Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Hock Éva Etelka versei
  2021-02-25 23:00:42, csütörtök
 
 







HOCK ÉVA ETELKA VERSEI




Hock Éva Etelka ( Esztergom 1949. február 2. - )


Verseiben általában az élet komoly és valós dolgairól ír! Nagyon érdekes tanulságos dolgokat feszeget, mi magunk is nagyon sokszor feltesszük ezeket a kérdéseket életünk során. Sokszor még a hideg is kirázza az embert néhány versénél.

Mélyenszántó, magvas, bölcs, gyönyörű szép gondolatai, fájó és szomorú igazságai
igen helytállóak, sorai gondolkodásra késztetnek, már filozofikusnak is nevezhető gondolatsorai sokak tetszését elnyerheti. Szinte egy egész kis filozófiai gyűjtemény. Egy filozófus veszett el benne.








BENNEM ÉL


Bennem él a bizonytalanság.
Meddig lehet ez a viszonylagosság?

Másnak megfelelve élni;
Ami nem vagyok, annak is lenni.

Kell-e döntenem, vagy fogadjam el?
Hagyjam a sorsra, és éljen a tökéletlen?

Mi viheti erre rá?
Talán a bátortalanság.

És ha ez egy játszma
Önmaga igazolására,

Vagy félelem benne
Az eljövendő ismeretlenre?

Vagy a múltja éled
És nem ismer más léptéket,

Vagy nem tud nemet mondani,
Inkább a másikat helyzetbe hozva, döntésre késztetni.

Vagy csak lassan érik,
Mint sokan, a krízist félik,

Pedig krízis nélkül a homály marad -
Akkor a hályog a lelki szemünkön csak dagad.

(Vagy csak bennem él, ami nem is él?)







A BOLDOGSÁGOT NEM KELL KERESNI


A boldogságot nem kell keresni
Hanem megvalósítani,
Hagyni belülről kitörni
Léleknek szikráját fellobbantani,
Magunkat rákészíteni,
Felkészíteni.

A boldogság nemcsak úgy jön,
Az már bennünk van bezárva, mint a börtön.
De ott is van mozgás,
Ajtaját nyitják és csukják.
Bent lenni nem élvezet.
Ki kell engedni az érzéseket.

A boldogság bennünk van,
Csak tudnunk kell élni vele, boldogan.
A boldogság-vágyainknak se kéne az útját megszabni,
Hanem az érzést generálni.
Vágyott boldogságunkkal az agyunkat bombázni,
Inkább kedves bolondnak látszani.
Mint félve, rettegve, elesetten sóvárogni.

Rajtad, rajtam, rajtunk múlik...







AKARJ BOLDOG LENNI


Ha esik, ha fúj,
Akarj boldog lenni.
Ha rossz is a kedved,
Akarj boldog lenni.
Ha bánt valami, ha gyenge vagy,
Akarj boldog lenni.
Ha célod nem éred, tűzz ki másikat,
Akarj boldog lenni.
Ha érzed, magányos, egyedül vagy, mégis
Akarj boldog lenni.
Ha elhagytak, ha bántanak,
Akarj boldog lenni.
A boldogtalanságod ne etesd, helyette
Akarj boldog lenni!







CSAK EGY CSEPP VAGYOK


Tanulok, változva váltani,
Érzéseket gondolatokkal összehozni.
Változni, ahogy minden napunk más.
Váltani hozzá új lépéseket, új léptékkel már.

Tanulom, hogy
"Sose légy ítélkező, ha megismerő akarsz lenni."
Milyen nehéz azt nem tenni,
És megismerőnek valóban lenni.

Csak egy csepp vagyok a Mindenség tengerében
Ahol örökkön haladunk.
És tudjuk,
A mindenségben mi jó és rossz.

Mégis bukdácsolok.

A Mindenségben a változás a minden
Hagyom, változzak,
És engedem ezt másnak.

Ha jó, ha nem,
Csak egy csepp vagyok.







CSAK SZERESS


Csak szeress, szeress szépen,
Ahogy a csillagok járnak az égen,
Kezed simítsa kezem,
Mosolyod melengesse a lelkem
Legyek melletted nő, királynő,
Kiből a legszebb, legjobb érzés jön elő,
Legyen bennem béke, harmónia,
Tudjam ezt sugározni rád, és másokra.

Legyél Te itt a teremtő,
Belőled szülessen az őserő.
Őserő, ami biztonságot, nyugalmat ad,
Velem érez és engem elfogad.
Kérlek Szívem,
Csak szeress, szeress engem szépen,
Ahogy a csillagok járnak az égen.







DUNAKANYAR SZÉP ÉKSZERE


Hegy, víz közé beszorítva,
Régi idők mutatója,
Bensőséges hangulata,
Erre járót fogva tartja.

Híres ember sok erre járt,
Fel is vert itt elég tanyát,
Látja most is itt a nyomát,
Aki erre veszi sétáját.

