|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2020-10-05 07:50:59, hétfő
|
|
|
,,Néhány nap múlva kiszáradt a patak" (1Kir 17,7).
Hitünk növelése nem teljes, ha még mindig meg kell tanulnunk, hogy Isten gondviselése a veszteségen át nyilvánul meg, és hogy van szolgálatunk kudarcaink és az elhomályosuló értékek által, és hogy megadja nekünk a megüresedés ajándékát. Ez valójában az élet anyagi bizonytalansága, ami a szellemi életünket megszilárdítja.
A Kerit-vízmosásban kanyargó patak, ahol Illés leült mélyen gondolkodva, egy igazi képe mindnyájunk életének. ,,Néhány nap múlva kiszáradt a patak." - Ez a mi tegnapjaink története és a holnapjaink próféciája.
Valamilyen módon meg kell ismernünk teljesen a különbséget az ajándékban való bizalom és a nagy Ajándékozóban való bizalom között. Az ajándéktalan csak egy időszakra szól, de az Ajándékozó az egyedüli, örökkévaló szeretet.
A Kerít-vízmosásban nehéz problémával találkozott Illés, amíg meg nem érkezett Sareptába, és hirtelen minden olyan világossá lett mint a nappal. Isten kemény leckéi sohasem az utolsó szavai hozzánk, mert a sírás, a pusztítás és az élet könnyei a bevezetéshez tartoznak, nem a záradékhoz.
Ha az Úr egyenesen Sareptába vezette volna Illést, elszalasztott volna valamit, ami segítette őt abban, hogy bölcsebb prófétává és jobb emberré legyen - amint hitben a Kerít mellett tartózkodott. Amikor a mi földi forrásunk vagy bármilyen más külső segítség kiszárad, akkor ez azért történhet így, mert meg kell tanulnunk, hogy reményünk és segítségünk Istenben van, aki teremtette a mennyet és a Földet. (F. B. Meyer)
Tán már te is sátoroztál ilyen parton,
És boldogan enyhítetted szomjúságod,
Ámde eltűnt mindez, mire jött az alkony,
Mint az elfogyó hold.
A szív, mely minden nap erős volt meg boldog,
És a szeretettel csordulásig megtelt,
Rövid idő múltán gyászdalokra váltott,
S teljesen üres lett.
Ha tehát többé már nem csobog a patak,
És a szemed előtt elapad a forrás,
Hogy ne enyhíthessed ezután szomjadat,
De Istent megtaláld.
Ő nem csap be soha, csak megpróbál ismét,
Tanácsa, segítsége mindig készen áll,
Öröm olajával keni meg gyermekét,
És vigasszal szolgál.
J. Danson Smith
L. B. Cowman |
|
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
2020-10-05 07:29:27, hétfő
|
|
|
Állj ellen!
,,Ő ki tud minket szabadítani... De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál." (Dán 3,17-18)
Amikor azt imádkozzuk, hogy ,,Legyen meg a te akaratod", akkor azért imádkozunk, hogy legyen engedelmesség a földön, ugyanúgy, ahogy az már gyakorlat a mennyben.
Ez a három fiatalember a Dúrá völgyében Isten akaratát cselekedte. Ismerték Istent és az ő akaratát. Tudták, hogy Isten képes őket kiszabadítani a tüzes kemencéből, de nem voltak biztosak abban, hogy Isten csakugyan ki is menti őket a lángokból. Azt is megtehetné, hogy átadja őket a tűzhalálnak. ,,De ha nem tenné is," ha Istennek nincs is szándékában megmenteni az életüket, ,,tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál."
Isten tudja, nagy a kísértésünk arra, hogy azt tegyük, amit mindenki tesz. Ha mindenki térdre esik a zene hangjaira, akkor sok hitre és bátorságra van szükség ahhoz, hogy valaki ott álljon egyedül, kimagasodva a többiek közül, egyenes derékkal, mindvégig kitartva. Mindannyian láttunk tizenéveseket akik inkább meghalnának, mintsem hogy különbözzenek a többi tizenévestől. De a felnőtteknek is sok bátorságba kerül az ár ellen úszni. Végül is nem lehetünk biztosak abban, hogy ő megőriz bennünket a szenvedéstől, ha az engedelmesség ösvényét választjuk. Az a három ember, ott a Dúrá völgyében rájött erre. Azt mondták, hogy ők engedelmesek lesznek, még akkor is, ha Isten nem fogja őket kiszabadítani a tüzes kemencéből.
Az engedelmesség az első lépés. Nem azért engedelmeskedünk, mert ,,nyerni akarunk". Először engedelmeskedünk, aztán a többit Istenre bízzuk.
Egy fiatal keresztyén embernek azért kellett megmaradnia, hogy elmondja a koncentrációs táborban szerzett élményeit. Elmondása szerint nagyon sokat segített neki az, hogy volt ott egy idősebb keresztyén, aki már nem érte meg a szabadulást. Egy nap a következőt kérdezte idősebb börtöntársától: ,,Sokáig tart még a háború?" Az idősebbik így felelt: ,,Senki nem tudja, hogy meddig tart még a háború. Számunkra ez nem fontos kérdés. Az egyetlen fontos kérdés az, hogy miként fogjuk átélni azt."
Nem tudjuk, meddig leszünk majd a csatatéren. Az egyetlen fontos dolog az, hogy van-e bennünk mersz engedelmes szívvel ellenállni, amikor mindenki térdre borul az arany bálványkép előtt.
Napi gondolat
Milyen veszélyeknek vagy hajlandó kitenni magad Istenért?
Andrew Kuyvenhoven |
|
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2020. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
114 db bejegyzés |
e év: |
3633 db bejegyzés |
Összes: |
35788 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1411
- e Hét: 2615
- e Hónap: 13026
- e Év: 132118
|
|
|