|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2020-10-26 11:43:41, hétfő
|
|
|
Ameddig időnk van
Rohannak az évek, elszáll életünk,
Nem is vettük észre, ősz lett felettünk.
Sürget az idő,most kell jót tenni,
Ameddig még lehet, szívből szeretni.
Nem szabad megállni, és csak nézni,
Másra várni, kibúvó okokra hivatkozni.
Nem fáradhatunk el, vetni kell a jó magot,
Szeretet cselekedetet, őszinte biztató szót.
Egykor majd bizony el kell számolni,
Hogyan éltük le a kapott életet.
Nyugodt lehet lelkünk és szívünk,
Ha segítettünk elesetteknek, betegeknek.
Nem néztük le a szegényeket,
Az éhezőknek adtunk kenyeret.
Szomorkodókat vígasztaltuk,
Reményt nyújtva, fényt kapcsoltunk.
Lássa, hogy mindig van tovább.
Szenvedve is melléjük álltunk.
Akkor örökké boldogok voltunk,
Sorsunk terhét,folyóba dobtuk.
Felnéztünk az égre, köszönetet mondva,
Istennek minden percért, alázattal.
Ne feledd el soha ezeket amit írtam,
Igazat szóltam mert ezt most kaptam.
Amit elvetettünk, egykor arathatunk
Ameddig időnk van, tegyünk jót!
Előre nézni, soha nem visszafordulni,
A világ is békésebb lehet, csak kell dolgozni...
Szebenyi Judit
|
|
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
2020-10-26 09:18:46, hétfő
|
|
|
Lamartine: ŐSZ
Köszöntlek őszi lomb! Köszöntelek, ti csendes
tisztások nyűtt gyepén sárguló levelek!
Elmúlástok szelíd gyászával bús szívemhez,
utolsó szép napok! olyan jól illetek.
Merengő vándorod: vezess, magányos ösvény;
hadd nézzem a vidék hanyatló bíborát,
míg fönn a nap fakón borong, s a halk, ködös fény
az erdő sűrüjén sápadtan csillog át.
Mert ilyenkor, midőn rá már a tél vet árnyat,
természet, arcodat jobban szeretem én.
Hanyatló mosolyod mintha egy hű barátnak
elhaló ajkain derengene felém.
Itt hagyom én is, itt az élet égövét már,
siratva elvetélt reményeim korát;
vissza-visszatekint, a tűnő múlt felé száll,
úgy nézi bús szemem sosem-bírt vagyonát.
Föld, völgyek, napsugár: természet! könnyes arccal
válok meg tőletek sírgödröm küszöbén!
A haldoklónak oly bűvösen int a hajnal!
oly dús a levegő! oly tündöklő a fény!
Hadd ürítsem ki most fenékig azt a kelyhet,
amelyben epe forrt nektárral vegyesen:
életem italát kínálta ez a serleg,
s alján maradt talán egy csöpp méz is nekem.
Talán lobbanna még sugár, amely hitetlen
jövőmben a reményt életre gyújtaná;
s dobog talán egy szív, amely a tömkelegben
megértené a szivem, s visszhangot adna rá.
Hervadó illatát átadja mind a szélnek,
úgy búcsúzik el a virág, ha szirma hull.
Meghalok én is, és úgy rebben el a lélek
ajkamról, mint a dal, ha megpattan a húr.
Rónay György fordítása
|
|
|
0 komment
, kategória: 2.Mindenszentek,Halottak nap |
|
|
|
|
|
2020-10-26 08:52:50, hétfő
|
|
|
Halottaknak napján
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M'ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
- tudod - attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle...
Aranyosi Ervin
|
|
|
0 komment
, kategória: 2.Mindenszentek,Halottak nap |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2020. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
387 db bejegyzés |
e év: |
4200 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1008
- e Hét: 2466
- e Hónap: 19777
- e Év: 209412
|
|
|