|
2020-11-27 20:00:15, péntek
|
| |
| |
SZILÁGYI VIKTÓRIA VERSEI . . . . . . 
Szilágyi Viktória: (1974. január 31. - )
"Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan"
Ez az életszemléletem, így nézem a világot. Versben mondom el az érzéseimet,
legyen bánat vagy öröm...
Szilágyi Viktória
ÁLMOK
Este ha lehunyom szemem
Az álom világába érkezem
Szeretek az álmok szárnyán repülni
Mert ott nem kell semmitől félni
Ha álmomból felébredek
Rám tör a magány
Mert ez a világ olyan távol már
Ha tehetném mindig csak álmodnék
Hogy örökké velem légy
Boldogságot hoznál
Szeretetet adnál
De most csak az álmok szárnyán élek
És így csak remélek!
ÁLOM
Eljött az alkonyat, a fűzfa csendesen bólógat.
Kiültem a tópartra álmaimat álmodva.
Te jöttél felém, szemedben csillogott a fény.
A szerelem tüze volt, mely akkor elrabolt.
Vitt az álmaim szárnyán, a boldogság átjárt.
Nyújtottam kezemet és átadtam szívemet.
Szeretlek - suttogtad és én kezemet nyújtottam.
Már kéz a kézben sétáltunk és álmaink kapuja feltárult.
Mi beléptünk és örökké boldogan éltünk
ÁLOM VAGY VALÓSÁG?
Reggel ha kinyitom szemem és álmomból felébredek
Egy gondolat vezet engemet
Merre vezessem szívemet?
Álom vagy valóság?
Hol jobb nekem?
Kérdezem szívemet
Ő vajon merre vezet?
Szívem a lelkemnek felel
Itt élj, de álmodj még
Álom ami éltet,
Hogy a valóságba éljek
Álom nélkül sivár ez a világ
Gyere, ne álmodjunk némán
Álmunk egyszer valóssággá válik
Akkor a világ kinyílik
Ragyog mint a napfény
Ami szüntelen árad szét!
Sötétség már nem lesz
Megtörjük rendet!
Gyere álmodj velem
Hogy ragyogjon a szívem!]
BARÁTOK!
Szeretni és szeretve lenni igazán boldogság!
Amikor nem gondolsz a búra már
Amikor a szó helyett a szem beszél
Amikor megérint a remény.
Ott állsz és boldog vagy
Mert végre önmagad vagy!
Mert az élet hoz kis örömöt.
Amikor meglátod őt,
Kivel a virtuális valóságban éltél.
Most már érzed igazi lényét!
Szereteted testet ölt és így örökké szereted őt!
Megérted hogy a barát örök társaddá vált
És emlékek fűznek hozzá!
Melyeket előszedsz egy szomorkás napon.
És tudod hogy lesz még folytatás!
Mert a barát örökké társad most már!
BÁNAT
Bánat ül a szívemen
Kicsordul a könnyem
Oly boldogtalan lettem
Az élet keserű és zord
Mondd, miért ilykor,
Miért kell csalódni? 
Hinni, remélni
Aztán jó nagyot csalódni?
Miért nem azt kapjuk, amit várunk?
Miért nem élhetjük az álmunk?
Miért kell állandóan sírni?
Miért nem lehet boldogan élni?
BOLDOGSÁG, GYERE MÁR!
Este csendben álmodoztam,
És halkan vágyakoztam.
Milyen az élet?
Már nem is értem,
Kevés a boldogság,
Pedig sokan vágyunk rá,
Ha elérjük, őrizzük,
Mégis oly hamar elveszítjük.
Miért?
Miért ily kegyetlen az élet?
Gondolatom tova száll,
Gyere már boldogság!
Ne menj el soha már!
Maradj itt velünk már!
A CSEND
Néha úgy érzem
Csak a csendet szeretem.
Csendben ülni némán.
Talán repülni árván.
A csend a barátom
és én némán kiáltom,
Csend találj rám!
