatnyira megsóztam, félretettem.
60 dkg darált pulykahúsból elkészítettem a tölteléket, melybe kb. 10 dekányi
megmosott rizst, fél evőkanál sót, fél evőkanál őrölt paprikát, kicsi vegetát,
borsot tettem. Tiszta kézzel eldolgoztam a tölteléket, majd azért megkóstoltam
egy "szilánkot" kell-e még bele valami fűszer. Ha pótolni kell valami adalékot,
fontos, hogy újra át legyen gyúrva a massza, hogy egyenletesen elvegyüljön
benne.
Ekkor egy kanál segítségével megtöltöttem a paprikákat, majd egy szélesebb
aljú lábosba szorosan egymás mellé raktam. Gyenge sós vízzel felöntöttem,
úgyhogy éppen ellepje. Ha maradna ki töltelék, csupasz gombócok formájában
a paprikák mellé rakom. Feltettem főni.
Közben 2 nagy doboz és két kis doboz paradicsompürét kevés vízzel simára
kevertem, majd egy serpenyőben elkészült és kihűlt rántásra ráöntöttem.
Visszatettem a lángra, újramelegítve összeforraltam. Ezalatt megfőtt a paprika
is. Kiszedtem a lábosból és a rántásos paradicsom pürét folytonos kevergetés
közben ráöntöttem a lábosban maradt forró lére. Simára forraltam, módjával
sóztam, cukroztam és a töltött paprikákat visszaraktam ebbe a finom
paradicsompürébe. Egyet "rottyant" és kész volt a töltött paprikám.
Jelzem, ez az én receptem, biztosan mások máshogyan készítik,
attól még lehet az is nagyon finom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gasztronómia 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-04 06:29:18, péntek
|
| |
| |
Nyugdíjas sofőr hajt a pályán a zsír új Mercijével, 160 km/órával.
Belepillant a tükörbe, és észreveszi, hogy egy rendőrautó követi.
Beletapos a gázba, tolja 220-ig... aztán 240...., felnyomja 250-ig.
Közben üvölt Neotontól a Kétszázhúsz felett című opusz.
Hirtelen átértékeli magában a világot: -Túl öreg vagyok már, kell
nekem ez a hülyeség ?
Lassít, megáll az útszélén, és megvárja a bütykös taxit.
A zsaru odasétál az öreghez, nézi az óráját, közben vakarja a fejét.
Megszólal: - Nézze uram, lejár a műszakom 10 perc múlva. Péntek
van, elutazom kikapcsolódni a családommal. Aztán folytatja:
- Ha mond egy jó indokot, ami még nekem is új, hogy miért hajtott
ennyire gyorsan, isten bizony elengedem !
A nyugdíjas rendíthetetlen komolysággal a rendőr szemébe néz:
- Évekkel ezelőtt lelépett a feleségem egy rendőrrel.
Azt hittem maga hozza vissza.
A rendőr csak ennyit mondott:
- További jó utat, uram!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-04 06:09:22, péntek
|
| |
| |
Tóth Nikolett
A kislányunk egyszer kitalálta, hogy felemás zoknit fog viselni. Kérdeztem, miért. Azt mondta, mert így nyuszi is, meg kutyus is lehet a lábán. Aztán úgy maradt. Mármint a felemás zokniság.
Aztán elsős lett. Várta az iskolát, a tanulást - az Állati küldetésnek köszönhetően már többet tudott a tasmán ördögről, mint én, betűzgetett, számolt.
Egy reggel a kiborított zoknik felett üldögélt, hosszasan keresgélve.
- Mit keresel?
- Hát... ennek a párját.
Megértettem azonnal. Ma nem akar szokatlan lenni. Nem akar egyszerre többféle lenni. Nem akar színesebb lenni. Sőt, pandás fülvédőt se akar. Azért nem, mert az a többieknek nem tetszik.
Vagyis azzal még nem lenne baj, ha nem tetszene. Csak közben jönnek a mondatok és a folyosón lökdösések.
"Mi van, anyádnak nincs elég ideje, hogy párosítsa a zoknidat?"
"Mi van, nincs pénzetek rendes zoknikat venni?"
"Teccő! Járunk?"
"Akkorát rúgok beléd, hogy kiröpülsz az iskolából!"
"Mit hallgatsz, zenét?"
"Biztos csórók vagytok!"
És záporoznak a példamondatok. Ahogyan arra se tanítottuk, hogy különleges legyen, úgy arra se, hogy találjon ki válogatott csúfságokat. Amit mond, hallom a hangján, hogy a fülébe kapta.
Ülünk a zoknik felett. Tanácstalanul. Apaként Terminátornak kell lenni? Anyaként Tigrisnek? Vagy mint egy láthatatlan dzsinn, leckéztessük meg a bántalmazókat? Húzzuk a fejükre az alsógatyájukat, mint a filmekben?
Aztán rájövök, hogy igazából nincs semmi baj, valamit jól csináltunk. Ülünk a zoknik felett, és mesél. Elmondja, mi van. Nem nyeli le, nem fojtja el, és bármennyire rosszul esik neki, nem szégyelli előttünk. Elmeséli.
Felsóhajtok.
"Hát egész nyugodtan eldöntheted, mit szeretnél. Azt vedd fel, ami jólesik."
És magára hagyom.
Kegyetlen vagyok.
De mégsem.
Bízom benne. Hogy el tudja dönteni, itt és most mennyit vállal. Mennyit bír. Várok. Kavargatom a kávét. Melegszik a dci1.5-ös a kapu előtt. Mindjárt indulni kell.
Aztán nyílik az ajtó. Kalap, táska, dzseki, nadrág. És a felemás zokni. Egyik lábon Daffy Duck, a másikon Tapsi Hapsi.
- Indulhatunk?
- Még egy perc...
És felmarkolja a másik ruhával összemosott pulóvert.
Aki különleges, az szemet szúr azoknak, akik nem mernek, vagy nem tudnak különlegesek lenni. És ezért haragszanak. Szóval, aki különleges, annak bátornak is kell lennie. A bátorság nem azt jelenti, hogy valaki nem fél. Hanem azt, hogy a félelmei ellenére útnak indul.
Kell, hogy legyen honnan útnak indulni. Az OTTHON nem az a hely, ahová aludni és enni járunk. Az otthon az a hely, ahová hazatérünk mindennel, ami történt velünk és bennünk. És ahonnan útnak tudunk indulni újra, meg újra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-04 05:45:05, péntek
|
| |
| |
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom
Így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül
Mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy,
Mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg!
Az egész világ tied, szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg és hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha
Magadnak tartod! Amiből másnak nem adsz,
legyen az arany, iszappá válik, legyen gyönyör, halállá válik.
Elbocsátalak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért,
Aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel,
Amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál,
És minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg...
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!
Szilágyi Domokos erdélyi költő, író
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grafika-rajz 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2020. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
3 db bejegyzés |
| e hónap: |
107 db bejegyzés |
| e év: |
3092 db bejegyzés |
| Összes: |
34592 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2048
- e Hét: 6126
- e Hónap: 28393
- e Év: 160947
|
|
|
Offline
