|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2020-11-06 23:15:15, péntek
|
| |
| |
Kicsit hoszzú de érdemes elolvasni!!
,,Az orvosok, az ápolók, a kórházak, a mentősök megfeszített munka árán sem képesek egyedül megbirkózni a járvánnyal. Ahhoz a lakosság segítségére is szükség van, ahhoz mi is kellünk. A következő napokban-hetekben dől el, milyen lesz a tél, az év vége, ahogy az is, hogy békés és áldott lesz-e a karácsony" - fogalmaz dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora abban a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikában, amelyben Semmelweis Ignác alakját megidézve osztja meg véleményét a koronavírusról, és arról, milyen hozzáállással vehetjük fel a harcot a terjedő járvánnyal szemben.
Nyáron már azt gondolhattuk, úrrá lettünk egy, más nemzeteket sorra földbe döngölő járvány fölött, így az alapvető társadalmi, gazdasági, kulturális folyamatok némi zökkenőt követően a megszokott módon működnek majd tovább. S mivel az első hullámban alacsony volt a megbetegedések száma, a kezdeti ijedtség után, a koronavírus-járvány másodszori megjelenésekor sokan úgy is értékelték a helyzetet, hogy talán túlzott volt a tavaszi reakció. Egyre többen kezdték a maszkhasználat hasznosságát, sőt a vírus létezését is tagadni. Megszépítették maguknak a valóságot.
A Janus-arcú vírus azonban tornádóként csapott le ránk augusztus utolsó hetében. A szakértők figyelmeztettek, az egészségügy folyamatosan készült, a politikusok járványügyi, gazdasági és társadalmi védőcsomaggal várták a második hullámot, ám mi, magyarok, Európa többi népéhez hasonlóan, szívünkben nem voltunk erre felkészülve, és ezért a második hullám egyre nagyobb áldozatokat követel Magyarországon is. Teheti, mert óvatlanabbak és túlzottan magabiztosak lettünk.
A Covid-19 más, mint gyermekkorunk betegségei, a korabeli, hozzá hasonló pusztító járványok, mint a fekete himlő, a pestis, a kolera, a tífusz, a skarlát, a torokgyík, a gyermekbénulás és a spanyolnátha, amelyek olyanok egy európai számára, mint a gyermekmesék, melyekről sokat hallottunk elődeinktől, de magunk nem tapasztaltuk meg őket. Mindez természetes emberi reakció, hiszen a planétán végigsöprő, meglepetésszerű esemény távoli képe nem elég ahhoz, hogy az ember ilyen rövid idő alatt globálisan kezdjen gondolkodni, és átértékelje egzisztenciális kilátásait - gondolkodása továbbra is megmarad élete megszokott koordinátái között. Sokunk számára riasztóbb a gondolat, hogy elzárnak bennünket szeretteinktől, korlátozzák utazási, szórakozási, társadalmi szokásainkat, mint maga a betegség, mely eddig nem érintett valamennyiünket közvetlenül.
Ma, amikor a megbetegedések és a súlyos esetek száma drasztikusan emelkedik, és mikorra már legtöbbünknek van olyan kollégája, barátja, szomszédja vagy családtagja, akit megfertőzött a koronavírus, lassan változik a helyzet. A kérdés ma az, hogy milyen gyorsan eszmélünk.
A nyári nyugodt időszaknak vége, nehéz hónapok állnak előttünk, egyre szaporodó és egyre súlyosabb esetszámokkal. Az orvosok, az ápolók, a kórházak, a mentők megfeszített munka árán sem képesek egyedül megbirkózni a járvánnyal. Ahhoz a lakosság segítségére is szükség van, ahhoz mi is kellünk. A következő napokban-hetekben dől el, milyen lesz a tél, az év vége, ahogy az is, hogy békés és áldott lesz-e a karácsony, tudunk-e majd jó szívvel bőséget kívánni az új esztendőben.
A ma tettein keresztül befolyásoljuk a holnapot, és most mindannyiunk cselekedete számít.
