|
2020-11-19 20:09:18, csütörtök
|
| |
| |
,,Sok bajt és nyomorúságot láttattál velem, de ismét megelevenítesz" (Zsolt 71,20)
Isten akarja, hogy ,,nyomorúságot láss". Olykor ez nevelésed részeként megy végbe, mert ,,a föld mélységeibe" (Zsolt 63,10) kell jutnod, végig kell járnod a föld alatti ösvényeket, és el kell temettetned a holtak közé. De még egy pillanatra sem feszül meg a szakítás pontjáig az Isten és a közted levő egység. Végül pedig a mélységekből ,,ismét megelevenít" téged.
Soha ne kételkedj Istenben! Soha ne mondd, hogy elhagyott és elfeledkezett rólad, és ne gondold, hogy Ő nem együtt érző Isten! Ő ,,ismét megelevenít". Bármennyi kanyaron, és fordulón kell végigmenned az úton, mindig van sima és egyenes része is. Még a leghosszabb napnak is van napnyugta, és bár a téli hó megmarad valameddig, de végül elolvad.
Légy kitartó, ,,hiszen tudjátok, hogy munkánk nem hiábavaló az Úrban" (1Kor 15,58). Ő hozzád fordul ismét és megvigasztal. Amikor pedig ezt teszi, akkor szíved, amely elfelejtette az éneklést, hálaadásban és ujjongásban tör ki, mint a zsoltáros, aki azt óhajtotta, ,,hogy nyelvem igazságodról zengjen" (Zsolt 51,16)
Bár az eső esik és tombol a szél,
És a felhős ég még több záport ígér;
Falevelek jelzik végét a nyárnak,
Hideg, fagyasztó a téli évszak;
Csöndben fürkészem a sötét égboltot,
Lelkem nyugodt, mint a nyári tenger,
Boldogan fogadom, mit Isten adott,
Ez az áldás része gazdag ígérettel.
Még minden hiányom betöltötte az Úr,
Szívem boldogan ver, bár a hideg szél fúj.
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
Offline