Vigyázz rám,
Hogy a béke szálljon rám!
CSILLAGFÉNY
Esti holdfénynél álltam és egy csillagot láttam
A csillag fényesen ragyogott, eltakart még a napot
Fényesen tündökölt és ragyogott, a boldogság rám mosolygott
A kicsi csillag még most is tündököl, a szívem boldogan énekel
Nem engedlek soha el! Nem engedlek soha el!
Boldogság az életem, nem veheti senki el!
Nem veheti senki el!
A szívem mindig tűzben ég, élteti a csillagfényt!
Élteti a csillagfényt!
DALLAM
Csendben ülök és hallgatok,
Egy dallam szárnyán szárnyalok
E dallam oly csodás.
Most hozza a megnyugvást.
Békére lelt kicsiny lelkem.
Amelyre már volt szükségem.
E dallam egy pillanat
De mégis hozza a pirkadat.
Hallgatom és szárnyalok,
Egy szebb világba eljutok
Álmaimban itt jártam már
Eljött a megnyugvás.
Gyere hallgasd most velem.
A te lelked is békéljen meg.
Szálljunk a dallam szárnyán,
Hogy végre békére leljünk már,
Szálljunk a dallal
Mert ez kell, ó jaj
Ne repüljünk vissza már
Mert ránk talált a megnyugvás!
Megleltük a békét már!
De most a dallam véget ért
Így vár az ébredés!
De ne félj a dallam újra jön
És a béke ránk köszön!
EGY PILLANAT
Egy pillanat melyben látod az álmodat.
Egy pillanat melyben várod vágyadat,
Egy pillanat mely ritkán jön el,
Egy pillanat mely bár sosem múlna el,
Egy pillanat mely mosolyra késztet,
Egy pillanat melyben ott a szeretet,
Egy pillanat mely boldoggá tesz,
Egy pillanat mely szabaddá tesz,
Egy pillanat melyre vágyunk,
Egy pillanat mely elhozza az álmunk...
ELREPÍT A KÉPZELET
Napfényében fürödni?
Mily jó lehet?
Elrepít a képzelet,
Tenger vizében megmártózni?
Mily jó lehet?
Elrepít a képzelet,
Szemed kékjében elmerülni?
Mily jó lehet?
Elrepít a képzelet,
Egy hűvös estén hozzád bújni?
Mily jó lehet?
Elrepít a képzelet,
Egyszer majd a képzelet valóra válik!
És nem kell már a képzelet!
ENGEDD
Nyisd ki a szíved és tárd ki a lelked!
Engedd hogy hozzak jobb kedvet!
Szeretetet adok és sokat is kapok
Amit viszonozni fogok!
Az életem a szeretet útján vezet
Engedd hogy fogjam a kezed!
Szeretettel élni mily csodás!
Engedd hogy így forogjon a világ!
ENNYI A VÁGYAM
Kipp-kopp kopog a léptem
Elindultam a fényben.
Ezen az úton haladok.
Hátha egyszer eljutok,
Eljutok oda ahol várnak már
És nem lesz a szívemben magány,
Feltöltődöm a szeretettel tán.
Eljutok oda ahol sok a barát vár
És nem lesz a szívemben magány.
Egymás kezét fogva haladunk
És a barátság által elszáll a bú
Nevetünk és vidáman élünk
Ennyi a vágyam, ne legyek szomorú!
Barátok kincsek kik mindig visznek.
A boldogság útjára vezetnek!
Nem kell más csak mosoly
Ne legyen az ember komor.
Nevessünk és éljünk vidáman!
Csak ennyi a vágyam, legyünk vidámak!
ESTE
Állok a sötétben, pásztázva az eget
Hátha valaki észrevesz
Nézem, nézem a csillagot
Mely fényesen ott ragyog
Gondolatom hozzád száll
Tudom, Te most gondolsz rám
Fáj, hogy messze vagy
De csillagom ragyoghat
Ha Te is akarod
A csillag én vagyok
Mely sosem tűnik el
Mindig ott figyel
Gondolatban velem vagy
A fényem ragyoghat
Sosem tűnök el
Hisz az égen van még hely.
ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE
Esőcsepp pereg az ablakon,
Könnycsepp csordul le az arcomon.
Gondolatom messze száll,
Édesanyám oly távol már.
Kalandozom a múltban,
Drága gyermekkoromban.
Gyermekként védett, mindig megértett.
Jobban ismert mindenkinél,
Mindig éreztem a szeretetét.
Jó szíve vezette, mi voltunk az élete értelme.
De sors kegyetlen volt,
Mert oly korán elrabolt!
Űrt hagytál magad után,
Melyet semmi sem pótolhat már!
Életem nélküled élem,
És a sorsot nem értem!
Miért volt oly kegyetlen?
Miért rabolt el ily korán tőlem?!
FÁJ
Néha fáj az, hogy élek
Fáj, hogy nem tehetek semmit érted
Fáj, hogy másra vágysz
Fáj, hogy nem értesz
Fáj, hogy nem adhatok semmit néked 
Fáj, hogy boldogtalan vagy
Fáj, hogy magányos vagy
Fáj, fáj, fáj
De kérlek érts meg!
Mert ilyen az élet!
FÁJDALOM
Leírjam vagy ne amit érzek?
Ez az élet nem a végzet
Keresem a megoldást
Csak tudnám merre jár
Keserű minden napom
Lopom csak jó hangulatot
Mosolyt erőltetek az arcomra
De nem megy, csak fogcsikorgatva
Annyira fáj minden perc
Erre csak a lélek figyel
Milyen lesz a folytatás?
Csak a jó isten tudja már.
GYERE VELEM
Ragyog a napfény, ragyog a tenger
Arra kérlek sose engedj el!
Repüljünk a vágyak tengerén
Hisz ott mindig izzik a fény
Sok csillag ragyog az éjben
Kicsi lámpások a sötétségben
Az utat világítják merre menjünk
Hogy a béke és szeretet útját megleljük
Gyere velem Te is hogy mindig együtt lehessünk!
GYERMEKKOR
Csendben ülök a kandalló előtt
és a régmúlt emlékén időzök.
Visszarepülök az idő kapuján,
ott egy boldog szebb világ vár rám.
Repülök az emlékek szárnyán,
szárnyalok a boldogság hátán.
Gyermekként boldog teljes életem volt.
A szeretet csalt az arcomra mosolyt.
Erős kötelék mely összetartott minket.
A mi családunk igazi kincs lett!
Szeretet, boldogság, mosoly,
ez mindennapos volt.
De a boldogság sosem tart örökké,
hisz még alig váltam felnőtté!
Az élet zord és hazug!
Most már kísért a múlt.
Hiányzik kit úgy szerettem,
aki boldoggá tette gyermek életem.
Ő most már az emlékeimben él,
mint a sok boldog gyermekév.
Ha majd megöregszem,
és egy magányos estén ismét emlékezem,
egy könnycseppet újból elmorzsolok,
hogy milyen szép és boldog gyermekkorom volt
KELL EGY SZÓ
Kell egy szó,
Mely örömet adó.
Kell egy szó ,
Mely boldogságot hozó.
Kell egy szó,
Mely mosolyt hozó.
Kell egy szó,
Mely mindent adó.
Kell egy szó,
Mely szeretetet adó.
Kell egy szó,
Mely mindent feloldó.
Kell egy szó,
Mely mindenkinek jó.
KÉK
Kék az ég, kék a tenger
kék a rét, mely végtelen
kék a szív, kék az ember
tudod mi kék még?
az álmok szigete:)
ahova visz minket a remény tengere
boldogság hajóján evezünk
és a szigetre sok barátot elviszünk
KÉT SZEMPÁR
Álmomban egy szebb világban jártam,
Amire szívem mélyén vágytam,
Csodás kék ég alatt a tenger simogat.
