|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2020-12-17 22:37:43, csütörtök
|
| |
| |
A szeretet himnusza
- karácsonykor
Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal
díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint
díszlettervező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes
ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő
de a családom számára nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha az ingyenkonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket
énekelek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de az emberek felé
nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel
ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus
nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy megölelje gyermekét.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja házastársát.
A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.
A szeretetet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi
porcelán és hozzáillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás
érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel
ajándékozza meg azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak
de a szeretet ajándéka megmarad.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-17 22:30:11, csütörtök
|
| |
| |
István Bőr
Karácsonyi ajándék
Hogyha minden szívbe szeretet költözne,
ember ember ellen soha nem szegülne,
akkor lenne ünnep igazán a Földön,
nem kellene az, hogy bárki nélkülözzön.
Békében élhetnénk mind, ahányan vagyunk,
embertársainktól nem kéne tartanunk.
Ha meg tudnánk tenni, az lenne KARÁCSONY,
ünnepi fény lenne az egész világon.
Nem lenne háború, véres gyűlölködés,
gazdagság, hatalom már nem lenne kérdés.
Szívektől az út a szívekhez vezetne,
milyen szép is volna, ha ez így lehetne!
De mi különbözünk, és mind másak vagyunk,
sorsunktól egyenként mást és mást akarunk.
És ez így van rendjén, ilyen az életünk,
néha gyűlölködünk, máskor meg szeretünk.
De már kopogtat a szeretet ünnepe,
néhány napra más lesz mindnyájunk élete.
Csaljunk hát most mosolyt mindenki arcára,
tegyünk szeretetet a karácsonyfákra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-17 22:21:42, csütörtök
|
| |
| |
A december egy nagy, vörös bársonyfotel, amibe jó beleülni, ha hazamész. Pezsgőbontással kezdődik, és azzal ér véget. Ha szerencsések vagyunk, leszakad a hó is, és mindent tisztára mos. Elfedi a fehér lepel a bánatokat. Decemberben senki sem szomorú. Ilyenkor az emberek hazalátogatnak a családhoz, még az a rokon is hazamegy, aki nyáron haragudott. Megpusziljuk anyát, és megöleljük apát. Együtt vagyunk. Szeretjük a kollégákat is, prémiumokat osztogatnak, megdicsér a főnök, és fényesbe öltöztetjük az ablakokat, csakúgy, mint a szívünket. Ez elég nyálas, de attól még igaz.
Szentesi Éva
Ez igy volt eddig, és nagyon boldogok voltunk, hogy a család együtt volt, sajnos a mai helyzet ezt nagyon megváltoztatta. A nagy kérdés, hogy meddig.? Vajon sikerüle még találkozni messze éló rokonainkkal!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-17 21:54:47, csütörtök
|
| |
| |
Karácsony előtt három héttel minden üzletet be kellene zárni, csak pici élelmiszerboltok lennének nyitva. Mindenki otthon üldögélne, s beszélgetnének, játszanának, zenét hallgatnának a családok egy jó pohár bor mellett. Fel kellene készítenünk a lelkünket, hogy befogadja az ünnepet. Egyelőre a legtöbb, amit tehetünk, hogy saját magunkban felépítünk egy ilyen vágyálmot, és próbáljuk követni az útvonalat.
Szentpéteri Csilla
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-17 21:48:35, csütörtök
|
| |
| |
Megérteni egymást örömben, szenvedésben,
Segíteni, ha csk egy szóval, egy gondolattal is,
Nagyobb művészet, mint végigbarangolni a világot,
Gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
És legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk
S amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy: KÖSZÖNÖM!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-17 21:39:31, csütörtök
|
| |
| |
Kép:Monika Luniak - Paintings for Sale | Artfinder
Tóth Árpád :
Esti sugárkoszorú
Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-17 21:35:11, csütörtök
|
| |
| |
Édith Piaf, eredeti nevén : Édith Giovanna Gassion, (Párizs, 1915. december 19. - Placassier, Grasse, 1963. október 10. francia sanzonénekesnő, sanzonszerző, színésznő.
Baranyi Ferenc :
Piaf
Volt egyszer egy dalos kedvű, csúnyácska asszony,
kit leverebezett a szajnaparti zsargon,
a szürke, arctalan nép verebezte le,
mert őt fejezte ki trillátlan éneke.
Szürkének nem dukál színes tollú madárka,
ám egy zengő veréb nekik is jár talán, ha
elszótlanul a hit s a tépázott remény
s csak csüggedés csücsül a járdák szegletén.
Ki irigyelte őt? A könnyeit ki látta?
Ki tudja, mekkora a csillagok magánya?
(Amit a tapsvihar nem old, csak elborít,
kalitba zárva a szív rebbenéseit.)
Fényes dalesteken sokaké volt, de éjjel
maga egyezkedett a rettentő sötéttel,
amit a szerelem világított csak át,
ha az üvegtetőn a hold bekandikált -
s a csúnya kis veréb szép lett önnön dalától,
már hangja sem reszelt érdesen, mint a ráspoly,
inkább melengetőn simult a lelkeinkhez,
ahogy ágyban simul hozzánk a drága hitves.
Fotó : Edith Piaf
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Baranyi Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-17 20:25:35, csütörtök
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
PATTOGÓ KÁLYHATŰZNÉL
1.
- Nézd kedvesem, milyen korán
beköszöntött a tél...
Hallod, hogy vacog kint a táj?
Már minden csupa dér...
De hallgasd, a tűz énekét
mily erő hatja át:
Körénk lebbenti Dél egét
s a kék tájak nyarát.
A tűz. A selymes, sárga tűz.
Mi lenne nélküle?
Ó, hideg árny, hiába dűlsz
a küszöbünkre le!
Tiéd a Tér, a nagy hegyek,
a sarkmezők hona,
de íme, szembeszáll veled
ez a kis kék szoba.
Ez a friss, tiszta ablakú,
vén külvárosi ház
melyben jó, almaillatú
béke s derű tanyáz,
hol őszi s téli esteken
ha együtt a család,
gondoktól hűvös lelkemen
parazsat szít
a szád...
2.
A tűz, a szelíd szirmú láng
nem hunyhat ki soha!
Melegedj fel fagyos világ,
milliárd kis szoba,
kint zúg a szél, dobjál szenet
a tűzre kedvesem,
félek, megölne a hideg,
ha nem lennél velem...
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2020. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
103 db bejegyzés |
| e év: |
1398 db bejegyzés |
| Összes: |
9041 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2111
- e Hét: 6072
- e Hónap: 15094
- e Év: 82859
|
|
|
Offline
