|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2021-01-16 23:46:23, szombat
|
| |
| |
A madárberkenye bogyóit a népi gyógyászatban enyhe vizelethajtó hatása miatt alkalmazták, de a húgyutak fertőzése esetén is ajánlott. A gyümölcse kezdetben sárga, majd hirtelen narancssárga, illetve korallpirossá válik.
Népies neve: madár- vagy veres berkenye, gálnafa.
A madárberkenyét egyes hiedelmek szerint természetfeletti erőkkel társították. A Brit-szigeteken úgy tartották, hogy a madárberkenye távol tartja a boszorkányokat, s megvéd az ártó szándékoktól. A madárberkenye a rózsafélék családjába tartozó kisebb termetű fa, mely Európa jelentős részén őshonos.
Hegyvidékek erdeiben (fenyvesek, bükkösök, tölgyesek) és házi díszkertekben is megtalálható, feltűnően szép piros termésű.
A növény érett termését használhatjuk gyógyászati célokra. A termést a fürtről leszedve, kiterítve meg kell szárítani. Termése nyár vége felé, szeptemberben gyűjthető.
A madárberkenye termése szorbitolt, paraszorbinsavat, cseranyagot, C-vitamint, pektint és karotinoidokat tartalmaz.
Friss gyümölcsét C-vitamin tartalma miatt vitaminpótlásra fogyasztjuk. Cukorpótlóként is alkalmazható. A bogyók kis mennyiségben enyhe hashajtó hatással rendelkeznek, nagyobb adagokban hasmenést okoznak. A termések hosszas főzését követően - például lekvár készítésekor - a hashajtó hatásért felelős vegyület elbomlik, és a cserzőanyagok hasmenést gátló hatása kerül előtérbe.
A virágjából készített tea fogyasztása enyhe vizelethajtó- és hashajtó hatású.
A termésből készítenek gyümölcslét, szörpöt és pálinkát is.
Intelmek a madárberkenye fogyasztásával kapcsolatban!
Magvai kis mennyiségben tartalmaznak hidrogén-cianidot, amely azonban a főzés során megsemmisül.
Forrás : Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fűben fában.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-16 23:29:56, szombat
|
| |
| |
Az 1770-es években James Cook kapitány és legénysége megfigyelte, hogy az ausztrál őslakosok a fa leveleiből teát, illetve fűszeres söritalt készítettek. A levelek főzetét a tea helyettesítésére használták, ezért a növényt az angolok teafának (tea tree-nek) nevezték el.
A teafa nemzetség mintegy 150 tagja - kevés kivételtől eltekintve - Délkelet-Ázsiában fordul elő, néhányuk Ausztráliában és a Csendes-óceán szigetein él.
Girbe-gurba törzsű fák vagy bokorfák, gyakran lehajló ágakkal. Virágaik az ágak végén fejecskében vagy füzérben nyílnak, a porzók feltűnőek, hosszan kiállnak. Örökzöld, lándzsás leveleik erősen aromás illatúak. A virágok olyan gazdagon nyílnak a vesszők teljes hosszában, hogy elfedik az apró, tűszerű, hamvaszöld leveleket. Törzsüket vastag, papírszerű, foszló kéreg borítja, emiatt jól átvészelik az erdőtüzeket. Mocsarakban, sós talajú tengerparti területeken nőnek, és gyakran alkotnak tiszta állományt.
Jellemző a növényre, hogy a magtok évekig a bokron marad, és csak akkor nyílik fel, ha nagy meleg éri vagy bozóttűz üt ki. A növény olyan gyors növekedésű, hogy ha kivágják, a tönkből egy-másfél év alatt új érett fa lesz.
Kedveli a laza, jó vízáteresztő képességű talajt, amely meszet is tartalmazhat. Nehéz, kötött földben megáll a gyökérzet növekedése. Elegendő két-három évenként átültetni úgy, hogy a földlabda egyben maradjon, mert vékony gyökerei könnyen letörnek. Meleg nyári napokon bőségesen kell öntözni, télen viszont csak fukaron, havonta egy-két alkalommal. Mivel délszaki növény, mínusz 5 fok alatti hőmérsékleten elpusztul. Erénye, hogy nincs kártevője, nem kell permetezni.
Illatos virágairól méhek sokasága gyűjti a nektárt. A levelekben lévő éterikus olajat a kozmetikai ipar dolgozza fel.
Az őslakosok a teafát gyógyászati célra is használták, belsőleg és külsőleg egyaránt. Légzőszervi bántalmakat (meghűlés, köhögés, orrdugulás, láz), izomfájdalmakat, bőrbetegségeket, szemproblémákat, illetve emésztőszervi betegségeket kezeltek vele.
A teafaolaj a teafa leveleiből vízgőz-desztillációjával készült esszencia. Az egyik legismertebb illóolaj, felhasználási lehetősége szinte végtelen. A feldolgozás során a víz állagához hasonló, áttetszően tiszta és a világos sárga közötti színű olajat nyernek, melynek rendkívüli fertőtlenítő hatása van. 70 kg növényi anyagból 1 kg illóolaj készül.
