|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2020-10-14 16:35:21, szerda
|
| |
| |
Ha aranyszínbe von a Hold
Kihűlt álom füstölög, kóbor lelkem.
Felhőt teregetnek angyalok az égen,
sűrű esőcseppekben hullnak a mélybe.
Síráshoz oly közel állok, könny serked,
életem kínját tovább már nem rejtem el.
Szeszélyes játék vagy, furcsa ajándék,
déli napban feljajduló szél, alkonyég,
vergődő lelkem szanaszét, ha visszatér,
megállok, mint bús zarándok előtted.
Aranyszínbe von a Hold mindkettőnket,
akkor ringass engem, sírj te is, ha ölelsz,
mint árva rab, csak sóhajok maradnak.
Tóth Jánosné Ica
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-14 15:22:37, szerda
|
| |
| |
Falatnyi kürtős kalács kiflik bögrésen
A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre!
Hozzávalók 64 darab apró kiflihez:
- 20 dkg Mascarpone vagy egyéb krémsajt
- két és fél bögrényi liszt (32 dkg)
- 20 dkg puha! vaj
A hempergetéshez:
- háromnegyed bögre őrölt mogyoró (6 dkg), dió, mandula vagy egy bögre kókusz, háromnegyed bögre kristálycukor (12 dkg)
Elkészítése:
1. A Mascarpone-t, a vajat és a lisztet sima tésztává gyúrjuk, majd éjszakára, vagy legalább másfél órára hűtőbe tesszük.
2. Ezután négy gombócot csinálunk a tésztából.
3. A nyújtódeszkára kiöntjük a cukros-mogyorós keverék körülbelül negyedét, majd kinyújtjuk rajta az első gombócot, olyan vékony körlappá, amennyire csak lehet, közben néhányszor átfordítjuk, hogy mindkét oldalára jócskán jusson.
4. A kört 16 szeletre vágjuk, majd egyenként feltekerjük őket kiflikké. Közben úgy tegyük A KIFLIT, HOGY MÉG közben is jusson rá a mogyoróból, én mindig kerestem olyan foltokat, ahol még volt mogyoró.
5. A többi gombóccal ugyanígy járunk el, majd 180-190 fokos sütőben, alul-felül sütés programon, 15-20 perc alatt aranyszínűre sütjük őket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ételek-italok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-14 15:10:58, szerda
|
| |
| |
Az idők változnak, és megkívánják tőlünk, hogy mi is változzunk. Mert minél kristályosabb és merevebb egy forma, egy gondolat, egy szokás, egy félelemérzet, annál fontosabb, hogy a sors segítsen nekünk áttörni ezeket a korlátokat, és elindítani a változást. Kevesen élünk tudatosan a valóság világában, a realitásban. Így nekünk mindig azt kell megtapasztalnunk, amit még nem sikerült egyensúlyba hoznunk. Ezért újra és újra ugyanazokkal a sorstémákkal szembesülünk, egészen addig, míg fel nem ismerjük a benne rejlő tanulnivalókat. És ha egy probléma, egy vírus világszerte elterjed, ha a változásnak az egész világon meg kell történnie, akkor a naprendszerünk bolygóinak szellemei, akik egyek az univerzum ritmusával, közvetítik az evolúció következő lépéseit. A nagy szellemek a kozmosz leheletével érintik meg a földet, és mi újra és újra megéljük a változásokat, az evolúció üzeneteit, hogy mi is megtanuljunk tudatosan lélegezni. Ám minden válság egy lehetőség is egyben. Minden válság fontos felismeréseket hoz magával, és segíti a fejlődést. Így a jelenlegi helyzet felnyithatja a szemünket, és kiszélesítheti a szellemi látókörünket! Ez pedig a lehetőséget adhatna is nekünk arra, hogy jobban megértsük a világot, az embereket és az életet. Hisz az erős hatások új minőséget adnak az időnek, megváltoztatják a fennálló tudatot és az életet. Gostoni Éva
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-14 09:23:19, szerda
|
| |
| |
Bátran ajánlom mindenkinek!
"A főiskola első napján a professzorunk bemutatta magát, majd megkért minket, hogy mutatkozzunk be valakinek, akit eddig nem ismertünk. Felálltam, körülnéztem, amikor valaki enyhén megérintette a vállam. Hátrafordultam, és egy ráncos, öreg hölgy nézett rám mosolyogva, beragyogva ezzel az egész osztályt. Így szólt: - Szia jóképű. A nevem Rose. 87 éves vagyok. Megölelhetlek?
