|
2020-11-04 13:22:27, szerda
|
| |
| |
Erdő közepén
Az erdő közepén áll egy kicsi ház,
de régen volt már mikor utam arra járt,
pedig a körülötte lévő őszezüstös fák,
oly sokszor adtak lelki megnyugvást.
Volt ott egy tó is, mesés varázstó,
hullámzó ezüstjén csillagtakaró,
mely úgy vonta be fényével a tájat,
hogy nappallá tette a sötét éjszakákat
A kizöldült faágak égig érők voltak,
nem bánták sosem, ha viharszelek dúltak,
belekapaszkodtak erősen a földbe,
így egyiknek sem sérült mély-gyökerű törzse.
Mikor a hídon álltam néhány röpke percre,
úgy láttam, nincs is a mennyország oly messze,
mert ez a világ volt az, mely földöntúli maradt,
hisz itt őrzöm kincsként féltett álmaimat.
Egyszer, ha még visszatérek leülök egy padra,
s végigélem minden emlékemet újra,
hogy az a régi varázs feléledjen bennem,
miben kitartó hittel bizalomra leltem.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
Offline