Aki ma fertőződik meg, annál négy-öt nap múlva mutathatók ki a betegség tünetei, és súlyosabb lefolyásnál átlagosan egy hét múlva kerül kórházba. A legsúlyosabb esetekben a kétoldali tüdőgyulladásos betegeinket három-hat hétig kell lélegeztetni a gyógyulásig. Vagyis a szalagcímekben megjelenő kórházi és intenzív osztályos esetek és halálozások száma jellemzően egy-hat héttel korábbi találkozások eredménye.
Semmelweis Ignác így fogalmaz: ,,Bármily fájdalmas, bármily nyomasztó is [...] a beismerés, nem a letagadásban rejlik az ellenszere." Az év első felében azért volt oly sikeres a védekezésünk, mert a gyors kormányzati döntések azonnal megjelentek a lakosság mindennapjaiban, és a szabályokat mindannyian betartottuk. Fegyelmezettek és figyelmesek voltunk. Kontaktusaink és találkozásaink gyakoriságát hatvan-kilencven százalékkal csökkentettük. Ez nyilvánvalóan a mi kapcsolatokra épülő és általuk meghatározott lényünknek komoly veszteség volt, nem beszélve azokról, akik munkahelyüket vagy bevételeiket veszítették el a bezárkózás miatt.
Mégis képesek voltunk rá, s így a járványt gyakorlatilag még annak magyarországi kifejlődése előtt meg tudtuk állítani. Ám világunkat, családjainkat, a gazdaságot annyira megviselte a pár hónapos karantén, hogy abban mindannyian egyetértünk, nem szeretnénk, ha ismét szükség volna egy ilyen komplex restriktív intézkedési csomagra. Ennek viszont ára van, és ez az ár az alkalmazkodás és az átmeneti önkorlátozás.
A védőoltás megérkezéséig együtt kell élnünk a vírussal, tudva, miként vigyázunk magunkra és szeretteinkre, egész környezetünkre. Nem felejtve ösztönösen!
Tavasszal még nem ismertük a vírust, ma már tudjuk, hogy hol képes a legnagyobb pusztításra, mikor veszélyes, és így felkészülhetünk a megfékezésére. S mert csak nagy nehézségek és áldozatok árán lehetne még egyszer bezárni az országot úgy, ahogy a járvány első hullámának idején tettük, ezért most a miénk, mindannyiunké a felelősség, hogy ne így legyen.
Azt javaslom, hogy ne tagadjuk le a veszélyt, hanem ismerjük be, azaz mindent tegyünk meg annak érdekében, hogy a megbetegedést elkerüljük! Nem tudjuk kiszámítani, szervezetünk milyen immunválaszt ad a fertőzésre, nem tudjuk, milyen hatás ér bennünket. Az nagyon eltérő és megjósolhatatlan, hogy kire hogyan hat a vírus, de tudjuk, hogy az idősek és a krónikus betegségben szenvedők, a cukorbetegek, a kardiológiai vagy az onkológiai betegséggel küzdők nagyobb veszélyben vannak, s mindez mégsem jelenti azt, hogy minden fiatal tünetmentesen esik át a fertőzésen. És az sem mondható el, hogy csak a krónikus betegekre veszélyes a Covid-19, és hogy a rendszeres sportolás, az egészséges életmód biztosan megvéd a kórházi kezeléstől. Sajnos láttam már lélegeztetőgépen harminc-negyven éves, egészséges, sportos fiatalt is.
A gyógyszeres megelőzésben a legfontosabb talán a D-vitamin. A felnőtteknek napi 3000 nemzetközi egységet ajánlok, a tizenkét év alattiaknak, a gyermekeknek jellemzően 500-at, de az adagolásról érdemes a gyermekorvossal konzultálni. Természetesen a fittség, a jó kondíció és az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás is fontos. A betegség kétféle módon károsíthatja szervezetünket: az egyik eset, amikor túlzottan erős immunreakciót vált ki, a másik, amikor gyengét. Az előbbi oka az úgynevezett citokinvihar, amely komoly tüdőgyulladást és többszervi károsodást eredményezhet. A másik reakció - ami inkább az idős korosztálynál alakul ki - az, amikor a már meglévő alapbetegségek, például a szív- és érrendszeri problémák, a vesebetegség vagy az onkológiai tünetek stb. felerősödnek, és a halál oka valójában az alapbetegség súlyosbodása.
