|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2021-01-29 14:50:28, péntek
|
| |
| |
Herczeg Ferenc író, akit Szerb Antal irodalomtörténész ,,a magyar irodalom hercegének" nevezett, Németh G. Béla: A lektűr magyar mestere" címmel jelölt (lektűr = könnyű, szórakoztató szépirodalom) erősen kötődött Badacsonyhoz. Hogy miért? Nos, azt is el fogom árulni, de előbb beszéljünk egy kicsit az íróról, hiszen ő is azok közé tartozik, akiket a mi korosztályunknak nem, vagy csak titokban a szülői ház falai között a családi könyvespolcról volt lehetősége megismerni, akinek a műveit 1949 után évtizedekig nem adhatták ki Magyarországon.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a módosított Nemzeti alaptanterv tervezetét 2020.februárjában tette közzé. A tervek szerint az új NAT az 1., 5. és 9. évfolyamon felmenő rendszerben a 2020/2021-es tanévtől lép életbe.
Az új tanterv Herczeg Ferencet beemelte a magyar prózairodalomnak a magyar ifjúság számára megismerésre érdemes írói közé.
A magyar diákok a jövőben megismerkednek majd Herczeg Ferenc műveivel, és nemcsak életútját, életművének fontosabb összefüggéseit, azok etikai, történeti, lélektani vagy társadalmi vonatkozásait ismerik meg majd, hanem az író nemzeti-kulturális jelentőségét, helyét a magyar irodalom történetében
,,Annyit dicsértek érdemen felül, hogy nem illik tragikusan vennem a támadásokat. Én, kérem, sem úgynevezett úr, sem nép nem vagyok, hanem egyszerűen író. Azt a világot írtam meg, amely körülöttem élt és nyüzsgött. Én már megharcoltam minden harcomat, elvégeztem minden munkámat. Hogy jól-e vagy rosszul? Arra majd az idő fogja megadni a választ. Ezentúl én már csak csendes és jóindulatú szemlélője akarok lenni annak, amit önök csinálnak"
- mondta utolsó nyilvános megszólalásakor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Balatonról |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-29 14:44:11, péntek
|
| |
| |
Nem tudom, hogy a badacsonyi szőlősgazdák közül ki ismeri a költő eme gyönyörű mondását, de az biztos, hogy boraikat mindig is nagyon megbecsülték.
Badacsonyban a hegyi gazdák írásban, szabályokban foglalták össze a szőlőhegyi élet normáit, a művelés és az ünnepek rendjét. Ezek a hegyszabályzatok születési előjogokra való tekintet nélkül határozták meg a mindennapok sorát. Egyfajta szőlőhegyi demokráciát jelentettek, bár a tisztségviselők, a választók és választhatók személyét itt is a feudális magyar jogrendszer és szokáshagyomány határozta meg. Az elöljárók aláírásaival hitelesített iratokat piros vagy fekete pecsétviaszba nyomott szőlőhegyi pecséttel zárolták.
Badacsony borait, különösen a nemesi, uradalmi szőlők jobb termékeit mindig különleges jelzőkkel illették.
A helyi szőlő- és borkultúra kiemelkedő színvonalát jelzik a badacsonyi névvel kitüntetett és elkülönített termékek, módszerek, eljárások: badacsonyi kétrügyes metszés, badacsonyi somszőlő, badacsonyi kéknyelű, badacsonyi klasszikus bakművelés, badacsonyi aszúbor, badacsonyi ürmös. Ezek messze földön híressé tették a borvidéket
- A bor körül télen-nyáron vidámság, élet lüktetett, legfeljebb nem kint a hegyen, hanem a pincében, ahol Szent Márton, Szent Vince ünnepét, vagy az Istvánolást, a János-napot megülték. Majd a húsvéti feltámadási körmenet után ismét kezdődtek a munkás hetek, hónapok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Balatonról |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-29 14:42:42, péntek
|
| |
| |
,,Sütött a nap. Fátylasan bár, de felhőtlenül ragyogott a Balaton, melynek vizén - ma reggeltől kezdve - a menetrendszerű gőzösökön kívül, ki tudja, hány kirándulóhajó, vitorlás és motoros volt Badacsonyba indulandó, sok száz kirándulóval a fedélzetén! Szép, meleg nap ígérkezett. A tavalyi gyenge bortermés miatt már júniusban huszonnyolc forintért mérték a badacsonyi bort. - Édes, jó istenkém - sóhajtotta özvegy Vozárné -, tedd, hogy ma ne legyen eső...
