Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Úton
  2020-10-19 21:05:30, hétfő
 
  Úton

Küzdelmes úton kétkedő tekintetek,
Könnyeznek a vérmesen fáradt szemek,
Kapitulálást jelelnek a gondoktól terhes hetek,
Hova tovább? - sóhajtják az elaszott kezek,
Remegnek, egyre csak remegnek
A szabadon szárnyalni vágyó szívek,
Félelmet, csalódást, bántalmat rebegnek,
S mindenféle rágalmat levetni sietnek
Zarándokok hosszú sorai... válaszokat keresnek,
A béke és szeretet honát, melybe kétséget be nem engednek.

Újabb vándor lép az útra, körülnéz,
Támaszt keres, vezetőt, hisz gyermek még,
Ki el se indult még, máris vakfoltjába eső csodát tükröz szeme,
Ketten kísérik azonnal, majd egy sereg, születéstől Áldás a neve,
Egyet lép, egyet szökken, fülében visszhangzik az éteri morzezene,
És nevetve halad, hisz hiszi, hármas kötelék közepette biztonságban keze.
Csukott szemmel fut a puha pázsiton, s ha kavicsos lejtőn el is esik,
Pár éltető csepp a szikár földnek megőrzésre aláhullik,
Ám kedvét az akadályok, lehorzsolt térdek s tenyerek nem szeghetik,
Támadhatja szél és eső, éhség és vessző, lelkesedését le nem törhetik.

Csapzott hajú ifjú leszegett fejjel ballag,
Idegenek szólítják az útszélről, ám ő kitartóan hallgat,
Bólogat, szólna bár, de nem tudja, hogy szolgálhat szava értékül,
Félelem s bizonyosság viaskodnak benne vég nélkül,
Méregbe mártott nyilak súrolják, önérzete rögtön sérül,
Ám kiáltásra ugorva, segítségként görnyedt háta is megszépül,
Pihenést mellőzve menetel meggyőződésből, télben, sárban,
Idejét nem sajnálva kutatja, mily titkok rejtőznek a beszélő némaságban,
S mikor csüggedésbe botlik, érvágást és testárusítást észlel útszéli sáncban,
Szédítené a színözönt színlelő szívölő szórakozás, ám gyökeret ver a testvéri és igei Vigyázz!-ban.

Megfontolt mozdulatokkal lép be sokadik után a legelső helyre,
Izgatottan nyugtatja magát, mit rábíznak, elvégzi egykettőre,
Távolodik a létrán, s ahogy látják, sokaknak nincs ínyükre,
Hogy ő megvetve is megemlékezik az embertársi szeretetre,
S nem tekintget hiún kiszáradt Kánaánt ígérő hologram kötegekre,
A sorok s oszlopok közt is visszafogottan válogat, hiába van hiénáktól kísérve,
Jótetteit nem a háztetőkről hirdeti, gyümölcsözésre elássa,
Hadak jönnek, s hadvezérek, ki kísért annak célja, hogy az egyenest elhajlítsa,
Romlottságban garantált a vágányváltás, a visszatérési pontot a Világosság mégis megvilágítja,
Tej után szilárdabbat fogyaszt már a vándor, s a megújulás melódiáját még mindig hangoztatja.

Magányosan rohanó lépteket türelmes szolgálatra,
Lecseréli a tanult hölgyemény, megáll, s merésznek mutatkozik egyet lépni hátra,
Nagyobb nyereségre nézve a lekopó árcédulákat nem vizsgálja,
Hamis eskü helyett igaz ígéretét örököstársa előtt önnön ajkára tetoválja,
Felvállalja mi adatik, elvetve az elvetetési jogot, a jó példát önmagán szolgáltatja,
Keblére öleli a királyi küldöttet, ám nem a trónra ülteti, emberi bölcsőben ringatja,
S nem szégyelli felvállalni társának támaszát, sem otthona falainak túl jól ismert hangzását,
Virágos és bogáncsos réteken botladozik, terhek alatt omladozik, végzi munkáját,
Köszönetért se szomjazik, elég neki a hála forrása. Sokadik mérföldkő gyengíti járását,
S halkul az a sírás; ám sírig virágzó bölcső mellett mindvégig készenlétben virraszt feladva álmát.

Sárkányölésre készül a kalandor, nemes, vitézi feladatra,
Ám ahogy alaposan körültekintget, időben ráébred, nincs elhívva ily áldozathozatalra,
Más kihívás elé néz hát, a kalandokat karikára, s pelenkára cserélve,
Az út során létfontosságú fegyverzetet le nem véve,
S az Atyai szóról a gyilkos óriások előtt meg nem feledkezve,
Vissza nem nézve, s a csábításokra ki nem kacsintva, csak előre tekintve,
Mikor bántást terem személye, szobájában térden roskadozni nem szégyell,
És ha elveszve elakad, vagy elapadni látszik ereje, kérni és tanulni nem restell,
Sem hallgatni, ha szavai használni nem képesek, s kész szolgálni, fizetséget nem követel,
Példaként él gyermekei előtt, s társának szorgosságtól gyöngyöző homlokára hálacsókot lehel.