A második hullám idejére sokat fejlődtek a közepesen súlyos és súlyos betegek kezelésének lehetőségei. A hazai Richter Gedeon Nyrt. által is gyártott, már FDA-minősítéssel rendelkező remdesivir hatékony vírusellenes szer. A remdesivir időben megkezdett kombinációs kezeléssel: immunrendszert szabályozó szteroiddal (dexamethasonnal), a Covid-19 antitestben gazdag vérplazmával és a vérhígító gyógyszerekkel kombinálva csökkenti a kórházi kezelés időtartamát és javítja a túlélést. Fontos szerep jut a nagy áramlású oxigénterápiának, noninvazív és invazív lélegeztetésnek, valamint a fizioterápiának is a betegek optimális ellátásában. Enyhébb esetekben egy másik vírusellenes gyógyszer, a favipiravir segítheti a gyógyulást.
Fontos a hiteles és közérthető kommunikáció és példamutatás. A félelem és a passzivitás helyett a tudatosságra és honfitársaink bevonására, az egyéni és közösségi szolidaritásra és felelősségvállalásra lehet építeni. Szükségünk van a fiatalokra, szólítsuk meg őket! Szükségünk van rájuk a védekezésben, építsünk rájuk! Tudatosítani kell, hogy senki nem hibás a vírus terjesztéséért! Nyerjük meg újra honfitársainkat az együttműködésre, és indítsuk el a Semmelweis 2.1 programot a második hullám megfékezése érdekében!
Lassítani kell a vírus korlátlan terjedését! A járványt a széles körű, a már remélhetőleg karnyújtásnyira lévő oltás tudja megállítani. Addig azonban közös érdekünk, hogy csökkentsük a kapcsolatok számát! Csak azokkal találkozzunk személyesen, akikkel feltétlenül fontos. Kerüljük az utazást, az összejöveteleket! Ha összefogunk, és mindannyian betartjuk az alapvető szabályokat, vagyis maszkot visel gyermek és felnőtt bel- és kültéren egyaránt, amikor nem tudjuk biztosítani magunk körül a másoktól való másfél méteres távolságot, akkor sikeresek leszünk.
Ha a maszkviselést nyolcvanszázalékos szintre tudjuk növelni, az önmagában is hatásos tud lenni a járvány megfékezésében. A védekezés harmadik oszlopa pedig az óránkénti, Semmelweis-féle kézmosás, kézfertőtlenítés és az udvarias távolságtartás, vagyis az ölelkezés és a kézfogás mellőzése.
Amire most mindennél nagyobb szükség van, az az összefogás. Kiemelten fontos, hogy felső légúti tünetekkel, lázasan vagy íz- és szagvesztés esetén ne menjünk közösségbe, munkahelyünkre, és ne engedjük iskolába vagy óvodába a gyerekeinket! Most a biztonság az első.
Semmelweis Ignác magyar orvos előtt tisztelgett tavasszal a Google és a CNN amerikai hírcsatorna. Az anyák megmentőjeként ismert világhírű magyar orvos hívta fel ugyanis elsőként a figyelmet a kézmosás, a kézfertőtlenítés fontosságára. Ahogy ő fogalmazott: ,,Tanításom arra való, hogy az orvosi tudomány tanítói terjesszék, hogy az orvosló és ápoló személyek az utolsó falusi borbélyig, az utolsó falusi bábáig szerinte cselekedjenek; tanításom arra való, hogy elriasszam a szülőházak rémét, hogy megmentsem a feleséget a férj, az anyát a gyermeke számára."