Leporolta a vincellérház előtt álló lócákat és a zöldre mázolt, iksz-lábú asztalokat, aztán hátrament, s a pincében sorba állított, potrohos üvegekbe kezdte lefejteni a bort."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Balatonról |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-29 14:39:15, péntek
|
| |
| |
Részlet Eisemann Mihály Füredi Anna-bál c. operettjéből.
videó Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Balatonról |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-29 14:34:50, péntek
|
| |
| |
Esik, a köd vastagszik a tavon,
alig látszik ki már a Balaton.
De idejövet elkaptuk, ahogy
Akarattyánál elénk ragyogott
előbb az a hirtelen, résnyi víz,
aztán egy forduló után kinyílt
S csillogtak a vékony, őszkezdeti
napsütésben kékjei, zöldjei.
A kék eltűnt, a zöld sötétedett,
sötéten áll a badacsonyi hegy,
piroslik rajta esőverte lomb,
boltozata, a gyűrt bazalt borong,
s nem látni, csak szürkészöld fátylon át
Szigligetet, Csobáncot, Tátikát.
Zokog a lomb, suhog a szél, oda
ez a nyár is, az eső illata
száll szét a szélben, mélyen beszívom,
a magam nyarától is búcsúzom:
ahol a szél, a köd, az ősz is édes,
ezen a hegyen lettem negyvenéves
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Balatonról |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-29 14:23:18, péntek
|
| |
| |
A Szent Gábriel Irodalmi Klub tagjainak és vendégeinek!
Szeretettel üdvözöllek Benneteket!
A járványügyi korlátozások meghosszabbítása miatt ismét egy kicsit szeretnélek lefoglalni Benneteket!
Azokon a történéseken,amikre semmiféle ráhatással nem tudunk lenni, nem érdemes rágódni!
Annál inkább fontos azonban, hogy a saját kis világunkban magunkat testileg-lelkileg megőrizzük épen!
És most ez utóbbit szeretném kihangsúlyozni, nehogy kizárólag a testire koncentrálódjunk!
A lelki épség legalább olyan fontos!
Ezért kikapcsolódásra hívlak Benneteket! Induljunk ismét a Balatonra!
Folytassuk badacsonyi irodalmi barangolásunkat Vas István és Szántó Piroska művész házaspárral!
Vendéglátónk lesz Herczeg Ferenc író is!
Szépséges kirándulást kívánok a téli Badacsonyon!
Szeretettel:Márti
*
"A Balaton fölött, ha alkonyul,
a nap egy percre bíbor, lila, sárga,
aztán a tó fekete habja csobban."
(Vas István)
- Vas István költő 30 éves volt, és már egy éve özvegy, amikor egy szentendrei művésztelepen először találkozott a 27 éves Szántó Piroskával.
Vas István (1910-1991) kétszeres Kossuth-, háromszoros József Attila- és egyszeres Baumgarten-díjas költő, író, műfordító. Harmadik felesége Szántó Piroska festő, grafikus író volt.
Szántó Piroska (1913-1998) Kossuth-díjas festő, grafikus, író, érdemes és kiváló művész. Vas István költő harmadik felesége.