Diákváros jó zsibongó,
Több féle szak és tanuló,
Sok új élet, sorsfordító,
Életúton egy megálló.

Görbe utcák, régi utak,
Hangulatuk nem változnak,
Akik egyszer erre jártak,
Ide mindig visszavágynak.

Vaskapuból letekintve,
Látszik folyó görbe íve.
Jobbra-balra körbe nézve,
Mintha szem csak legelészne.

Szent Tamás hegy lépcsősora,
Vulkánikus hegyoromra,
Erre járót hívogatja,
Fenn várja fehér kápolna.

Duna partját egybe fogod,
Két part népét összehozod,
Királynői látvány íved,
Te Mária Valéria Híd.

Bazilika, Királyi vár,
Mint egy sziámi ikerpár,
Jó távolról is látni már,
Ahogy egymást karjába zár.

Fenséges nyugalom,
Csak onnan fentről láthatom,
Ha kupolát körbe járom,
Milyen csodás Esztergom.

Múlt században születtem,
Ide köt minden gyökerem,
Dunakanyar szép ékszerem,
Király város ez itt nékem.







EGY KÓBOR ÉRINTÉS


Itt az ősz, itt van velem.
Az elmúlás érzését késlelteti a Kedvesem.
Késlelteti, mikor velem van,
De áll akkor is, ha máshol van.
Ragyog bennem a várakozás.
Érzem, neki velem más.
Együtt néha megáll az idő,
Vagy visszaforogva jön elő.
Az óra ilyenkor semmit mutat.
Az elmém előre se hátra nem kutat.
Elég egy kóbor érintés,
Önkéntelen összeölelkezés,
Aztán futhat az óra, ahogy akar,
Az idejével össze nem zavar.

A lelkem mélyén áll az idő.
Múlt és jövő ködbe vesző.







EGYMÁSNAK LÉTEZNI


Felfedezve a duált,
Veled alkotni párt.
Engedve szeretni,
Könnyen elfogadni.

Egymásnak létezni,
Kéz a kézben ugorni
Át minden árnyékot
Sütni hagyva a Napot.

Sírva is nevetni.
Téged átölelni.
Megélni közös álmot.
Réten csodálni virágot.

Egymás mellett élni.
Egyfelé nézni.
Fogni egymás kezét.
Nézni a másik szemét.

Együtt járni
Zöld utakon sétálni
Kergetni álmot
Felfedezni a világot.

Ne kelljen rád várni,
Akarj rám találni
Gyere, menjünk együtt,
Míg a Nap ránk süt







ELSŐ TALÁLKOZÁS


Jönnek az e-levelek, váratlanul gyorsan.
Ötre ott vagyok.
Négy, egyszínű kocsi a kis parkolóban.
Egy sem az.
Korán van, tovább megyek.
Megáll egy autó, ő az.
Szórakozottan sétálok vissza.
Egy kisbusz ablakain át nézem.
Nézem, hogyan várakozik, milyen.
A kocsi végénél derűsen áll, vár.
Elindulok, nem figyel.
Megtorpanok, rám ismer.
Pár lépés, bemutatkozik.
Mondom, - a nevem helyett:
- Jobb vagy, mint gondoltam.
Az anyósülés kapuját tárja,
Gumiszőnyegről húz egy rózsaszálat elő.
- Csak a légkondi miatt, hogy friss maradjon.
Nem a kedvenc színem, de mostantól talán az lesz.

Elindulunk. Dobban a Föld Szíve, és
Kalapál az enyém is, az ismeretlenbe.

A fák koronája alagút.
Itt nem érződik a nyárias hőség.
Kardigánom a vállamra teríteném,
De elindul a földre.
Utána kap, visszaigazítja.
Keze marad, mintha mindig így lett volna.
Letérünk az útról a téli kilátást keresve nyáron.
Nézem a meredek lejtőt. Áll mögöttem.
Tesz egy lépést, mintha mágnes lenne,
Érinti egyszerre vállam és bokám.
Lépek én is, fordulok, a távolság megnő
Furcsa, bizonytalan érzés van bennem.
Mint a mágnes másik pólusa elindul felém, szája érint,
Enyém is mozdul, bár nincs magyarázat rá.
Nem értem az egészet, nem értem magam.
A lélek idő, az óra idő mellett elrohan.

Olyan, mintha lenne múltunk.
Ülünk az árva padon, keze megérint.
Profi fényképezőgép lencséjén nézem a tájat.
Mutatja, mondja a fotózás csínjait.
Árnyékok megnyúlnak.
Egy fán már az ősz színe ragyog.
Szeme őszinte, tiszta akár a nyári ég.
Azt hiszem, boldog vagyok.







ÉLETEM EGY SZÍNDARAB


Életem egy színdarab, sok felvonással, jelenettel.
A mindig más szereppel változatosabb.
Dráma, tragédia, kabaré,
Ebbe a darabba minden belefér.
Nem írta író, csak sorsoló.
Akár szappanoperához is hasonló.
Kezdete, jelene megszabott,
A vége tartogat pár ki nem játszott lapot.
Mert játék ez, szerencse vagy hazárd.
(Ki tudhatja még, mi minden vár ránk.)

