|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2020-10-28 11:10:40, szerda
|
|
|
Kovács Sándor - Korhadt fakeresztek
Elhanyagolt sírok felett,
Elmosódtak már a nevek.
Siralmas, hogy mivé lettek,
Az elkorhadt fakeresztek.
Mikor temetőben járok,
Sok ilyen keresztet látok.
Nagyon rég tehették oda,
Megette az idők foga.
Elhanyagolt sírok felett,
Ledűlt már a korhadt kereszt,
Névtelen lett a gazdája,
Nincs keresztje, kopjafája.
Nincs barátja, sem gyermeke,
Senki nincs, ki rendbe tegye.
A barátok rég elmentek,
A gyermekek szétszéledtek.
Szétszéledtek a világban,
A világ sok országában.
Elmentek és ott ragadtak,
De a sírok itt maradtak.
Álljatok még fakeresztek,
Sírok felett őrködjetek,
Mert senki nem vigyáz rájuk,
Árva sírok, nincs gazdájuk.
Az lesz a keresztek vége,
Oda rakják őket félre.
Egy nagy csomó lesz belőlük,
Elkorhadt kereszt a nevük.
Vannak akik összeszedik,
Hogyha fáznak, tűzre teszik.
Lángja mellett melegednek,
Elégnek a fakeresztek.
|
|
|
0 komment
, kategória: 2.Mindenszentek,Halottak nap |
|
|
|
|
|
2020-10-28 07:39:10, szerda
|
|
|
Hát nem igazi őszi nap van?
Épp az a csendes melankólia, melyet úgy szeretek - mely harmóniát teremt élet és természet között. A madarak már hazaútjukról tanácskoznak, a fák felöltik a hervadás lázas, avagy épp halovány színeit, és kezdik behinteni a földet, hogy az ember még lépteivel sem zavarná meg föld és lég pihenését, míg olyan illatot árasztanak, mely tökéletes enyhszer a nyugtalan léleknek. Pompázatos ősz! Egész lelkem rabul ejti, s ha madár lehetnék, mindenütt az ősz nyomában szállnék a világban.Mászd meg a hegyeket, és hallgasd meg örömhíreiket! A Természet békéje úgy árad majd beléd, ahogy a napfény árad a fákba. A szelek saját frissességüket fújják beléd, a viharok saját erejükkel töltenek fel, míg gondjaid őszi levelekként hullanak le rólad.Nincs a természetben két egymáshoz tökéletesen hasonló falevél, s így bizonyosan két ember sem lehet teljesen egyenlő. Mégis felébred azért a növény szendergő ékessége téli álmából, zöldell a tavaszi lágy szellőkben, örvendezik a harmatnak, s mohón szívja be a nyári eső cseppjeit, összezsugorodik az ősz hidegétől, s végül szárazon hull a földre. Bár olyannyira különböző alakban, a természet mégis csak egyetlen törvényét követi. S ehhez hasonlóan mi, emberek is, bolygónk benépesülése óta a fehértől a szerecsenig, s ettől az albínóig, annyi milliárdan mind különbözők vagyunk, s bár különbözünk, mégis egyetlen törvény hatalma alatt állunk. Mindegyikünk egyféle módon születik, a kín mindegyikünknek fáj, a szív - egyikünkben csakúgy, mint másikunkban -, néha tágul, és örömet érez, néha szorong és szenved, a fej csakúgy az egyikben, miként a másikban a lélek valódi székhelye, s a halál mindegyikünk vágyainak, reményeinek, munkásságának határt szab.
|
|
|
0 komment
, kategória: Ősz 2 |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2020. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
387 db bejegyzés |
e év: |
4200 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 797
- e Hét: 2255
- e Hónap: 19566
- e Év: 209201
|
|
|