|
2021-02-10 18:29:04, szerda
|
| |
| |
Sötétség fátylába burkolódzó
kietlen hófedte , ismeretlen bércek ,
a bolyongó , magányos vándornak
nem nyújtanak , tartós menedéket .
Száműzöttként járja a sors
szívszorítóan gyötrelmes útját ,
kik egykor jó barátok voltak ,
elesettségében magára hagyták .
Ábrándos , múltbéli álmai meg -
fagytak lelkében , remélni már
túl nehéz az alkonyi fényben .
Az évek tajtékos tengerének a
végére érve , jutott a végzete
a sors zsarnoki kezébe . Reményei ,
türelme , lassan kihaltak szívében .
Vágya , hogy még egyszer újra tudjon
bízni a jövőben , s a jóságos Teremtő
szánalmas sorsában megértően ,
szeretve , magához emelje .
**********
 Bédné Marika : 2021 . 02 . 10 . 18 : 27 . - / saját versem /
|
|
| |
|
3 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
Bédné Marika : 2021 . 02 . 10 . 23 : 35 