Nem egyszereplős ez a darab.
Benne enyém a főszerep. Vagy csak a statiszta marad?
A Nagy Rendező mennyire szól bele,
Vagy rám hagyja, megbirkózom-e én vele?
Sokat láttam, tapasztaltam már, de nem eleget.
Hogyan játszottam, jól játszom én ezt a sok szerepet?
Gyerek, kamasz, felnőtt, anya, feleség, társ, barát, rokon.
Vajon, hogyan látszik ez a Nagy Rendezői fokon?
Lesz belőlem sztár, vagy csak egy kis ripacs.
A legutolsó oldalon fog kiderülni csak.

Addig is játszom, csak játszom,
Amíg van rá alkalom.

(Az én gondolatom legyen a te gondolatod, fogadd el magadénak).







ÉRTED VAGYOK VELED


Veled vagyok érted?
Vagyok érted veled
Veled érted vagyok
Érted veled vagyok
Vagyok veled érted
Megérted
Te érted
Én vagyok, együtt veled


Veled, érted?
Veled vagyok, ahogy te is
Érted vagyok, ahogy te is
Érted vagyok veled.







ÉRZÉS AMI HOZZÁD FŰZ


Régről talán ismerem ezt az érzést
Ami nem velem tart lépést
Önálló és uralkodik
Velem nem egyezkedik
Csak jön és hengerel
Egyetlen dolgot hagy, bíznom kell
Nem én vagyok fönt
Az érzés dönt.

Az érzés, ami hozzád fűz
A lelkemben, testemben égő tűz
Mi lesz velem! Hallod.
És Te vajon tudod
Benned mi zajlik
Rád ebből mi vonatkozik
Érzed azt, amit én
Vagy csak sütkérezel más tüzén.

Félek egy kicsit
Az érzéstől, ami eluralkodik
Ami kiszolgáltat neked
De ajánlanom, csak a szívemet lehet.







GYORSAN MENTÉL EL


Gyorsan mentél el,
Váratlanul, hirtelen
Nem hagyva mást,
Űrt, hiányt, fájdalmat,
Szomorúságot, végtelent.

Hirtelen távoztál,
Nem hagyva búcsút sem.
A családot most is kovácsolod,
Kezed nyoma mindenen.
Érthetetlen, miért Te,
Sokaknak megváltás lenne,
Mégis nem ők voltak soron.

Alig ismertelek, a gyerekek útján,
Mégis sokat tudtam rólad.
Emberséged, jót akarásod,
Őszinte kedvességed,
Türelmed, bizalmad
Sokat ért, és
Sokunkat sokáig elkísér.







GYORSAN TELNEK A NAPOK


Lassan hatvanegy vagyok,
Még másra nem szorulok.
Életem, mint vízfolyás,
Csendes, gyors vagy áradás.

Gyors, mert múlnak a napok.
Áradnak pillanatok.
Futok az árral szemben,
Hagyom, sodorjon engem.
A csendet még teremtem
Helyem, néha nem lelem.

Van, hogy tétován lépek,
Vagy sorsot megigézek.
Döntök, mikor nem kéne,
Nem teszem, mikor kéne.

Lassítok, vagy sietek,
Meg-megállok, lélegzek.
Fut a szekér, - nem halad,
Akkor nekem mi marad?

Nem rágódni a múlton,
Nem ácsingózni jövőn.
Feladatnak, nagy nekem,
Lélek bugyrait viszem.

Maradok most magamnak,
Megfelelek társamnak.
Ez a társam velem van,
Csak Én és Önmagam.
Többiek mind statiszták,
Az életet játszmázzák.
Ebben egyek vagyunk mind.
Mit is játszunk akkor mink?







HIÁNYUK MÉG MINDIG FÁJ


Sokakat elveszítettem,
Kiket nagyon szerettem.
Hiányuk még most is fáj
Mindegy hány év telt el már.
Bennem mindegyikük nyomot hagyott.
Nekem itt is élnek, nem csak ott.
Tanultam tőlük sokat
Megkönnyítve ezzel napjaimat.

Itt vannak körbe, velem
Egyiküket sem nélkülözhetem.
Ők az életem részei
Szeretetük most sem síron túli.
Tudom, segítenek, ha kell
Érzéseik, szellemük most is átölel.
Itt vannak velem a lelkemben ők
Mutatva a szebb utat, a jobb jövőt.
Életük nem volt céltalan, mert
Hitemben ők erősítenek minduntalan.

Egy ünnepnapjuk van itt a Földön
Én a többit is velük töltöm.
Érzem, ők is szeretnek
Csalódni bennük nem lehet.
Hiányuk még mindig fáj
Mindegy hány év telt el már.