A víz tükröt láttam melyben két szempárt láttam.
A szemek kéken ragyogtak és szinte hívtak.
A két szempár kié lehet - kérdésemre a tenger felelt.
Gyere a kékség világába, hogy a boldogsága tiéd legyen.
Gyere, gyere ide hozzánk mert a boldogság itt vár reád!
KI AZ...
Fa árnyékában ültem és fának neki dőltem
Szemem behunyva a gondolatom szárnyalt
Merre jár ki meghall
ki rám figyel és óv majd?
Kinek kezemet nyújtom
Ki jön majd az úton
Ki elvisz a búból 
Ki rám nevet az úton
Ki kivezet a múltból
Ki segít nekem újból
Ki a boldogságot hozza
És a boldogságot adja.
És aki vissza is kapja.
KICSI CSILLAG . . . . . . . . . . . . . . . . 
Leültem alkonyatkor a tó partjára,
Gondolván életem bajára.
Mikor megcsillant a fény az élet sötét egén.
Oda néztem s mit láttam?
Egy kicsi csillag hullása...
Szívem nagyot dobbant!
Mit tegyek?
És kinyújtom kezemet,
kinyitván tenyeremet
a kicsi csillag belehullott
és szomorú életem elmúlott!
Már őrizvén kezemben
A szemem és szívem előre lát
Tudván, vár még rám a boldogság!
KÖRFORGÁS
Egyszer lenn, egyszer fenn.
Forog a világ.
Hol jó, hol rossz amit látsz
Boldogság, szeretet e kettő lételem!
Harcolunk az életért
Hogy ragyogjon a fény.
Szeretünk, küzdünk,
És néha elbukunk
Felállunk és tovább harcolunk.
Küzdünk az örömért
Mely néha oly kevés!
Ha boldogság jön, nevetünk
De bánat hamar ránk köszön.
Egyszer jöhetne már
A végtelen boldogság,
Melyet oly rég várunk már!
MIÉRT
Életem szép és keserű
Jöhetne már a derű
Egyik nap mosolygás
A másiké a sírás
Miért ilyen az élet
A világ miért nem ért meg
Egyszer szárnyalok
Máskor vánszorgok
Ilyen ez a körforgás
Talán sosem lesz változás.
NEKED
Amikor látlak, szívem repes,
Mert tekinteted tiszta és kedves,
Ha szemem lehunyom, arcod látom,
Nincs is ennél szebb álmom.
Szívem rabságra fog,
A te rabod vagyok.
A lelkem érted kiált:
Miért vagy oly messze már?
Szeretném, ha közel lennél,
És megérintenél.
Érintésed melegséggel éltet,
Lehet, hogy meghalok teérted.
Vágyom, hogy velem legyél,
És boldoggá tegyél!
PILLANGÓ
Kis pillangó száll a réten, a szárnya ragyog a fényben.
A pillangó szíve nehéz, néha olyan távoli a lét.
Párját keresi szüntelen, kivel a lelke egybekel.
Kicsi pillangó repülj, repülj, a szívedbe öröm kerül!
Párod vár a rét végében, egy csodás virág kelyhében.
Repülj, repülj, tova szállj! Oda ahol a boldogság rátok vár!
SZABADSÁG ÉS BOLDOGSÁG
A víz csobban
A csend a múltban
A nap ragyog
És én itt vagyok
Nézem az életet
Kérdez a végtelen
Merre jársz, hol lehetsz
Vezet a képzelet
Táncol a napsugár
És a felhő is táncot jár
Az esőcsepp körbefog
És én is táncolok
Ez egy fajta szabadság
Melyre oly rég várok már
Amit hoz a boldogság
És örökre megtalál.
Nem engedem el soha már
Itt járt a boldogság
El nem engedem soha már!
SZERETEM MERT... 
Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert mosolya betölti a lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert szép szeme beragyogja a lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert kedves hangja simogatja lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert jósága betölti a lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem,
Szeretem, mert lénye lángba borítja a lelkem.