,,A költő hosszú szerelem és rövid házasság után veszítette el táncművész feleségét, Kassák Etelt, akit agydaganat vitt el. Még nem épült fel a gyászból, amikor barátai meghívására ellátogatott a Vajda Lajos körül csoportosuló fiatal baloldali képzőművészek műhelyébe. Piroska is itt festett: tehetséges volt, és radikálisan baloldali. Illegális kommunistaként még börtönben is ült, aztán férjhez ment egy fotográfushoz, aki felesége politikai meggyőződését és festői elhivatottságát is múló bolondériának tartotta. Piroska nem volt hajlandó belenőni a háziasszony-szerepbe, két év után hóna alá csapta kedvenc képét, és ment vissza a művészek közé. A Műhelyben szabad művészet- és szerelemfelfogás várta, szocialisták voltak, de a szocialista erkölcsöt hírből sem ismerték. Vas Istvánnak imponált az a teljes körű szabadság, amit a festők között megismert, és egyre jobban érdekelte a szabad szájú Piroska is. Bár a lánynak lázasan udvarolt egy Csömöri nevű festő is, találkozgatni kezdtek, lassan egymásba szerettek. A telep művészeinek azonban nem tetszett a komoly költő, - egymásra nem voltak féltékenyek, Istvánra igen. ,,Közben a magánéletem csúnyán összegubancolódik; a Műhely szoros közössége nem szereti Vas Istvánt, s követelik, hogy döntsek végre - természetesen Csömöri mellett, és tegyem ki Vas István szűrét. Mintha az olyan egyszerű lenne!" - írta Szántó Piroska később. Végül Piroska nem bírta a feszültséget, ott hagyta a művésztelepet és Vas Istvánt is. Kapcsolatuk megszakadt, jött a háború. Mindketten életveszélyben voltak, származásuk miatt duplán is. Istvánt munkaszolgálatos behívó várta, majd a német megszállás idején barátja, Ottlik Géza és egy bátor lány Kutni Mária bujtatta. Piroska ez alatt egy régi ismerős, a kommunista segédszínész, Aczél György lakásában bujkált, ami különösen biztonságosnak számított: egy nyilas körzetvezető utalta ki magának, és fegyverraktárnak használta, így itt senki sem kereste a lányt. Piroska pisztollyal a zsebében várta, hogy jöjjenek érte, de megúszta. A háború után mindketten reménykedve tekintettek a jövőbe, s beléptek a kommunista pártba. Pista feleségül vette megmentőjét, Máriát. Ontották a műveket, amelyben az igazságos új időket köszöntötték. Egy darabig. Hamar jöttek a csalódások, a költő és a festő is döbbenten nézte, mi történik körülöttük. Ebben a nyomott hangulatban találkoztak újra, szerelemük ismét fellángolt. Pista elvált feleségétől, és ettől megfagyott körülöttük a levegő. ,,A régi barátok, akik egyáltalán hajlandók voltak köszönni nekem, rendszerint hatalmas prédikációval tiszteltek meg: szégyellhetem magamat, elválasztottam Pistát a szép és kedves feleségétől, aki ráadásul megmentette az életét s a családja életét is - szégyellem is magamat, de nem tehettem másként. Védekezzek azzal, hogy én voltam a régi szeretője? Annak idején szakítottunk - én szakítottam! s azóta az egész világ s a háború is beleszólt a kettőnk ügyébe." Vas minden fronton tiszta lappal akart kezdeni: 1952-ben nyilvánosan jelentette be, hogy kilép a pártból, mert, úgymond, nem elég fejlett ideológiailag. A hallgatás évei következtek, Piroska nem állított ki, István nem publikált. A 60-as évektől szentendrei otthonuk spontán irodalmi szalonná vált, mindenki bejáratos volt hozzájuk Ottliktól Weöresig. Emellett Szántó Piroska volt szinte az egyetlen ember, aki kertelés nélkül megmondhatta a véleményét a kultúra urának, Aczél Györgynek. Sok művész érdekében járt közben nála, és ha kellett le is gorombította egykori bujtatóját. Műveikben életük végén újra és újra felcsendült az időskori szerelem hangja. Piroska képein megjelentek kertjük őszi virágai, István pedig Rapszódia egy őszi kertben címmel megírta a Szeptember végén öregkori verzióját.
- Mi más értelme van az időben a szépet
Halmozni, ha nem ez,
Hogy mikor nyomorultul vergődik az élet,
Akkor is szép lehess?"
Négy évtizedet éltek együtt." (Nyáry Krisztián)
Szántó Piroska nemcsak képzőművésznek volt tehetséges, hanem írónak is. Hangulatos, kedves leírását a badacsonyi Rodostó turistaházban tett látogatásukról élvezet elolvasni!
Szántó Piroska: Rodostó Badacsonyban
- Menjetek fel Tatayhoz - javasolta Kormos Pista -, nektek való hely. Írjatok, hogy küldjön le valakit, aki segít felvinni a csomagjaitokat, mert majdnem egy órányira van az állomástól a turistaház a hegy tetején. Ha már eltoltátok az első hetet Pista szabadságából, legalább a második legyen jó, majd meglátjátok.
Sosem szerettem a Balatont, igaz, csak órákra láttam, nyáron, de most, hogy leszállunk a vonatról, nyoma sincs a levelezőlap-kékségnek, sem a nyári fulladt zsúfoltságnak, az őszi világítás tiszta és kemény, és előttünk áll egy bozontos fejű színarany hegy, az arany tömegből fekete bazaltszálak sorakoznak az ég felé, de még az ég sem kék, hanem sápadt arany, a nap meg majdnem fehér fölötte, szeptember vége van.