HOGYAN KÉNE ÉLNÜNK
(Útmutató)


A Szeretet Himnusza
Rámutat mindarra,
Hogyan kéne élnünk,
Tévelygő népünk.

Múltunk fájdalmak sora.
Ez nem elég tanulság mostanra?
Változtatni, változnunk kéne!
Lelkünk mélyén él, ennek a képe.
Elhivatott nép vagyunk.
Jó sorsfeladatokon kell hát dolgoznunk.
Ha, elhagynánk a hitványt, a cifrát,
És nem utánoznánk más népek hibáját.
Régi öntudatunknak tudnánk szerepet adni,
Csak nemest, szépet, igazat játszani.

Értékesek vagyunk itt mindannyian.
Nem kéne futnunk tengelyig a sárban,
Mária kötényéből folyton kipottyanni,
Aztán tanulságok nélkül visszakapaszkodni.
Gondolkodni kéne, és jót cselekedni,
Az egónkat útjára engedni.
Menjen csak más néphez, kevélyhez, butához,
Nálunk már eleget volt a tanulsághoz.

Hagyjuk szárnyalni lelkünk szépségét.
Ne irigyeljük a szomszéd értékét.
Innét el nem viszünk semmit mi fogható,
Mert erről gondoskodott a Mindenható.
Maradjunk hát békén.
Mivel, az életünk véges lévén.
Sokra becsüljünk, tiszteljünk másokat, és magunk,
Így lesz valós, a Szeretet Himnuszunk.







IGAZSÁG, HIT ÉS VALÓSÁG




Az igazság, a hit és a valóság,
Hogy fér össze ez a három szóság.

Az igazság törékeny jószág
A nevében történik a sok gazság
Tünékeny is, folyton átformálják.

A hit, ami bennünk él, belénk tanítják
Azt hisszük ez a valóság.
Hit még a vallás,
A különböző forma, és elvárás.

Végül a valóság
Ami a hit és vele az igazság,
Vagy köze sincs hozzá, ő a másság.
Más a hit, más az igazság.
És egyiket sem takarja a valóság.

Igazság van. Azt hiszem.
Ebben rejlik a hitem.
Aztán hirtelen arra ébredem
Hogy ez nem a valóság, csak nekem.

Tévednék, és csak álmodom
Hogy e három szó nem rokon
Hogy ők nem sziámi ikrek
Hogy néha köszönő viszonyba sincsenek.

(Hiszem, mert muszáj.
Amiben hisznek az a valóság.)

Hiszem a valóság az igazság
Rájövök az igazság nem a valóság,
Aztán a valóságról hiszem, hogy az igazság.

Milyen egyszerű lenne, ha hihetném
A valóság mindig az igazság
Az igazság mindig a valóság.
Ez lenne a három királyság.







JÓ KÍVÁNSÁGAIM 2011-re


Nem jut eszembe semmi,
Legfeljebb az, hogy hagyd magad boldognak lenni.
Ne keresd, ne gondold azt, ami bánt,
Hagyd el a szorongást, a félelmet, a bizonytalankodást.
Ne engedd, hogy bármi rontsa kedved.
A problémákat másoknak átengedd.
Egészséged neked maradjon.
Pénztárcád ne csekkektől dagadjon.
Vedd észre a természet szépségét,
Az élet lényegét.
Engedd el, ami nem fontos.
Mindenben legyél elég okos.
Hagyj az időnek is megoldást.
A munkában másoknak is fogást.
Az életedben sikerüljön mindent szeretni,
Ami nem megy, azt meg elfogadni.
Ami innét kimaradt, azt kívánd még magadnak
És arcodon mindig legyen helye mosolynak.
Szeretettel kívánom neked én
Mindezt szilveszter éjjelén.







KARÁCSONY ÉS ÉN


Egy szál fenyő a hegytetőn
Akár a magányos cédrus
Csak áll és vár
Talán tudja, karácsony van.

Egy máglya,
Egy fáklya,
Egy kis gyertya,
Egy mécses lángja
Ma mind a karácsonyért ég.

Bennem is pislákol egy lángocska,
Vagyok, mint hegytetőn a fenyőfa.
Egy hamvas szikra,
Bennem lassan, mintha parázslana
Elveszíti az időt,
A múltat, jelent, jövőt.
Pislákol - éled,
Utat hagy a fénynek.
Benne van minden.
Aki ma hiányozna, ő nincsen.

Egy gyertya - egy mécses lángja
Betölti a szobát,
Mozdul minden,
A lelkemben üresség nincsen.

Itt van velem mindenki, aki valaha
És most a fontos.
Megtöltik a szobát,
Elhozták magukkal sok-sok év
Karácsonyát.

Itt van, ki legjobban hiányzik,
Ha nem is ölelhetem,
Lelke az enyémmel együtt játszik.
Játszik, ahogy karácsonyfa ágán a fények.
A gyertya lángja éget.
Átmelegszik minden.
A szívem csordultig tele.
Nem hagyom, hogy mások önsége ezt tönkretegye.

