|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2020-12-06 21:21:27, vasárnap
|
| |
| |
,,Felment a hegyre, hogy magányosan imádkozzék" (Mt 14,23).
A régi idők szabbatjának egyik áldása volt a csendesség, a nyugalom és a szent béke, amely a világtól távoli magányosságból áradt. Van valami különleges erő, ami az egyedüllétben születik. A tehenek csordában legelnek, és a farkasok falkában élnek, de a hím oroszlán és a sas rendszerint egyedül látható.
Az erő nem a sürgés-forgásban és zajban van, hanem a csendességben. Urunk szerette az embereket, akik tömegesen mentek hozzá, de van számos beszámoló a Szentírásban arról, hogy elvonult tőlük egy rövid időszakra. Alkalmanként visszavonult a tömegtől, és elég gyakran az estéket egyedül töltötte a hegyeken. Legtöbb szolgálatát a városokban és a tengerparti településeken végezte, de jobban szerette a hegyeket, és alkonyatkor gyakran visszavonult egyedül a békés magasságokba.
Ma jobban szükségünk van erre, mint bármi másra, hogy időt töltsünk egyedül a mi Urunkkal, lábánál ülve az Ő áldott jelenlétének szent magányosságában. Ó, mennyire szükséges, hogy visszaszerezzük az elmélkedés elvesztett művészetét! Ó, mennyire szükséges ,,a Felséges rejtekében" lakni (Zsolt 91,1), ami részévé válhat az életstílusunknak! Ó, mennyire kell nekünk az az erő, ami az Istenre való várakozásból fakad!
Jó lent élni a völgy lágy ölében,
Hol a világ zaja elhallgat,
Aratók dala zeng a mezsgyéken,
És csöndesen lenyugszik a Nap.
Ám a réteken túl hegy magaslik,
Ahol szintén békesség honol,
Hangot hallok, mely engem oda hív,
És a hegytetőről nekem szól.
Igen, jó a bájos völgyben élni,
S aratni a Nap lenyugtáig,
De lelkem a hegyre akar jutni,
S békés csöndességre vágyik.
Isten jelenléte sugárzik fent,
S engem boldogsággal eláraszt
Éppen úgy, mint Jeruzsálem mellett
Az Olajfák-hegyén az Urat.
Minden életnek, amely erős akar lenni, meg kell találnia ,,a szentek szentjét."
L. B. Cowman
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-06 21:02:37, vasárnap
|
| |
| |
,,Tudom, Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és aki azon jár, nem maga
irányítja lépését" (Jer 10,23).
,,Vezérelj engem egyenes ösvényen!" (Zsolt 27,11)
Sok ember Istent akarja irányítani ahelyett, hogy magát rendelné alá az Ő vezetésének. Meg akarják mutatni neki az utat ahelyett, hogy engedelmesen követnék, amerre Ő vezet.
Szóltam: ,,Hadd járjak a mezőn!"
Ő szólt: ,,Nem, járj a városban!"
Szóltam: ,,Ott nincs semmi öröm!"
Ő szólt: ,,Ám koronád ott van!"
Szóltam: ,,Ott az égbolt ködös,
Nincs más, csak zaj és nagy lárma..."
Sírt, amint városba küldött:
,,Ott van a bűnök világa."
Mondtam: ,,A levegő szennyes,
Szmog takarja el a Napot."
Válaszolta: ,,Sok a beteg,
És nagy munka vár terád ott."
Szóltam: ,,Hiányzik majd a Nap,
És barátaim sem lesznek."
Így felelt: ,,Most határozhatsz:
Barát vagy én kellek neked?"
Kértem, hogy adjon még időt,
Kérdezte: ,,Menned miért nehéz?
Mert ez könnyű a mennyben fönt,
Meglátod majd, ha odaérsz."
Megfordítva tekintetem,
A városra pillantottam,
Így szólt: ,,Végre engedsz nekem,
Hogy koronád megmutattam?"
Követve szent parancsait
És szívem neki megnyitva,
Uram akarata szerint
Elindultam a városba.
George MacDonald
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-06 20:46:17, vasárnap
|
| |
| |
,,Békességben van-e ő is, férje is, és a gyermeke is?" (2Kir 4,26)
Lelkem, ne félj!
Ha ő megy is
Nagy messzire, Isten marad,
Ne félj!
Lelkem, ne félj!
Jön a halál,
De halld Istent! Ő átsegít;
Ne félj!