Egy pici, kötényes, fekete fejkendős vénasszony behúzott nyakkal, féloldalasan keszegel felénk, ő Vasáros néni, őt küldte Tatay úr, majd viszi a csomagjainkat, erre megyünk, tessenek jönni. Csak egymásra nézünk Pistával - hát ez mi? Sajnos, mi mindig nagy szerrel utazunk, maga a festőholmi, állvány, kazetta, vásznak, megvan hat-nyolc kiló, és a kettőnk kofferja, Pista könyvei - lehetetlen, hogy ez a félhalott néni vigye, aki a vállamig sem ér, hát csak a szatyromat nyomom a kezébe, Pista hátán a koffer, nálam a festőfelszerelés. Vasáros néni így is végig nyög és sóhajtozik, a derekát, a lábát, a fejét fájlalja, szuszogva biztat pihenésre, s kendőjét megoldva pihen lépten-nyomon ő is, ha nem varázsolna el a csodaszép, létrameredek, kék bazaltkővel kirakott út, komolyan dühöngenék - micsoda embertelen alak lehet ez a Tatay, hogy fogjuk kibírni nála egy hétig?
Neki is esek a piros tülökorrú, csókaszemű, megtermett férfiúnak, aki óriási tálcával a kezében igyekszik kifelé a turistaház előtti asztalokhoz - pedig most látom először, olvasni sem olvastam még tőle semmit.
- Ugyan, hogy volt lelke ezt az öregasszonyt küldeni elénk? Hisz ez a saját lábát se bírja!
- A Vasáros néni? Kutya baja sincs, becsapta magát! Szeretője van annak, a Takony Jóska, most is azért sántít, mert megverte az ura, az Imre bácsi, az orra is attól áll félre.
- Szeretője? Hát hány éves, az istenért?
- Hetvenkettő. Itt, Badacsonyban az ilyen még szeretőt tart.
Tatayval úgy szaglásszuk egymást, gyanakodva, mint két idegen kóbor kutya. 1950 ősze van, senki se tudhatja, kiben mi lakik, ki miből változott mivé, s azt sem, hogy változott-e egyáltalán. Tény, hogy Tatay író, aki nem jelenik meg, és turistaházat vezet - vezet? Hajnali négykor már halért megy le, át Fonyódra, zsákot cipel, széket, asztalt hord, felszolgál, és budiajtót javít, a csuda szép felesége, Marika meg főz a vendégeknek. Pista is író, aki nem jelenik meg, de mégis, lektor a Szépirodalminál, Pesten - nem csoda, ha Tatay állandó próbafúrásokat végez irányunkban, szerintem a Vásáros néni elénk küldése is az volt. Teszt. De már a második próbafúrása bebizonyítja, hogy semmi vész, Sándor mélységes, kaján humorérzékére pontosan reagál az enyém, összetegeződünk, értjük egymást.
Mert az a látvány, ahogy Sándor egy nyeles hengerrel a kezében megjelenik, a bástya tetejére állítja a szerszámot, közben felém les az orra mellől, egyszeriben abbahagyatja velem a festést, s érdeklődöm a tevékenysége célja felől.
- Esőmérő, csapadékmérő - veti oda halálos komolyan. - A meteorológiai intézet munkatársa vagyok, aki köteles jelenteni a csapadékmennyiséget mindennap. Fizetni ugyan nem fizetnek érte, de ezzel is a hazámat szolgálom.
Másnap előkelő vendég érkezik a turistaházba, a frissen nagydíjazott festőnő, csak fél napra jött, de tüstént nekiáll, s rácselekszi a vászonra a házat, mögötte a bazaltszálakat és a két oldalsó orgonabokrot, tövig lila virággal borítva. Sándor egy zsák kukoricával a vállán odaadással szemléli, én is.
- Tessék mondani - kérdi egy megtört énekes koldus hangján Tatay -, hogyhogy virágzik a tisztelt művésznő képén az orgona? Hisz most ősz van, a lomb már mindenütt sárgul.
A művésznő egyáltalán nem gőgös, de nem is zavartatja magát, munka közben magyaráz lelkesen, meg se fordul, dolgozik tovább.