Ha nem is velem,
Bennem,
A szívemben
Itt vannak ők, mind.
Ennél szebb karácsony nincs.







KEDVESEMNEK


Nézem az öreg csonka diófát
Életem része évtizedeken át
Kevés levele, töpörödő léte
Emlékeztet a semmi életre.
Éveken át sokszor figyeltem
Álmodozott rajta a tekintetem
Hozzám tartozik, akár a Balaton habjai.
Múlt életemnek ők is rabjai.

Múló időben ragadni pillanatot
Marasztalni a későn jövő boldogságot
Nem törődni mással
Tegnappal, időmúlással.
Élvezni a csendet
És hogy kedvesem ölelget
Álmában ébren. Mellette érzem
Nem hiábavaló a létem
Fontos vagyok, tudom
Ha nem is hallom.

Pár vihart megértünk
Ide-oda csapódott a lelkünk
Talán most csendesül
Életünk legbelül
Szelídülő vihar
Álmokat kavar
Valóságos érintést
Nem meddő képzelgést.

Kérlek, simíts és ölelj
Érintésemre felelj
Legyen teljes a napunk
Tudjuk, mi egymásnak vagyunk.







KEDVES NEKEM E VILÁG




Kedves nekem e világ
Bennem van a boldogság.
Vidáman töltöm napjaim,
Átölelem vágyaim.

Kell még ehhez levegő,
Étel, ruha, és melegedő.
Jöhet fényes nyár vagy csodás tél
Csak ennyi kell, és az ember ÉL.







KI FELEL A BOLDOGSÁGÉRT


Ki felel a boldogságért, nem tudom,
Mert az nem jár velem egy úton.
Felelni érte tán nem is lehet,
Benne úgy sem lenne köszönet.

A boldogtalanság az már teljesen más,
Annak van felelőse, az,
Ki másokat felelőtlenül bánt,
Mérlegre nem teszi tettének súlyát,
Nem figyeli, vele kinek árt.
Önös látszat boldogságért
Eldob több karátnyi gyémánt
Őszinte szív-dobbanást.







KINEK VAGYOK FONTOS


Leéltem majdnem az életem,
És tudom, érzem ki fontos nekem.
Sokszor hittem fontos vagyok másoknak,
Csalfa délibábjai voltak ezek egy álomnak.
Mentem, kerestem, segítettem.
Magamat sokszor a hátsó sorba tettem.
Tévedtem belátom.
Nem egyforma a fontosságom.

Azóta változtam magam, és a lelkem.
Fontos már nekem az, ki fontosnak tart engem.
Nem akarom, nem várom,
Másoktól a fontosságom.
Egyvalakinek most már mindig fontos leszek,
A magam embernek.

Ráérek, már nem sietek
Végül kiderül, kik tartanak fontosnak engemet.







A LEGUTOLSÓ VÁGYAM


A legutolsó vágyam csak egy,
Ágyban párnák közt halni meg.
Váratlanul álmomban vigyen el a halál,
Akkor is, ha ezzel sok érzelmet kaszál.
Addig egészségesen akarok élni.
Majd emberszerep ruhát levéve,
Csendesen távozva dimenziót váltani.
Jobb odaát tudom.
Most még van itt feladatom.
Megoldatlan leckéimet sorra meg kell oldani
Semmi elől nem tudok, nem lehet elfutni,
Mert jön az ismétlés, míg
Én nem leszek kész-egész.







MAROSVÁSÁRHELYEN JÁRTAM


Jártam más tájon
Tg.-Mures Maros-vásáron
Ahol nem könnyebb az élet
De egyszerűbb a lélek
Ahol nem sötétebb az éj
És nem fényesebb az ég
Mégis mások az emberek
Simábbak, egyszerűbbek
Gondolatuk tiszta
Érzéseiket mutatja
Nem kell a szavak mögé nézni
Elég csak meghallgatni.







MA VAN AZ A NAP
A kortalanságról


A fiatalság rögeszméje,
hogy ők nem változnak.
Pedig az élet megtanítja,
hiába a lelkes ifjú-tudat.

Ma van az a nap, elfogadom.
Lehetséges, beléptek az idősek táborába?
Ez jó, mert e csoportban én vagyok a fiatal.
Mi mást tehetnék?

Visszasírjam régi énem? azzal mire mehetek?
Tudomásul veszem, hogy
ritkábban futok és lassabban sietek.
Már szokom.
Elfogadni még nem tudom, mivel
az érzelmeim, gondolataim nem idősödnek.

A lelkemben még gyermek vagyok, s
ezt el nem hagyom.
A gravitáció ide nem hat.
A csomagolás változhat.
Ami belül van, az a lényeg.
Mosolyogva elfogadom. - Élek!







MELYIK A JOBB?


Melyik a jobb?
Ha nincs választásod,
Vagy választanod kell.

Választanod, mikor nem látod a jövőd
Vagy mikor nincs meg hozzá az erőd.

