|
2021-01-10 14:56:26, vasárnap
|
| |
| |
Már írtam, hogy Laci bácsi halála előtt egy bő évvel elárasztott levelekkel. A gépelése szinte olvashatatlan, követhetetlen. Főként azon szövegeké, amit ő kéziratnak gondolt. Három ilyen anyagot kaptam tőle, egyet közöltem a Hír14-ben is. A másik kettőt is rendbe raktam.
A városban volt 56 októberében, Hegyeshalomban tanított. (Nagyanyjánál lakott az Ekker-házban Mosonnban.) A sortűzről való emlékezése (ő nem ment ki térre, a múzeumi emlékműnél tartott műsorról ír, s másnapról. S hogy látta Földeséket, s őt kérdezték meg arról, hogy hol a laktanya.)
Levelei elég zavarosak és indulatosak voltak, a város vezetőit.(polgármesterét), a múzeum igazgatóját szidta, s a laktanya sorsáról hallva. Most újraolvasva tőle mindent sem tudom, hogy tőlem mit akart.
S nem igazán láttam/látok tisztán vele kapcsolatban.
Tegnap befejeztem dolgozószobám festését (négy szín, fél év lassú munkája), s a könyeveket sorra vettem. A Veritas könyveit kapom Szakály Sanyitól, s belebotlottam a 10. darabba, amelyikben van vele egy interjú.
A kérdező gyöngesége, hogy a válaszokban rejlő zavaroságokat nem tisztázta, ugyanaz az Ekker Laci bácsi van előttem, akit leveleiből megsimertem. (Csak hozzáteszem, egyikben megírta, hogy utána nézett, hogy én ki vagyok, túlságosan kompromisszumkeresőnek tartott.)
Ekker László New Yorkban meghalt 2019 őszén. 88 éves volt. A magántörténelem egy darabkája ment el vele. Az Ekker-dosszié nálam lezárult. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