Nevettem, és lelkesen válaszoltam:
- Még szép, hogy meg!
Erre ő barátságosan megszorongatott.
- Miért van ön a főiskolán, már ilyen fiatal, ártatlan korban?- kérdeztem. Viccesen azt válaszolta:
- Azért vagyok itt, hogy találjak egy gazdag férjet, megházasodjak, és gyerekeket csináljak.
- De most komolyan- mondtam. Kíváncsi voltam, mi motiválta őt, hogy egy ekkora kihívást vállaljon ennyi idősen.
- Mindig arról álmodtam, hogy befejezem a főiskolát és végre eljött az ideje!- mondta.
Az órák után elsétáltunk a társalgóba, és megosztottunk egy csokiturmixot. Gyorsan összebarátkoztunk. A következő három hónapban, minden nap együtt mentünk haza és rengeteget beszélgettünk. Mindig azt képzeltem, hogy egy időutazáson veszek részt, amikor az életbölcseleteiről mesélt. Az év során Rose az egyetem egyik szimbólumává vált, és bárkivel, akivel találkozott, gyorsan összebarátkozott. Szeretett kiöltözni, és szórakoztatta, hogy a többiek felfigyeltek rá. A szemeszter végén elhívtuk Rose-t a foci bankettre. Sosem felejtem el, amit akkor tanított nekünk. Felkonferálták és a színpadra lépett. Ahogy elkezdett beszélni, leejtette a három kártyáját a földre. Egy kicsit zavarban volt és a mikrofonra támaszkodva azt mondta:
- Elnézést, egy kicsit ideges vagyok. Feladtam a sört a böjt miatt és ez a whisky kicsinál! Sosem fogom rendbe szedni ezeket a lapokat, szóval hadd mondjam el fejből amit tudok!
Ahogy nevettünk, megköszörülte a torkát és így folytatta:
- Nem azért hagyjuk abba a játékot, mert öregszünk. Azért öregszünk meg, mert abbahagyjuk a játékot. A fiatalságnak, boldogságnak és sikernek összesen négy titka van. Nevess sokat és minden nap találj humort az életedben! Kell, hogy legyen egy álmod! Ha elveszted az álmaid, meghaltál. Annyi olyan embert ismerünk, akik úgy járnak-kelnek a földön, hogy halottak és még csak nem is tudnak róla! Hatalmas különbség van aközött, hogy felnősz és aközött, hogy megöregszel. Ha 19 éves vagy, és egész évben csak fekszel az ágyban, anélkül, hogy valami hasznosat csinálnál, akkor is húsz éves leszel. Jelenleg 87 éves vagyok, és ha egész évben az ágyban fekszem, én is 88 leszek. Mindenki megöregedhet. Nem kell hozzá tehetség vagy képesség. Ahhoz, hogy felnőj, mindig meg kell találni a lehetőséget a változásban. Ne sajnálj semmit! A felnőttek általában nem sajnálnak semmit, amit megtettek, inkább azt, amit nem tettek meg. Csak azok félnek a haláltól, akik azt sajnálják, hogy nem is éltek.
A beszédét azzal zárta, hogy bátran elénekelte ,, A rózsa" című dalt.
Mindannyiunkat megkért, hogy tanuljuk meg a szövegét és éljük át a mindennapjainkban.
Év végén Rose befejezte a főiskolát, amit már olyan régen elkezdett. Egy héttel a diplomaosztó után meghalt. Békésen, álmában. Több mint kétezer főiskolás tanuló érkezett a temetésére, hogy tisztelegjen a csodálatos hölgynek, aki példát mutatott, hogy sose késő azzá válni, aki lenni akartál. Ha ezt elolvastad, kérlek küldd el ezeket a kedves szavakat a barátaidnak, családodnak! Élvezni fogják!
Ezek a szavak terjesztik Rose emlékét.
EMLÉKEZZ: MEGÖREGEDNI KÖTELEZŐ,
FELNŐNI VISZONT VÁLASZTÁS KÉRDÉSE!
Abból élünk, amit kapunk, úgy élük, ahogy adunk."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2020. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
387 db bejegyzés |
| e év: |
4200 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 773
- e Hét: 3493
- e Hónap: 22466
- e Év: 251403
|
|
|
Offline