Maradni a régiben és húzni az ismerős igát
Vagy, vállalni a változtatás kockázatát?

És ha döntöttél már
Akkor hogyan tovább?

Melyik ujjamat harapjam,
Ha mindegyik fáj?

Fáj a lelkem, de muszáj lépnem
Hogyan tegyem, ezt kérdem.

Teszek egy nagy lépést és vajon
A szakadékba hullok
Vagy vár az oltalom?

És ha más irányba kéne lépnem?
Várom, hogy súgjanak nékem.







MI KELL A BOLDOGSÁGHOZ


Egy kék szempár
Szájszögletben húzódó mosoly
Némán nevető érintés.
Csak lenni.
Nem tervezni a holnapot,
Mert elrontaná a mát.
Csak szeretve lenni.
Egy sugár bennem szórja fényét.
A lelkem derűje követi az övét.
Nem kell a minden.
Elég a résznyi.
A boldogság csillagát együtt látni fényleni.
Ma az életem megosztom veled.
A holnapom mája is, talán a tiéd lehet.







MIÓTA ÉLEK VÁGYOM RÁD


Mióta élek vágyom rád.
Te vagy nekem, aki megszépíti a mát.
Hozol nekem boldogságot.
Elém tárod a világot.
Veled nem lehetetlen semmi.
Nem csalsz meg, téged érdemes szeretni.
Közeledben biztonságban vagyok,
Akárhogy kezdem és fejezem be a napot.
Megrészegít közelséged.
Nem tudlak nélkülözni téged.
Aranyat érsz, gyémántot,
Megragyogtatod a valóságot.
Nélküled nem tudok élni,
Életemben nincs mit remélni.

Maradj velem, kérlek!
Ne hagyj el soha, míg élek.
Tőled függök, ahogy te is tőlem.
Egymás nélkül értelmetlen minden.
Szabad vagy, nem sajátítalak ki,
Csak háremedben én legyek mindig valaki.
Sokat jelentesz nekem.
Érted, talán eladnám a lelkem.
Az sem baj, ha elhízol, és hájas vagy.
Én úgy is akarlak, bármilyen kövér vagy.

Paráznasággal csak rám gondoljál.
Értem élj, és hozzám tartozzál.
Ne érezzem soha hiányod.
Zord időkben is élvezzem társaságod.







MIT TENNÉL HA...


Mit tennél, ha döntened kéne
A gyerekednek adsz enni,
vagy a hiteled pontosan törleszteni.

Mit tennél, hova mennél
Ha minden kompetens helyen
Az okos törvények ismertetése van csak jelen.
Ha az intézménynek csak a nevében a segítő.
Ha körülményeid látványa kielégítő,
De üres a hűtő,
Alig van tüzelő.

Mit tennél, ha döntened kéne
A villanyszámlát befizetned
Vagy a fiadnak pelenkát, orvosságot venned.

Mit tennél ha, a macsó menedzser magyarázná neked
Minek csináltál gyereket
Amikor a hiteled nincs miből fizetned.

Honnan tudná az a sok okos pénzes
Fehér inges réteg
Hogy hozzájuk tartoztam
Míg emberül nem gondolkodtam
Gyereket akartam,
Nem vártam, előre szaladtam
A hitelt választottam
Akkor még nem tudtam
A kötelet a nyakamra magam fontam.

Most már érzem, ahogy szorul
Mit tegyek, minden felborul.

Én nem vagyok szenzáció
Sem celeb nyomorgó
Akkor mit tehetek én
A kétségek küszöbén.

Csak várhatom a "Mikulást"
A "cipős dobozos adományt"

Pedig így, ennek nem kéne lenni
A beszedett adónkat másképp beosztani
Nem teli zsebbel, a nyomorgókról dönteni
A földre kéne leszállni
Nem koncepciókat gyártani
Hanem, előrelátóan, megfontoltan
Őszintén, szívből, okosan, TENNI.

Ki az, aki minderre képes?

Mindaz, aki ezt a bőrén érzi
Nem csak szemléli
Tudja, az elfuserált segítés
Nem élet-lépés.

2010.










MOBIL, MSN, SKYPE ÉS TÁRSAI


Mobil, msn, skype és társai
A verbális kommunikáció nagyjai.
Utolérlek velük, hallom a hangod,
Ha szerencsém van, látom az arcod.
Itt vagy, de mégsem
Nem érzem a rezgésed
Messze van a lelked.

Eleinte csodás, hogy hívni tudlak
Beszélhetünk, az idő nem állít korlátokat.
De ahogy az telik,
Rájövök, a technika csak helyettesít.
Mindegy, hogy ki vagy
Milyen a kapcsolatom veled, azt veszem észre
Kettőnk közt elkopik a szöveg.

Nagyon jó, hogy van
Mobil, msn, skype és társai
Ha csak kommunikációs hézagot kell pótolni.
De mit érnek ezek, mikor
Nemcsak hallom, hanem érzem,
Itt van velem,
A beszélgető partnerem.