Szavaira ma, a koronavírus okozta világjárvány idején, amikor újabb és újabb csúcsokat dönt a napi megbetegedettek és a kórházban kezeltek száma, különösen oda kell figyelnünk, hogy megmentsünk anyát, apát, férjet, feleséget, nagyszülőt és gyermeket egymás számára, s hogy családunk körében várakozhassunk a szeretet ünnepére. Nem felejtve ösztönösen, s nem megszépítve a valóságot!
A szerző egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem rektora
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egészségünkért |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-06 22:09:09, péntek
|
| |
| |
Kovács Sándor - Az esőcseppek
A szeszélyes évszak
Beköszöntött mára,
Beszorult az ember
Egy bezárt szobába.
Az őszi napsugár
Nem néz ablakára,
Azt,hogy világítson
Hiába is várja.
Nyomott hangulatban
Mit tehet az ember?
Kinéz az ablakon
Unott, álmos szemmel.
Látja a nagy felhőt,
Tócsa lesz belőle,
Miután lehullik
A szomjazó földre.
Hull az őszi eső,
Kopognak a cseppek,
Kis szoba ablakán
Halkan leperegnek.
Mossák az ablakot,
Aztán földet érnek,
Nagy, kalandos útjuk
Ezzel ér most véget.
Földről indultak el,
Ide visszatérnek,
Haza jönnek akkor
Mikor földet érnek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-06 21:15:29, péntek
|
| |
| |
Feeling-magazin
·
Péntek - Útravaló hétvégére
- Nagymama, segítenél? 2020-ról kell fogalmazást írnunk.
És, te akkor már a nagyim voltál.
Én nem emlékszem semmire, de anyuék azt mesélték,
nehéz egy év volt. Te mire emlékszel?
,, Óh édesem, az úgy volt....hogy egyszercsak valahol messze,
talán a Távol-Keleten, életre kelt egy vírus, és, hogy segítettek e az életbenmaradásában a magas-beosztású emberek, azt nem tudom, hmmm mindenféléről lehetett hallani akkoriban...
De nem is ez a lényeg.
Pontosan azt sem tudtuk, honnan indult, ám elég hamar utolérte kishazánkat is a névtelen járvány. És mivel senki sem ismerte, ezért
Koronának keresztelték el a tudósfélék.
Én csak arra emlékszem, hogy egyre jobban féltek az emberek.
Bezárkóztak otthonaikba, maszk mögé rejtették arcukat.
Kezüket, arcukat mosták nagyon gyakran és kesztyűben, napszemüvegben, üvegajtók, falak mögött mutatkoztak, ha egyáltalán kimerészkedtek a sötétből. Sokan nem önszántukból, hanem parancsra, utasításra tették mindezt,
vagy mert betegek voltak és nem akartak belehalni ebbe a vírusba.
Tudod kicsim?
- Miért, halálos volt Nagyiiiiiiii?
Állítólag pandémia - mert ez azt jelenti világjárvány - nagyságúra nőtt a Covid19. Ja, azt még nem mondtam, hogy ennek a félelmetes dolognak több neve is volt egyszerre? Korona, Covid, és még sorolhatnám...
Voltak, akik poénos videókat osztottak meg ezzel kapcsolatban,
voltak akik rémhíreket küldözgettek, voltak akik sírtak és voltak, akik meghaltak. Bizony.
Nem tudtuk, hogy ebbe haltak e bele, vagy valami más betegségük volt e,
....de elmentek. Sokan. Akkoriban....
- És mi volt a legrosszabb Nagyi?
Talán a Bizonytalanság és a Félelem! Tudod Picim, nem mondtak semmi konkrétat, semmi biztosat, semmi egyértelműt.
Az is lehet ám, hogy ők is csak találgattak.
Pl, hogy az oltás legyen, ne legyen?
Honnan vegyenek elő annyi orvost,
aki elbír majd azzal a sok beteggel?
Van e elég lélegeztető gép és ha van, hol van?
Kórtermekben, vagy porosodik egy raktárban?