Keskeny útnak, megpihenni vágyó halandó, vége felé közelít,
Megőszült harcos, ki elköltözés előtt elindulni vágyó csodákat újra járni tanít,
S mintha a harminc év három nap lett volna, harminc évet fiatalodva etet és altat,
Orcáján megcsillan a megszentelt öröm, mialatt unokát mennyei szózatra álomba ringat,
Nem pletykál, s nem dicsekszik, ajkai az örömhírt zengik, utasításokkal nem zaklat,
Ha elfelejtik régi barátai, s családja is semmibe veszi, nem emel panaszt,
Hiszen embereknél erősebb támasza,
És sorvadó testében egyre növekszik lelkének gyermeki szomja,
S mikor elérkezik eltávozása pillanata, búcsúzóul útitársa
Ráncokkal szépített kezét közös életük soha meg nem bánt élményébe csomagolva megcsókolja.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Ábel versei  
Küldetéstudat
  2020-10-19 19:44:43, hétfő
 
  ,,Ahogyan engem elküldött a világba, én is elküldtem őket a világba." (Jn 17,18)

A misszió szó jelentése elküldés. A misszionárius az az ember, akit az elküldő elküld, akaratának teljesítésére. Jézus az Atya küldetésében járt. És Jézus a világba küldött bennünket. Ezzel azt mondjuk, hogy mi is küldetésben járunk.
Egy anya elküldi fiát a boltba, hogy hozzon egy kenyeret. Meg kell vennie azt a kenyeret, és rögtön vissza kell mennie. Csakhogy a boltba vezető úton találkozik az egyik barátjával, aki az új kerékpárjával van, és elfelejtkezik anyjáról, aki elküldte őt a boltba. Elfelejti, hogy küldetésben jár.
A keresztyének emlékeztetnek erre a fiúra. Minket a Gazda küldött el. Küldetésben járunk. Utunkon azonban oly sok dolog van, ami feltartóztat. Ezek a dolgok nem szükségszerűen gonoszok, de gonosszá lehetnek számunkra, mivel megfosztanak bennünket küldetéstudatunktól.
Küldetéstudattal bírni nemcsak azt jelenti, hogy érdeklődünk aziránt, hogy az evangélium eljusson a Jézus Krisztust nem ismerőkhöz, azt azonban mindenképpen jelenti, hogy az emberek meg tudják állapítani egész forgolódásunkról, hogy annak a parancsnoksága alatt vagyunk, aki elküldött minket.
Itt mi nem vagyunk otthon. Készenlétben vagyunk, hogy ,,valaki mással" találkozzunk. Akkor érjük majd el kitűzött célunkat. Nem a világból vagyunk, de a világba küldettünk, hogy küldetést teljesítsünk.
Nagyon könnyen mellékútra tévedünk. A kis ügyek hamarosan nagy ügyekké lesznek, és a valóban fontos ügyeket majdnem elfelejtjük. Ahogy a boltba induló fiú elfeledkezett arról, amivel megbízták, amíg barátjával a kerékpárokról beszélgetett, úgy feledkezhetünk meg mi is teljesen küldetésünkről, amíg autókról, házakról, árakról és hasonlókról beszélgetünk. Lehet, hogy ez mind jó és dicséretes, de küldetésünk sürgős volta háttérbe szorul. Megfeledkezünk arról, hogy jelentenünk kell a mi elküldőnknek. Meg fogja kérdezni: ,,Teljesítettétek a küldetést?"
Csak egyvalaki volt, aki ezt mondhatta: "Elvégeztetett!" És Ő ezt a Golgotán mondta. Mivel meghalt, békesség van. Mivel él, tanítást ad követőinek küldetésükre vonatkozóan.

Napi gondolat

Mi a te küldetésed? Milyen dolgok vonják el a figyelmedet ettől?

Andrew Kuyvenhoven
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Isten gondviselése
  2020-10-19 07:53:42, hétfő
 
  ,,Az Úr szövetségének ládája ment előttük" (4Móz 10,33).

Isten olykor egy-egy egyszerű érintéssel vagy érzelemmel befolyásol minket, de nem annyira, hogy az érzésekre építhetnénk. Ha tőle jön az érintés, akkor Ő ad elegendő bizonyítékot annak igazolásául, minden kétséget kizáróan.
Gondoljuk végig Jeremiás gyönyörű történetét, amikor Isten úgy vezette, hogy földet vásároljon Anátotban. Nem az ő kezdeti érzései alapján cselekedett, hanem várt Istenre, hogy beteljesítse az Ő szavait neki, mielőtt lépéseket tett volna. Aztán amikor nagybátyjának a fia odament hozzá egy javaslattal a vásárlás érdekében, válaszul ezt mondta: ,,Akkor fölismertem, hogy az Úr szava ez" (Jer 32,8). Jeremiás várakozott, amíg Isten nem támasztotta alá érzéseit egy gondviselési cselekedettel, és aztán a tények világos felismerése alapján cselekedett, amit Isten felhasználhatott mások meggyőzése érdekében is. Isten azt akarja, hogy csak akkor cselekedjünk, ha Őszerinte gondolkodunk egy bizonyos helyzetben. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a Pásztor személyes hangját, hanem mint Pál és társai (Csel 16,6) Tróászban tették, nekünk is figyelnünk kell, és meg kell vizsgálnunk Isten gondviselő munkáját a mi körülményeink között, hogy megvilágosodjék az Úr teljes akarata. (A. B. Simpson)

Amerre csak Isten ujja mutat,
Ott keze megtisztítja az utat.

Sose mondd szívedben, hogy mit akarsz, vagy mit nem akarsz cselekedni, hanem várj addig, amíg Isten kijelenti az Ő útját neked. Addig az az út el van rejtve, világos, hogy nincs szükség a cselekvésre, és hogy Ő a felelős mindazért a következményért, ami pontosan ott tart téged, ahol vagy.

Isten olyan úton vezet,
Mit egyenget övéinak.

L. B. Cowman
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2020.09 2020. Október 2020.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 114 db bejegyzés
e év: 3633 db bejegyzés
Összes: 35788 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 791
  • e Hét: 1995
  • e Hónap: 12406
  • e Év: 131498
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.