Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Cseresznye fülbevaló
  2021-01-27 16:13:27, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gyermekek 1.  
Méhecske
  2021-01-27 15:45:03, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Állat világ  
Méhecske
  2021-01-27 15:44:32, szerda
 
 



 
 
0 komment , kategória:  Állat világ  
Maya
  2021-01-27 15:42:29, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Mese sarok  
Fehér rózsa
  2021-01-27 15:22:44, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  PNG képek vegyesen 3.  
Álmos
  2021-01-27 06:58:59, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gyermekek 1.  
Egymás lelkébe
  2021-01-27 06:30:46, szerda
 
  Ki-be járkálunk egymás lelkébe, határtalanul. Jó ideje figyelem, hogy hogyan öljük egymást, hogyan megyünk át emberi életeken, mint valami tranzitzónán.Telepakoljuk a bőröndünket mindenféle szeméttel a múltból, feldolgozatlan traumákkal, komplexusokkal, majd ledobjuk, ott hagyjuk őrizetlenül a másik emberben, kezdjen vele valamit. Alkalmanként számon is kérjük, hogy miért van még a kupac ott, ahol, miért nem takarította el, miért nem kezdett vele valamit, de leginkább a bűzölgő szemétből miért nem csinált még virágos, kispatakos sziklakertet? Vagy ami még rosszabb, megfogjuk, amire a másikból szükségünk van és elvesszük.
Az emberek jönnek és mennek. Ki lóháton érkezik, hogy hercegnek gondold, ki hintón jön, hogy királynak, ki pedig a végzet asszonyának álcázza magát. Olyan is van, aki utazó, szabad szellem, nem akar maradni az országodban, kicsit megpihen és már megy is tovább. Mások az égből közelítenek meg, hogy angyalnak hidd őket, de akad, aki felül a gyorsvonatra és elnevezi azt Feltétel Nélküli Szeretet Expressznek, hogy biztos legyél benne, jó vendéged érkezik.
Egy biztos, az érkezéskor fene sem tudja, hogy jó szándékú utazóval van dolgunk, vagy fosztogató, ingyenélő, romlott semmirekellővel. Sokáig engedtem, hogy mindenféle népek járjanak keresztül kasul lelkem ösvényein. És csak reméltem, ezúttal nem lesz baj.
Majd újra és újra néztem azt a háborús katasztrófa filmet a saját életemről, ahol bujkálni kellett, félni a támadásoktól és könyörögni egy-egy falat szeretetmorzsáért.
A fosztogatók időről időre elvonultak (mert egy fosztogatónak csak a zsákmány a lényeg, ha elvette kincseid és nincs már miből táplálkozni, továbbáll), maradtak a romok és a szemét. Ott áll az ember egymaga és nem érti hogyan történhetett ez. Hogyan rombolhatnak mindent földig, miféle élet ez, miféle emberiség?
Aztán ül a múltja darabjai felett, nézi, el-el sírja magát, majd egy napon, ha már eleget kesergett, feláll.
Felálltam én is és lassan építettem újra az országot, az országomat, a belső vidékeket, szépítgettem a tájakat, elhordtam a lomot, ültetgettem tudásmagokat, dolgoztam. Sok kemény munka árán újraindult a lelki gazda(g)ság. És amikor az ember saját két kezével, tíz körmével, tégláról téglára rakja össze önmagát, akkor egy napon ráébred és fogadalmat tesz önmagának: ide csak az jön be, akit én beengedek!
És akkor határokat állít.
Most, amikor kint is, a világban fokozott figyelmet kapott a határok átlépése, álljunk meg egy pillanatra és nézzünk rá belső határainkra. Kit engedünk be? Milyen embereket engedünk közel magunkhoz, a családunkhoz? Honnan tudhatjuk, hogy valaki ártani fog-e nekünk vagy békével érkezett? Elég erősek vagyunk-e megvédeni magunkat és lelki egészségünket, szellemi épségünket? Egyre nagyobb kihívás hasonszőrű, azonos értékrendű, jóakaratú társakat találni és egyre erőteljesebben kell odafigyelni a saját határátkelőink megerősítésére.
Nem jöhet, aki bánt.
Nem jöhet, aki veszélyeztet.
Nem jöhet, aki uralkodni akar.
Nem jöhet, aki kihasznál.
Ha az én váram az én házam, akkor az én lelkem az én telkem. Azt engedek be, akit szeretnék.
Mindenki olyan szabályokat hozhat a belépésre vonatkozóan, ami őt biztonságban tartja, testi, lelki és szellemi értelemben egyaránt. És mindenkinek joga van megtagadni a belépést azokkal szemben, akik ezt semmibe veszik. Mindenkinek joga van tiszteletben tartatni a saját határait és kötelessége ugyanezt tenni a többi ember határaival.
Kellenek a határok. Szükségszerű nemet mondani, ahhoz, hogy az igen az valóban igen tudjon lenni.
És ahogyan ez létjogosultságot nyert bennem és ráláttam saját kis vidékemre, úgy kezdtem én is tisztelni a többi ember határait. Jó polgár lenni ott, ahova beengednek és elsétálni, nem erőszakoskodni ott, ahol elutasítanak.
Az én határaimnál az útlevél most már a bizalom és a letelepedési feltétel a kölcsönös szeretet.

Lőrinczi Emese





 
 
0 komment , kategória:  Lelkünk titkai 2.  
Lefelé a lejtőn
  2021-01-27 06:12:56, szerda
 
 



Link
 
 
0 komment , kategória:  Linktár  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2020.12 2021. Január 2021.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 150 db bejegyzés
e év: 360 db bejegyzés
Összes: 30442 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 521
  • e Hét: 12427
  • e Hónap: 14577
  • e Év: 150847
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.