Mást mondtak az orvosok - már ha beszélhettek -
és mást a televízióban, mást a határon innen és mást a határon túl.
Össze voltunk zavarodva és időzítve volt,
hogy ki, mikor vásárolhat. Moziba, színházba, kávézókba
nem annyira jártunk abban az évben, mondjuk a nagyapa nem szereti a focit,
így meccsre sem ment, csak dolgozott.
Mert valakinek dolgoznia kellett.
Nagyon sokan elvesztették a munkahelyüket abban az évben.
Volt, aki már a vírust megelőzően is pénz nélkül maradt.
Tudod mi volt ebben az egészben a legrosszabb nekünk?
Hogy nem találkozhattunk egy ideig az anyukádékkal és veled sem.
És képzeld, még a dédiéket sem látogathattuk.
Mindenki a szobákba kényszerült, számítógépek, okostelefonok mögé vonulva próbált kommunikálni a szeretteivel.
Na sokaknál ez ütötte ki a biztosítékot.
Az elszigeteltség, a magány, az ölelés hiánya.
Felgyorsultak, elszaporodtak a virtuális találkozások,
- ennyi okostelefont, technikai kütyüt, tv és internet előfizetést szerintem még sosem adtak el, mint azon a tavaszon és ősszel - gomba mód szaporodtak az önjelölt orvosok, coach-ok és pszichiáterek.
Hirtelen mindenki biológus, tudós és virológus lett.
Mindenki mindent tudott. Mindenki, mindenhez IS értett egyszeriben.
Nagyon sok kisbaba született, sokan elváltak ám sokan még közelebb kerültek egymáshoz azalatt a karanténos időkben. Annyi filmet, amit azon a tavaszon megnéztem, tán még sosem láttam.
Fura egy világ volt, én mondom neked kisunokám.
- És te is féltél Nagyi?
Tudod, az elején többször féltem. A maszkban fulladtam, így csak néha vettem fel, ha nagyon muszáj volt. Speciális védelem kellett volna, de azt meg nem kaptunk. Csilliárdos áron lehetett csak hozzájutni a szűrős védő-maszkokhoz.
Azt a pénzt mi inkább vitaminokra, tápláló ételekre, rostdús zöldségekre és gyümölcsökre költöttük. Vigyáztunk magunkra és rátok is.
És nagyon Szerettük egymást. Én sok embert szerettem. Ahogy ma is. Akkoriban is azt gondoltam, a Szeretet gyógyít, felold, és mindenen átsegít.
A hiányába viszont még akár bele is lehet halni. Ezt nem hagyhattam. Szerettem! Nagyapádat, anyukádat, apukádat,
nagynénidet, dédiéket, testvéreket, barátokat, és különösen persze téged.
Te voltál a legkisebb.
És mégis te adtad a legtöbb erőt nekem!
- Hogyhogy Nagyi?
Mert te még romlatlan, félelmektől mentes,
őszinte kisEmber voltál. És olyan gyönyörű volt a tekinteted.
Óh és a mosolyod! Abban volt aztán csak az Igazi ERŐ!
Aki látott téged mosolyogni, az reménykedett,
és annak ajkára is mosoly ült.
Bíztunk benne, hogy ennek az egésznek egyszer vége lesz. És hittünk.
Mert ezt majd elfelejtettem. Pedig ez a legfontosabb!
Mindvégig hittük, hogy egyszer vége lesz és fellélegzik a világ.
Vigyáztunk és hittük, hogy védelem alatt vagyunk.
Te pedig tudtad.
Benne volt a szemedben.
A Ragyogás.
A Jövő.
Az Ígéret!
Ami aztán sokkal szebb lett, mint valaha is gondoltuk volna....
Kicsim, szerintem ennyi elég lesz. 😉
Frenyó Krisztina
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2020. November
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
145 db bejegyzés |
| e év: |
1398 db bejegyzés |
| Összes: |
9037 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1247
- e Hét: 3418
- e Hónap: 12440
- e Év: 80205
|
|
|
Offline