Ausztráliában gyógyszerként tartják számon. Fő terápiás tulajdonságai: gomba-, baktérium- és vírusölő, fertőzésgátló, hegesítő, köptető, immunrendszert serkentő, stimuláló.
A teafaolaj története
A teafaolajjal kapcsolatos klinikai kísérleteket az 1920-as években egy sydney-i vegyész kezdte meg, és az eredmények messze felülmúlták a várakozásokat. Emiatt a II. világháború idején az ausztrál és a brit katonák sebeinek kezelésére - természetes antibiotikumként, antiszeptikumként - használták, mégpedig igen jó eredménnyel. 1940-ben a penicillin megjelenése csaknem kiszorította a gyógyítás területéről, majd az 1970-es években újra az érdeklődés központjába került.
A teafaolajat a '80-as évek elején kezdték a nőgyógyászatban is alkalmazni. Használata különösen a vagina gombás fertőzése (candida albicans) és gyulladása (trichomonas vaginalis) esetében sikeres.
Széleskörű alkalmazása az olaj két egymással szorosan összefüggő tulajdonságán alapul.
1. Elpusztítja a betegséget terjesztő mikroorganizmusokat, baktériumokat és a gombát.
2. Fenti hatásával egyidejűleg pozitívan befolyásolja az ember immunrendszerét, azaz a szervezet védekezőképességét az egészséget fenyegető kórokozókkal szemben.
Az utóbbi évtizedekben a leveléből nyert illóolajokat már az európai fitoterápiában és kozmetológiában is széles körben használják.
A modern fitoterápiában a teafaolajat
antimikrobális,
immunerősítő,
köptető,
hurutoldó,
váladékoldó,
gyulladáscsökkentő és egyéb hatásai miatt
bőrfertőzésekben (pl. akne, lábgombásodás),
légúti megbetegedésekben (pl. orrmelléküreg-gyulladás),
a szájüreg gyulladásos folyamataiban (fogíny- és szájnyálkahártya-gyulladás, szájpenész),
gyomor- és bélfertőzésekben, emésztési zavarokban (fokozott bélgázképződés, gyomor- és alhasi görcsök),
a hüvely gombás fertőzéseiben (candidiasis), valamint
húgyúti fertőzések kezelésében alkalmazzák.
Részben önmagában, részben kombinációs készítmények (inhaláló-szerek, légzéskönnyítő mellkasi kenőcsök, reuma kenőcsök, bedörzsölő-szerek, tinktúrák, oldatok, kapszulák, kúpok) alkotórészeként.
A teafaolaj nemcsak gomba-, baktérium- és vírusölő tulajdonsága miatt kedvelt, hanem azt is igen nagyra becsülik, hogy nem károsítja sem a szöveteket, sem a nyálkahártyát, hígítás nélkül is használható. Sőt, jótékony hatással van a sejtek fejlődésére, megújulására. Enyhén zsibbasztó, ezért fájdalomcsillapító hatású is, mely kiváló a sebek gyógyításánál.
A teafaolaj hasznos tulajdonságai és alkalmazhatósága
Általános fertőtlenítőszer, elpusztítja nemcsak a gombákat és a baktériumokat, de még a vírusokat is.
Gombás fertőzések (hüvelygombára, lábgombára, húgyúti fertőzések), fekélyek, gyulladások gyógyszere (szájfekély, fogínygyulladás, fogfájás).
Bőrbetegségekre, leégésre, pattanásokra, vágásokra, sebekre, rovarcsípésre, pikkelysömörre.
Légúti betegségek tüneteit enyhíti: asztma, hörghurut, megfázás, köhögés, fülfájás, torokfájás, mandula-, és gégegyulladás. Oldja a nyálkát, kihajtja a váladékokat.
Erősíti a szervezet ellenálló képességét, megnyugtat, erőt ad, segíti a logikus gondolkodást és a koncentrálóképességet.
Intelmek a teafaolaj használatával kapcsolatban!
Kemoterápia alatt TILOS az alkalmazása!
A szem környékét kerülni kell alkalmazásánál!
Gyermekeknél MINDIG hígítva kell használni!
Forrás : Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Natúr kezelések |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-16 23:23:40, szombat
|
| |
| |
A legtöbb rezet tartalmazó élelmiszerek között első helyen áll a mogyoró.
A csontok szilárdságához, az agy fejlődéséhez, a szív és az izmok összehúzódásához, a vörös és a fehér vérsejtek fejlődéséhez, a vas szállításához szervezetünknek szüksége van rézre. Ez a nyomelem elengedhetetlen a növekedéshez és a fejlődéshez. Mivel szervezetünk nem állítja elő ezt a fontos elemet, ezért szükség van arra, hogy a táplálékunkkal elegendő réz mennyiséget juttassunk a szervezetünkbe.