Szerelmes szavakat suttog a szívem.
Szeretem, mert nem tud nélküle élni a lelkem!
SZERETNI
Szeretlek! Egy szó melyet oly sokszor mondunk.
Szeretni lehet Egy csodás pillanatot,
Egy Kedves Barátot,
Egy Kedves Mosolyt,
Egy Virágot,
Szeretni Lehet Szeretettel,
Szerelemmel, Vággyal, a Lelkünkkel!
Szeretni édes szerelemmel,
Mikor nincs határ a képzeletben,
Csak repülünk a vágyak szárnyán,
Oda ahol vár ránk a boldogság!
És az örök Mosolygás!
SZIKLASZILÁRD BARÁTSÁG
Oly sok embert rejt a szívem,
Akikért harcolnék hűen.
Oly sok ember nyúlna felém,
De nekik nincsen remény.
Fáj, fáj, hogy csak egy vagyok,
Így osztódni nem tudok.
Nem marad semmi hát,
Csak a sziklaszilárd barátság,
Mely erős mint a szikla.
Nincs aki földbe tiporja.
A szikla is örökké áll,
Ilyen ez a szilárd barátság,
Jöjjön tél, fagy vagy orkán,
Nem dönti le a sziklát.
Ilyen az én lelkem is,
Mely rajtad mindig segít!
Bár néha megtörök,
De mint a szikla nem török!
Ne félj míg engem látsz,
Mert megmarad a barátság,
Mely míg élek szilárdan áll!
A SZÍVEM SZOMORÚ
Megláttam és megszerettem,
Boldognak hittem az életem,
Vártam mindig vártam,
Hogy egy pillanatra lássam,
Örömmel töltött el a remény,
Most már boldog leszek én.
De a remény csak remény maradt,
Nem tudom, túlélem-e a fájdalmamat,
Az életem keserű,
A szívem szomorú,
Minden napom átjárja a bú,
Már nem tudok nevetni,
Csak sírni sírni sírni...
És közben minden napot túlélni.
VÁGYAKOZÁS
Este ha álom szárnyán repülök
Egy szép világba kerülök
Vágyaim életre kelnek
Nem kell többet féljek
Békére lel kicsi szívem
Boldogság önti el a lelkem
Mert a vágyaim beteljesülnek.
Álmodnék csak semmi más
Legyen itt a boldogság
Keresem kutatom az utat
Hogy most már ne búslakodjak
Tudom sok múlik rajtam is
Az élet megerősit
De ha erős vagyok mi teszek
Azt csak a szív értheti meg
Próbálok változni és nem bánkódni
Szeretek álmodni, egy szebb világba eljutni
Most még csak álmodom
De egyszer talán eljutok
És végre nem kell álmodnom...
VÁRLAK
Ott álltam a fényben és csak néztem
A napsugarai égették bőrömet
Néztem, néztem a messzeségebe
Hátha feltűnsz kedvesem.
De nem láttam árnyat, csak nagy fákat
Melyek árnyéka hűsítő e melegben
Vártam, vártam szüntelen
Hátha az úton megjelensz.
Behunytam szemem és
Magam előtt láttam hogyan közeledsz.
Olyan valóságos volt
A szívem ritmusra dobolt
Mikor felnéztem és te ott álltál előttem.
VERSBEN
Versben mondom el mi az ami bánt,
Versben mondom el mi az ami fáj,
Versben mondom el mi az ami boldoggá tesz.
Versben mondom el vajon az életem milyen lesz?
Versben mondom el minden gondolatom,
Versben mondom el amit tudatni akarok,
Versben mondom el, hogy szeretlek,
Versben mondok köszönetet.
Versben köszönöm meg, hogy vagy,
Versben köszönöm meg a barátságodat.
Versben mert ez oly csodás!
Így talán megbékélek egyszer már.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szilágyi Anita&Viktória |
|
|
|
|
|
Offline