NEM DŐL ÖSSZE A VILÁG


Ha kellek, tarts meg,
Legyek az egyetlen, az igazi,
A mindenkor megfelelő társ.

Ha nem kellek,
Küldj el, ne sajnálj.

Ha kellek, ne kelljen más,
Legyen őszinte az összetartozás.

Ha nem kellek,
Mondd, és ne vacillálj.

Ha kellek, mint egy sínpár,
Menjünk együtt tovább.

Ha nem kellek,
Ne mellettem keress mást.

Érezned neked kell:
Szívednek, lelkednek.
Ha nem érzel,
Nem tehetek mást:
Mennem kell.

Ne tétovázz!

Ha kellek, ha nem,
Döntsd el végre már.
Nem dől össze a világ.







NEM TARTOZOM SENKIHEZ


Tartozom hát mindenkihez.
Ahol a megértés csak hátrány,
Ott nem kell senkinek önzetlen bálvány.
Vártam, hogy kinőjön a tisztesség virága,
De a föld csak szittya kopár, nem hajt hiába.
Hittem, bíztam, reméltem.
Változásra várva szerettem.
Minek az alvajáró álma,
Nem mozdul semmi előre, csak hátra.

Nem tartozom én senkihez,
Tartozom hát a többekhez.
Belépek a sorba,
Életem így fordul majd jobbra.
Leszek önző, akarnok, sárkány
Mostantól, nem ér így majd hátrány.
Ha nem tartozok senkihez,
Tartozok majd mindenkihez.
És mert
"Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek."










NŐKNEK, NŐTŐL, NŐNAPRA


Mit írhatnék
nőnapra, hisz én is nő vagyok.
A sorsom tapasztalom, lelkem köveit dobálom,
Hagyom mögöttem mindazt, ami nem fontos.
Próbálom súlytalansággal megélni a minden-napot,
Hagyva alakuljon mindaz, ami nem én vagyok.
Látom a tavasz hírnökét, szemem simít fát, virágot,
Élvezem a friss levegőt, a korábban felkelő napot,
Unokáimat, kiáltják: Szeretlek nagyi, s én is őket nagyon.

De írhatnék
Arról, ami félelem bennem, a görcsökről, amit feltörni sem hagyok,
A bizonytalan jövőről, a kétséges holnapról,
Kedveseim elvesztéséről, a kiszámíthatatlan dolgokról,
Az összeomlani készülő családokról, gazdaságról,
A tehetetlenségben tartó folyamatokról.

Írhatnék
Talán jóról,
Változásról,
Valósággá nem válható fikciókról.

Írok másról,
Ami az eszembe jut, ha azokra a nőkre gondolok,
Kiktől praktikusan, józanul gondolkodni tanulhattok.
Ha lehetőségük lenne, okosan hoznának sok új fordulatot.
Elkezdve azt kicsiben, téve a JÓT, ahogy teszik ezt otthon,
Aztán tovább, széles látókörrel megmutatva, hogy jól lássatok,
Tennének érte, hogy minden tekintetben jobb irányába változtassatok.
Amit a férfiak a világban elrontottak, velük mind-mind helyrehozhatnátok.
Az életterünk javulásában másképp nem bízhattok,
Hogy sikerüljön végre jobbá tenni családot, országot,
Bár akár az egész világot,
Félelemmentessé téve sok-sok emberi sorsot.







OLVADÁS


Lassan elolvad a hó
Kék színben ragyog a tó
Hosszabbodnak a napok,
Rövidülnek az árnyékok.

Feledjük a múló telet,
Megjavul az emlékezet.
Mind frissebbek leszünk,
Gyorsabban ver a szívünk.

Lazán kezdjük a napot,
Magára hagyjuk a tegnapot.
Nem gondolunk másra
Csak a tavaszi zsongásra.

Nézzük a felhőket az égen,
Harmatcseppet a levélen.
Lelassítunk, szemlélődünk,
Emelkedik a rezgésünk.

Lebegünk a szélben,
Szikrázó napsütésben.
Arcunkon vidám mosoly.
Az élet úgy sem komoly.







ŐSZINTESÉG NAPJA... HA LENNE


Sokféle napot tartunk egy évben,
Az Őszinteség napja másoknak is jutott már eszébe.
Egy napig legalább őszintének lenni,
Őszintén igazat mondani.

Kezdeni a napot mindig magunkkal
Nyersen tiszta gondolatokkal.
Szembe nézni a rémmel
A magunkra mért őszinteséggel.
Aztán jöhet a többi
Másokkal is őszintének lenni.
Nem kéne félni ezen a napon.
A következményekkel számolni se nagyon.

Könnyű vagyok, szállhatok,
A titkolózás ma nem hagy nyomot.
Most mindenki megteheti
Megtorlás a szavait ma nem követheti.
Lehet, csak ezt én gondolom.
Mások őszinteségét elviselni sokszor nehéz, tudom.
Ez a nap ettől különleges,
Elmondhatom óvatosan, mert megértés lesz.