- Én nem naturalizmust festek, pedig azzal vádolnak, hanem szocialista realizmust. Előremutatót. Hiába van ősz, az orgonabokor él, és tavasszal virágozni fog. Érti, barátom?
- Igenis, kezit csókolom - sipogja Sándor -, erre én sose gondoltam, nem is magyarázta meg nekem senki. Pedig, tetszik látni, az az elvtársnő is festő - mutat rám az aljas disznó.
- Igazán? - mér végig a művésznő. De én csak hümmögök, jaj, dehogyis, a gondnok úr mindig mókázik, én csak néha rajzolgatok, ugye... No megállj, Sándor, ezt nem viszed el szárazon, hisz csak az Isten őrzött, hogy el nem röhögtem magam.
A mosdóhelyiségnek kinevezett kamrában egy ménkű nagy, ronda, műnépi köcsögben tárolják a vizet - messzi kútról kell felhordani -, s ez a köcsög megtetszik egy nyafka hölgynek, aki a hetenként többször is érkező, hegyet ellepő tömeghez tartozik. Hajóval jönnek át a különböző üdülőkből. Látja, hogy rajzolok a bástyán, lefülel, s érdeklődik: mit gondolok, eladó-e az a köcsög, ő megvenné. Hát hóóógyne, erősítem buzgón, a gondnok tulajdonképpen ebből él, nagy gyűjteménye van, árulja is, de persze titokban, szóljon a többieknek is, hátha akad más érdeklődő is a csoportban.
Hát akad egy kis munkája Sándornak, amíg ez a társaság a hegyen tartózkodik. Biztos távolságról figyelem, egymás után mennek oda hozzá, az orra mindjobban mozog, folyton le kell tennie a tálcát poharastul, ahogy mérgesen tiltakozik.
Ettől kezdve áll a harc. A következő kirándulócsoportnak Sándor hirdeti, hogy van itt egy művésznő a hegyen, aki öt forintért helyben bárkit lerajzol, most is ott fest, ni, a bástya alatt. Ennyire kapós még életemben nem voltam, szinte sorban állnak a népek, és nyújtogatják az öt forintokat. A gyerekekkel gyűlik meg leginkább a bajom, azok nem érik be a nyújtogatással, ráncigálják a szoknyámat, sivítva könyörögnek: engem tessék lerajzolni! Néni kérem, most fésülködtem meg, tessék nézni! Az apróbbak a krétáimat próbálják lopdosni, ha száz kezem volna, se tudnám elhessegetni őket. Egyetlen vigaszom, hogy Sándor nem élvezheti munkája gyümölcsét, mert ilyenkor igazán el van foglalva. De sajnos tévedtem. Úgy látszik, kivételesen rábízta az ügyintézést az egyetlen kis cselédjükre, ő meg a bástya szélén ül és röhög.
Nem tehetek mást, szép, gondosan árnyalt betűkkel készítek egy hirdetményt, s egy óvatlan pillanatban kiszögelem a budi ajtajára, de belülre, hogy csak akkor vegye észre a delikvens, ha már bement: "A középső deszka elkorhadt, tessék vigyázni!"
Egy ideig élvezettel nézem, ahogy kiugranak és Sándort macerálják a népek, aztán észbe kapok: ennek fele se tréfa, még valami buzgó marha képes feljelenteni őket. Hát megváltoztatom a felírást, s a mosdóhelyiségnek kinevezett kamrában rakom ki: "Az árnyékszék nem működik, tessék mögéje menni!"