A mogyoró (Corylus avellana) erdőszéleken gyakori, de a kertekben is szívesen ültetett, lombhullató, egylaki cserje vagy kisebb fa. Termése kupaccsal körülvett makk. Igénytelen, jól termeszthető, szél porozta fácska díszkertünkben is nagyon jól érezheti magát. Nem keverendő össze a szintén mogyoró nevű földimogyoróval, amely nem a diófélék, hanem a hüvelyesek családjához tartozik.
A mogyoró fehérjékben és telítetlen zsírsavakban gazdag, magas energiatartalmú. Tartalmaz fehérjét, zsírt, szénhidrátot, rostot. Számottevő mennyiségű B1-, B2-, C-, H- és E-vitamin, és sok értékes ásványi anyag, például kálium, kalcium, vas, réz, magnézium található benne.
A B-vitaminok létfontosságúak szervezetünk idegműködése szempontjából. Az E-vitamin és a C-vitamin a leghatékonyabb antioxidánsok. Az E-vitaminnak kedvező hatását az immunrendszerre, szerepét a rák, szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében vizsgálatok sora mutatta ki.
A mogyoró is (hasonlóan a mandulához és a dióbélhez) agyat frissítő, koncentrálóképességet fokozó, egészséges rágcsálnivaló. A szakemberek ajánlása szerint a hetente öt-hat alkalommal fogyasztott maroknyi dió, mogyoró és egyéb magvak segítségével a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát jelentősen csökkenthetjük. Termését az élelmiszeripar, a gyógyászat és kozmetikai ipar is felhasználja.
A mogyoró levelét gyógynövényként is gyűjthetjük. A levél cseranyagot, flavonoidokat, triterpéneket, szterineket, illóolajat tartalmaz. Összehúzó, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, izzasztó, vizelethajtó és szagtalanító hatású. Epebetegségek, bélhurut, szájüregi gyulladások, sebek, aranyér, visszerek és lábszárfekély ellenes teakeverékek egyik alkotórésze, de ajánlják önállóan is. Teáját, ülőfürdőként, borogatásként is használhatjuk.
A mogyoróbelet a háztartásban is használhatjuk: ha a fabútoron lévő karcolást szeretnénk eltüntetni, be kell dörzsölni vele.
Kutatások szerint a mogyoró kifejezetten jót tesz az emberi szervezetnek: segíti egészségünk megőrzését és a szívbetegségek megelőzését, sőt, még az elhízás ellen is segít küzdeni.
A mogyoró olajtartalma magas, de jó ha tudjuk, hogy telítetlen zsírsavakról van szó, amelyek valójában egészségesek.
A telítetlen zsírsavak a szervezetbe jutva hormonokat termelnek, fokozzák a zsíranyagcserét és támogatják az idegműködést. A telített zsírsavakkal ellentétben nem emelik a koleszterin szintet és nem rongálják az erek falát. Úgynevezett "jó" koleszterint (HDL) tartalmaznak, melyek a "rossz" koleszterinnel (LDL) szemben védenek a szívinfarktus és szélütés ellen. A telítetlen zsírsavak számtalan jótékony hatása között nem elhanyagolható a rák megelőzésében és gyógyításában betöltött szerepe sem.
Nem az a fontos tehát, hogy kerüljük a zsírt, hiszen arra szükség van szervezetünk működéséhez. A lényeg az, hogy a helyes zsírt, tehát telítetlen zsírsavat fogyasszuk. A mogyoró pedig éppen ezt a rendkívül fontos tápanyagot tartalmazza. Kutatások szerint napi 40 gramm mogyoró fogyasztása jelentősen csökkentheti a szívbetegségek kockázatát.
A mogyoróban található nagy mennyiségű élelmi rostok többféle jótékony hatást gyakorolnak a szervezetre és nagyon fontos szerepet töltenek be a táplálkozásban. Védenek az elhízás ellen, mivel a jóllakottság érzését keltik azáltal, hogy a gyomor-, bélrendszerben megduzzadnak. Ezen felül serkentik a bélműködést és csökkentik a vastagbélrák kialakulásának kockázatát.
Az egyik legszentebb növény
A kelta hagyomány szerint az egyik legszentebb növény, ugyanis a 7 vezető fás növény egyike. A hagyomány szerint a szent forrásokkal, kutakkal és a túlvilági birodalomba vezető, titkos bejáratokkal áll kapcsolatban, ám ami a legfontosabb: a mogyoró a koncentrált bölcsesség, az édes tudás, valamint a művészetek és tudományok ismeretének kelta szimbóluma.
Intelmek a mogyoró fogyasztásával kapcsolatban:
Sokan érzékenyek rá, allergizáló hatású!
Forrás : Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fűben fában.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2021. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
388 db bejegyzés |
| e év: |
2611 db bejegyzés |
| Összes: |
49322 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 581
- e Hét: 14949
- e Hónap: 28698
- e Év: 233399
|
|
|
Offline
