|
2021-01-04 10:51:48, hétfő
|
| |
| |
Cseh Tamást hallgatok. A lemezeit átraktam egy pendrájvra. Úgy a hetvenes évek végén szerettem meg ezt a zenét, és az áthallásos szövegeket. S ma is érvényesek, egyfajta kesernyés életérzés van bennük. A mi generációnké. A remény és csalódás hullámvasútján ülőké.
Aztán Kátai Zoliék segítségével még a kulturális központ igazgatójaként sikerült több ízben is vendégül látni. A kilencvenes évek elején nagyon szkeptikus volt, bizonytalan, hogy kell-e valakinek ő, és ez a muzsika. Előtte szakadt meg Másik Jánossal a munkakapcsolata. Ivott is. Le is toltuk érte. Aztán a telt ház megnyugtatta. Mindig megkérdezte, hogy mit szeretnék tőle hallani.
Briginél iszogattunk többedmagammal. Kamasz lányomat látva mondta, hogy ideje beszerezni egy vadászpuskát.
2005 őszén a Fehér Lóban lépett fel, utána a Boszorkánypincében vacsoráztunk. Tudtam, hogy beteg, ezért is morogtam a vörös bor miatt.
Azt is tudtam, hogy utoljára látom.
Most őt hallgatom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