Estére Sándor csak fenyeget felém a lapáttal, de kevés ideje marad már a megtorlásra, másnap délután utazunk haza. Szerencséjére még az este befut Püskiné, Ilus. Sándor - mint utóbb kiderül - titokban megsúgja neki, hogy én valóságos nótafa vagyok, csak borzasztó szerény. De ha előénekelnek nekem, és komolyan itatnak, hát nem bírok ellenállni, és lejegyezni való régi nótákat énekelek. Még Pistát is beavathatta a gonosz lélek, meg Marikát is, ilyenkor késő este már nem jön vendég, ülünk öten az étteremben egy petróleumlámpa fényénél, s Ilus csábítóan elkezd egy-egy nótát, egyre-másra önt a poharamba - biztat, hogy no, igazán, nem kell szerénykedni, másnak se tökéletes a hangja. Sándor meg sopánkodik, hogy nem ízlik az ő bora, szégyent hozok a házra - pontosan tudja a gazember, hogy nem szoktam inni. Éppen ez a baj, mert a tisztesség kedvéért bele-beleiszom, s tudvalevően a kanalanként vagy kortyonként ivott bortól hamar be lehet rúgni. Nem rúgok be, csak valami meglazul bennem - hirtelen meglátom magunkat, ahogy ott ülünk, ezen a fekete őszi estén, egy üres turistaházban, a petróleumlámpa körül. (A nem publikáló költő, a nem kiállító festő, az éjjel-nappal konyhában dolgozó Marika, Ilus, akinek már nincs könyvesboltja, csak keramikusnak készülő férje és négy gyereke, meg Sándor, eddigi legjobb regényével, a Vulkán-nal, még csak egy halom gépelt papírlapon.) Igen, Sándornak ez az utolsó "kitolása" remekül sikerült, mert szent igaz, én imádok énekelni, csak szégyellem, hogy annyira nincs hangom, s ezt tálalta most ki boldogan, hadd szégyelljem magamat nyilvánosan. Holnap elutazunk, a szabadságunknak vége, most mit kötekedjek tovább?
Sándor olyan szépen dünnyögi - mindegy, hogy csaléteknek szánva - a nótáját:
Kavicsos is, sáros is
Az én házam eleje...
Most már jön a tél, itt maradnak ketten, előbb a végtelen őszi esőben, aztán a téli behavazottságban a hegy tetején egyedül - egyszóval nem bírom tovább, a magyar nóta, az igazi, az nem vicc, nem játék, az én vidékemről való különösen nem az, hát belevágok:
Kelet felől, kelet felől,
jön egy fekete felhő...
Felőlem röhöghetnek. De nem röhög senki. Az alföldi nóták nagyon egyszerűek, előbb csak dünnyögi velem, aztán már énekli is mindenki. Fogy szépen Tatay híres (ezúttal, úgy hiszem, a rosszabbik) bora."
Érdemes volt elolvasni, igaz?
- Most pedig Vas István badacsonyi - 40.születésnapi - emlékét őrző verse következik
Vas István: Badacsonyi ősz
- Ha már születésnap, akkor inni is kell Badacsonyban, és így jóval a szüret után egy kis ismétlés Esterházy Péter író segítségével:
,,...Ismételjük át: kis fröccs: 1 dl bor és 1 dl szóda, nagy fröccs: 2+1, hosszúlépés, más nevén fordított: 1+2, házmester: 3+2, viceházmester: 2+3, háziúr vagy nagyházmester vagy (Csongrád megyében) bivalycsók: 4+1, lakófröccs vagy kis házmester vagy tömbházmester: 1+4, polgármester: 6+4, mafla: 5+5. Vannak a kevésbé ismertek, pl. az Újházy-fröccs, amikor szóda helyett uborkalét használunk; és ha nagy a baj, akkor kell a színész-fröccs: 2 dl szóda, az is langyosan. És így tovább. Van nyelv, amelynek a létezésre van sok szava, van, amelyiknek a fröccsre. Nem látom a különb
(Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére -részlet)
- Latabár Árpád Zentai Anna - Csopak, Somló, Badacsony
Részlet Eisemann Mihály Füredi Anna-bál c. operettjéből.
videó Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gazdagrét Szentangyaloktemplom |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-29 14:20:30, péntek
|
| |
| |
SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
A keresztények a legnagyobb megpróbáltatásokban se veszítsék el bizalmukat!
Testvéreim!
Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodástok után annyi küzdelemben és szenvedésben helyt álltatok! Egyrészt a gyalázatnak és zaklatásnak kitéve, nevetség tárgyává lettetek; másrészt részvéttel kísértétek azokat, akikkel így bántak. Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elrablását is örömmel viseltétek el abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek.
Ezért ne veszítsétek el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte! Állhatatosaknak kell lennetek, hogy Isten akaratát teljesítve elnyerjétek az ígéretet.
(Ezt mondja a próféta:)
Már csak rövid, nagyon rövid az idő,
Aztán eljön az eljövendő, és nem késik.
Az igaz ember a hitből él;
De ha elpártol, nem telik benne Istennek kedve.
Mi nem tartozunk az elpártolok közé, akik elkárhoznak, hanem a hívők közé, akik megmentik a lelküket.
Ez az Isten igéje. Zsid 10,32-39
EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Isten országa parányi magból fejlődik hatalmas fává!
Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: ,,Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás."
Majd folytatta: ,,Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak."
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Ezek az evangélium igéi. Mk 4,26-34
Elmélkedés
A magvető tevékenységéről és a természet rendje szerint, de mégis titokzatosan kikelő és növekvő magokról szóló rövid tanítás, amelyet a mai evangélium első részében olvasunk, csak Márk írásában található meg. Jézus itt saját küldetésére és annak várható eredményére utal. A földműves feladata a vetés. Ezt követően a földbe került magokra már nem tud hatást gyakorolni, illetve növekedésüket sem tudja sem késleltetni, sem siettetni. A növény csírázása, kikelése a földből, növekedése és a termés hozatala már úgy történik, ahogyan azt a természet rendjét meghatározó Isten akarja. E folyamat alatt az ember legfeljebb imádkozni tud a Teremtőhöz a jó termés érdekében, de emberi tevékenységre legközelebb csak az aratáskor lesz szükség.
Az Úr feladata Isten országának hirdetése. Ezt a munkát folytatja az ő megbízása alapján az Egyház az idők végéig, a nagy aratásig, amikor újra eljön majd a világba a mi Urunk. Ez a rész tisztázza az igehirdetők szerepét. A növekedés nem az ő képességeiktől vagy adottságaiktól függ, hanem Isten kegyelmétől. Ha megtették kötelességüket és megvalósították, amit rájuk bíztak, akkor nyugodt lelkiismerettel várhatják, hogy Isten majd gondoskodik a termésről. Isten szavában olyan erő rejlik, amely bőséges termést ígér.
C Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!
Hanganyag Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-29 13:47:28, péntek
|
| |
| |
A film a 90-es években játszódik egy kis algériai hegyi faluban. Nyolc francia ciszterci szerzetes él itt együtt a helyi muszlimokkal, egészen addig békességben, míg fundamentalista szélsőségesek meg nem támadják a falut. A korábban egyetértésben élő szerzeteseket megosztja a vak testvéri szeretet, illetve a józan gondolkodás. Végül feloldozást a film drámai vége sem ad.
A film bemutató videója Link
Szerzetesek ülik körül az asztalt, borral, Csajkovszkijjal és a halál biztos tudatával telik az este. A nagyjelenetben vagyunk. Az asztal körüli sorsok szempontjából már minden eldőlt, a kilenc francia más-más lelki úton-módon, de mind ugyanarra jutott: marad. Bevárja a sorsát, s ha az úgy hozza, a fegyvereseket. Akár másnap jönnek a terroristák, akár a vacsora végén, ők nem hagyják el algériai állomáshelyüket és a helyi muszlim falu szegényeit. Az, hogy Csajkovszkij hattyúinak bármilyen keresnivalójuk lehessen e jelenetben, nagyon sok aprómunkát igényelt a filmesektől, de elvégezték. Megcsinálták a kis jeleneteket, a hétköznapok ellen balettjét. Az, hogy a halál torkában, e zenés képeslapnak sem utolsó utolsó vacsora alkalmából Lambert Wilson aszketikus ábrázata büntetlenül töltheti be a teret, és Michael Lonsdale is César-díj-esélyesen nézhet maga elé, az mind az eddig lefolyt falusi-kolostori jövés-menések hiteléből jön össze. Abból, hogy biztos lábakon áll a kolostor, hogy jól látszódnak a békeidők teendői. A történet igaz, erről papírja is van a produkciónak (1996-ban hét szerzetest túszul ejtettek és megöltek Algériában - hogy kiknek a lelkén szárad a mészárlás, az nem nyert bizonyítást), de az ilyen (ön)igazolásoknak kevés keresnivalójuk van a mozikban. Ez a történet sem a papír miatt tűnik igaznak, hanem attól, hogy az eleje-közepe-vége kínálatból az eleje sok más kolostorkertre, a vége sok más vérzivatarra ráillik. A közepe pedig a filmkészítés magasiskolája, aminek a hattyúk sem tesznek keresztbe.