Hatvankét évig és öt hónapig volt velem szeretett feleségem, és most, kilencvenkettedik évemben egyedül maradtam. Ám odafordulok a mindig jelenlevő Jézushoz, amint sétálok a szobámban, és így szólok: ,,Úr Jézus, egyedül vagyok. Mégsem vagyok egyedül, mert Te velem vagy, és a barátom vagy. Most, Uram, kérlek, vigasztalj meg engem, erősíts meg engem, és adj meg szegény szolgádnak mindent, amit szükségesnek tartasz!"
Soha nem szabad megelégednünk, amíg nem jutottunk el arra a helyre, ahol felismerjük az úton az Úr Jézust - és föl nem fedezzük, hogy Ő a mi örökkévaló Barátunk - állandóan, minden körülmények között és folytonosan kész arra, hogy igazolja Önmagát, mint a mi Barátunk. (Müller György, Bristol)
A szenvedések nem árthatnak, ha összekapcsoljuk az engedelmességgel.
A jég a fákon sok ágat meghajlít egészen az eltörés pontjáig. Hasonlóképpen nagyon sok embert látok meghajolni és összetörni szenvedéseik alatt. Mégis olykor-olykor találkozom valakivel, aki énekel a szenvedésben, és ilyenkor hálát adok Istennek a saját körülményeimért és az övéért is. Soha nem hallatszik szebb ének, mint az, amit éjszaka énekelnek. Talán emlékezel arra a történetre egy asszonyról, aki gyermekének halálakor föltekintett az ég felé szinte angyali arccal, és így szólt: ,,Örömet adok neked, kedves gyermekem." Ez az egyedüli, egyszerű mondat velem maradt sok éven át, gyakran megerősítve és vigasztalva engem. (Henry Ward Beecher)
Még halottért sem kötődöm a gyászhoz,
Mert a halál nem végleges válás;
Ez nem olyan, mint kertemben a rózsa,
Mely másnak is szétszórja illatát.
A halál elrejt,
De nem végleges;
Te csupán Krisztus másik oldalán vagy,
Krisztussal ott, én Krisztussal itt.
Krisztusban egyek mindvégig.
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-06 19:35:42, vasárnap
|
| |
| |
,,Eljövök hamar, tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat!" (Jel 3,11)
Müller György, a Plymouth-testvérek között az egyik vezető, egyszer így tett bizonyságot: ,,1829 júliusában Istennek úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja szívemnek az igazságot az Úr Jézus visszatérésével kapcsolatban, és megmutatja nekem, hogy nagy hibát követtem el, amikor hátradőltem és úgy vártam a világ teljes megtérését. Ez a következő hatást fejtette ki rám: lelkem mélyén meghatódtam, együttérzés támadt bennem az elvesző bűnösök és a világ iránt, amely álomban ringatózott a gonosz ellenség által. Kezdtem ezt gondolni: Nem kellene-e megtennem, amit csak tehetek az Úr Jézusért, és megpróbálnom fölébreszteni a szunnyadó egyházat az Ő visszatérése előtt?"
Lehet még a kemény munkának sok esztendeje előttünk, mielőtt az Úr profetikus visszatérése beteljesednék, de az Ő eljövetelének jelei már nagyon bátorítóak.
Ó, drága gyülekezetek, ébredjetek fel! Ó, Krisztus, szállj alá ! Sebforradásos fej, vedd fel koronád!
Sérült kezek, vegyétek fel a jogart! Megsebesült lábak, foglaljátok el a trónt! ,,Mert Tiéd az ország" (Mt 6,13). (Thomas DeWitt Talmage)
Megjöhet az az óra még este,
Mikor szorgos munkánk véget ért,
És az alkonyati szürkületben
A Nap nyugovóra hajtja fejét.
Miközben az éjjel közeledik,
És a munka zaja csöndesül,
Áhítatban megyünk az Úr elé,
S feldúlt szívünk nála megenyhül.
Hallatszik a gyermekek zsivaja,
Amint hazafutnak boldogan,
És lehet, hogy zajongásuk közben
Az Úrnak lépte is megdobban.
Mint hívőknek, vigyázva kell élnünk,
Ha feljön is a Hajnalcsillag,
Vagy sötét lesz körülöttünk minden,
Mert mindig várhatjuk az Urat!
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2020. December
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
242 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35936 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 9820
- e Hét: 21531
- e Hónap: 50843
- e Év: 238645
|
|
|
Online
