|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2020-10-18 19:16:29, vasárnap
|
|
|
Ács Nagy Éva
Sorsom a keresztem...
Régóta cipelem sorsom nehéz keresztjét,
a vihar milljó köveket gördített elém,
s e kövekkel telített már a hátizsákom,
mely most mázsás teherként libben a vállamon.
Hiszékeny balga én, olyan sokszor elestem,
mert voltam egypárszor lent az iszapos mélyen,
de akkor is megláttam az eljövendő fényt,
hitem nem adtam fel, vágytam a tünde reményt.
Ötvenhat nyár,és pontosan ugyanannyi tél,
a sorsommal lelkem, lassacskán már megbékél,
de a köveket én nem tudom összetörni,
a múltammal megkel tanulni együtt élni.
Önfeled ifjúságom, ó boldog gyermekkor,
sötét éjjel álmodom veled, számtalanszor,
fájtam,sírtam, drága anyám jött s megvigasztalt,
édesanyámnál nem láttam még jobb őrangyalt.
Akkor nem tudtam azt még, hogy léteznek kövek,
melyet éltem végéig vállamon cipelek,
beletörődtem, sorsom úgyis megvolt írva,
mégis életemet élném újra és újra.
2020.10. 18 Somogyzsitfa
|
|
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
2020-10-18 14:15:53, vasárnap
|
|
|
Kinőttem helyzeteket és embereket. Kinőttem a folytonos magyarázkodásból, hogy mit miért teszek, hogy mire, hogy reagálok és hogy melyik utat választom. Kezdek felnőni, már nem vagyok olyan szétszórt, már nem vesztegetem olyan emberekre az energiámat, akikkel zsákutcába ért a kapcsolatunk. Önzőségnek is lehet mondani, de fejlődésnek is. Nekem jobban tetszik az utóbbi.
Mert már könnyebben hagyok ott egy szituációt, ha frusztrál. Könnyebben engedek el valamit, amitől összeszűkül a gyomrom. Már képes vagyok kifordulni egy olyan helyről, amit egykor szívesen látogattam, ha meglátok ott valakit, aki előtte darabokra tört. Menekülésnek is tűnhet, de pont hogy önszeretet.
Már képes vagyok pontot tenni olyan mondatok végére, ahol régen kérdőjel volt.
Már egy erősebb nőt látok, ha a tükörbe nézek, egy olyat, aki megedződött a viharban és aki megtanult táncolni az esőben.
Minden nap el kell döntenem, hogy szeretem és elfogadom magam, de egyre könnyebben hozom meg ezt a döntést és már csak aszerint cselekszem, ami tényleg alátámasztja ezt.
Változtam? Talán igen és a változás felszabadít.
(Varga Emese-Zsebszöveg)
|
|
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
2020-10-18 10:04:11, vasárnap
|
|
|
Kedves Emberek!
Többen kérdeztétek, hogy mit akart jelenteni a "Maradj normális!" felirat a tenyeremen?
Tulajdonképpen csak ez jutott valahogy eszembe, amikor hétvégén belopakodott az ősz. Ami most magával hozza a koronavírus-járvány második hullámát is, és lehet, hogy hónapokig megint szobákba zárva éljük életünket. Szűkülő terek, szűkölő értelem. Olvasom a híreket, látom ismerősök és ismeretlenek posztjait. Egyre több embernek gurul el a gyógyszere, ez mesekönyvet darál, az hazugságokkal hergeli az embereket, amaz összeesküvés elméletek mérgeit viszi be környezetébe. Van, aki a szeretteit veszíti el, van, aki az egészségét, van, aki a munkáját, van, aki a maradék eszét. Közben pedig rövidülnek a nappalok, nő a sötétség. Kint is, bent is. Elveszítjük egymást, elvesznek a fogalmak, jogos tehát, hogy megkérdezitek: egyáltalán mi a normális? Hiszen annyiféle valóságot látunk vagy képzelünk magunk köré, annyira biztos lett a bizonytalanság. Az én normalitásom mostanában ebben áll: kaput becsukni, agyat kinyitni, nem gyűlölni, nem irigykedni, nem félni, figyelni, vigyázni magunkra és egymásra, maszkot húzni az arcra - de a szándékokra nem. Fizetni a független hírekért, és minden szemetet kidobni, szelektíven gyűjteni a hulladékot, nem megromlani, nem elbutulni, nem kiégni, nem beégni, nem leégni, hinni abban, amit tanultunk, amit képviselünk, amiben a szüleinktől példát vehetünk, amire meg merjük tanítani a gyerekeinket. Begyújtani a kandallóba, a kályhába, a kihűlő termekbe és kapcsolatokba, olvasni, beszélgetni, egymásba kapaszkodni, bedunsztolni mindent, ami jó bennünk. Hosszú lesz az ősz, még hosszabb a tél. Pedig néha már így is olyan, mintha évek óta tartana a holtszezon. Mintha egy évtizede csak ide-oda császkálnánk egy elhagyatott tó partján, a lepattant, lezárt lángosozók és a kifakult, kinyírt nádas között. Mielőtt még hallanátok, hogy a sirályok sikítanak, mi meg kussolunk, befejezem. Nyugi. Lesz tavasz. Maradj normális! Kellesz még.
GP
|
|
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2020. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
387 db bejegyzés |
e év: |
4200 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 471
- e Hét: 1929
- e Hónap: 19240
- e Év: 208875
|
|
|