A kísérleti jellegű szürreális művészfilm egy élete végére érő, vidéken élő idős ember története, akinek halála előtt megjelenik elhunyt felesége és fia szelleme. Bunmi bácsi velük készül utolsó útjára a dzsungelbe... A természetfeletti keresésének, a láthatatlan láttatásának dicsérete ezzel nem ért véget a tengerparti városban: hazai pályán egy francia film, a Des hommes et des dieux kapta a jelentőségét tekintve kettes számú cannes-i elismerést, azaz a nagydíjat. Xavier Beauvois alkotásának címe kétféleképp is fordítható: Emberek és istenek, illetve Embereké és isteneké. A nemzetközinek tekinthető angol változat kiötlői ez utóbbi jelentést választották: Of Gods and Men. Nem ok nélkül, hiszen a mű alapjául szolgáló dráma hitek és vallások, a kereszténység és az iszlám találkozásának világában, földiekhez és égiekhez tartozás feszültségében zajlott le 1996-ban, részben a nagyközönség szeme előtt. A film a maga eszközeivel viszont épp azt keresi, ami a lélek mélyén rejtve maradt. Hét trappista szerzetest raboltak el másfél évtizeddel ezelőtt az Atlasz hegységben lévő Tibhirine-ből, és két hónappal később kivégezték őket. Történetük utolsó szakaszát mutatja be a film. Mai napig vitatott kérdés, hogy a ,,felelősséget" vállaló algériai fundamentalista fegyveres csoport vagy az algériai hadsereg ,,balul sikerült" akciója miatt következett-e be a tragédia, melynek a béke, a más meggyőződésű emberekkel való tiszteletteljes együttélés, találkozás és párbeszéd apostolaiként ismert férfiak áldozatul estek. Kitartásuk, helytállásuk személyes döntés eredménye volt: egy mind ellenségesebb erőket mozgató világban is a szeretet evangéliumának tanúi akartak maradni. Ezt ismerték fel és vállalták hivatásukként. Közülük a legismertebb vezetőjük, Christian de Chergé volt, akinek alakját Lambert Wilson kelti életre a filmben. A Des hommes et des dieux-t mindössze két hónap alatt forgatták le egy több mint negyven éve elhagyott marokkói kolostorban, amelyet a film kedvéért úgy újítottak fel, hogy hasonlítson az eredeti helyszínre. Szeptemberben lesz a franciaországi premier. Hogy nálunk mikor válik láthatóvá az immár nagydíjas alkotás, s egyáltalán eljut-e hozzánk, az persze nem új keletű kérdés. Ismerve a hazai forgalmazók rogyadozó állapotát, nem csoda, hogy a tömegfilmek univerzumán kívülről egyre kevesebb érték jut el a mozikba, s ha igen, csaknem észrevehetetlenül. Példa erre a szintén hit és vallás mélyét firtató kérdésekről szóló, Camino című spanyol film, amely hiába gyűjtött be szekérderéknyi elismerést és okozott rendkívüli visszhangot hazájában, nálunk elvétve bukkan fel, szinte csak egy-egy előadás erejéig. Xavier Beauvois alkotása a cannes- i nagydíj mellett a hazai filmes vizeken és szárazon egyaránt egzotikus érdekességnek számító, amúgy 1974 óta működő ökumenikus zsűri elismerését is elnyerte, többek közt érzékletes szépségéért, a meggyilkolt szerzetesek életáldozatának, a békéért vállalt művük hiteles bemutatásáért.
Magyar kurír oldalon: Xavier Beuvois ,,Emberek és istenek" című filmje Link
/Sajnos a teljes film nincs fönt az Interneten/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Filmek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-29 13:30:03, péntek
|
| |
| |
Az Istenek és emberek című film Algériában játszódik. Nyolc trappista szerzetes él egy hegyi faluban. Polgárháború veszi őket körül, de házuk a béke oázisa. A falusiak közül többen szeretnék, ha elmennének az országból, mert hamarosan kegyetlen öldöklés célpontjává válnak, mások azonban kérlelik őket, hogy maradjanak. Erről szól a film: menjenek vagy maradjanak? Végül döntenek, elmennek. Egyik falubelinek így próbálja indokolni a döntést valamelyikük: mi olyanok vagyunk, mint a madarak az ágon - nem tudjuk, mikor repülünk tovább. Az asszony azonban kiigazítja - nem! Mi vagyunk az ég madarai, ti az ág. Ha elveszítjük lábunk alól az ágat, elveszünk. Erről is szól a mai evangélium.
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Útravaló_Adoremus |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2021. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
392 db bejegyzés |
| e év: |
745 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 9255
- e Hét: 20885
- e Hónap: 54039
- e Év: 287786
|
|
|
Offline