Ma őszinte lehet a kérdés
Megkönnyebbülést hoz rá a valós felelés.

Legyen mindig a mai nap, az őszinteség napja
Mert az őszinteség minden alapja.

Ha mer az ember őszinte lenni
- a tetteit felvállalni -
Az életét végül ez fogja jobbá tenni.

Ha mégsem az lesz, amit ő akar
Az őszinteség mégis megtérül hamar.







SEGÍTŐ KEZEM NYÚJTOM FELÉD


Segítő kezem nyújtom feléd.
Rajtad múlik eldöntsd
Hogy neked ez mennyit ér.
Szorítsd meg - tartalak
Felállnod neked kell
Mert, másra nem telik
Egy segítő angyalnak.







SOHA-SOHA NE FELEDD


Ember mindegy hány éves,
Gyerek mindig addig lesz,
Amíg anyja vele van,
Nem tudják ezt még sokan.

Gyerek én már nem vagyok,
Anyák Napján itt hagyott
Hiánya még most is fáj
Pedig sok év eltelt már.

Ő már nekem nem felel,
Se virágért nem ölel.
Visszahoznám az időt,
Mikor láthattam én őt.

Soha-soha ne feledd
Életet ő adott neked
Vele voltál sokáig
Felnőtt kor határáig.

Szaladj hozzá örömmel.
Nézd el, ami nem stimmel
Attól még, hogy felnőtt vagy
Szíved lehet nagyon nagy.

Tedd boldoggá óráit
Veled töltött perceit.
Szeresd, amíg teheted.
Szíve dobog teérted.

Biztos ő is hibázott.
Mindent meg is bocsátott.
A szeretet mindent hagy.
Élvezd, amíg gyerek vagy.

Gyerek mindegy, hogy hány van
Anya szíve osztatlan
Mindegyiknek egész jut
Csak az idő, ami fut.

Amikor még kicsi voltál
Papír szívet rajzoltál.
A kis szív már megkopott
De értelme nem fogyott.

Szeretettel gondol rád
Legyen a sors jó hozzád.
Lépteidet vigyázza.
Te vagy élete álma.







ÜRES VAGYOK, TÁTONG A LELKEM


Üres vagyok, tátong a lelkem
Jó lenne más érzésekre magamba lelnem
Vagyok, akár az elszabadult léggömb, amit
A tavaszi szél csak össze-vissza röptet, lökdös.
Üres vagyok.
Kong bennem az értelem.
Csak a semmi az, ami végtelen.
Várom a csodát, a más érzést.
Leljek magamban tartalmat.
Lelkemnek békét.
Szívemnek összeférést, hogy
Érezzem, ne kelljen tátongjon lelkem.
Legyen harmónia bennem!







VAGYOK


Tényista vagyok
Romának vallom magam.
Van négy-hét gyerekem
Fehér munkám soha
Adóra, Tb-re nem telik
A férjemnek detto
Mégis ő a családfenntartó
A rezsim kevés
A támogatásom sok
Mert igazsi magyar vagyok
A gyerekekre sok időt szánok
A családdal sokat utazgatok
Ha csak magyar lennék
És még nem roma is
Akkor felkopna az állam
Mert velem nem törődne az állam.
Tényista vagyok
Magyarnak vallom magam
Sok helyre jelentkezem
Munkám mégse lesz
Segélyért hiába megyek
Mert ott csak roma lehetek
A párom akár az igásló
Robotol reggeltől-estig,
ő egy családfenntartó
Fizetjük az ÁFÁ-t, az adót, a Tb-t
A magas rezsit
Csak a törlesztésre, de ruhára, kajára alig telik.
Luxusom csak egy
A két gyerek.
Ha még egyszer születnék, csak magyar-roma lennék
Kötelességet, felelősséget nem ismernék.
Addig is töprengek
Tovább hogyan lesz.
Tovább?
Hogyan?
Lesz?







VALENTIN NAPHOZ


Szerelem nélkül nem jó élni,
Mintha üresjárat lenne az élet.
A csillagokban mindenkinek meg van a párja,
A földön mégis sokan magányosan élnek.
Ha szerencsés vagy és megtaláltad
Vigyázz rá, el ne riaszd.
Érte érdemes, legyőzni időnként önmagadat.
Ajándékozd meg Őt
Odaadással, őszinteséggel, türelemmel,
Bizalommal, biztonsággal,
Szívvel, szeretettel, öleléssel.
Ha csetlik-botlik, eltéved,
Fogd a kezét, vezesd vissza,
Dobogjon együtt a szívetek.
Sose áldozat természetes legyen, amit érte megteszel.
Használd ki az élet minden rövid percét,
Mert nem tudod még nélküle az milyen lesz.







ZUHANJUNK FÖLFELÉ


Zuhanjunk fölfelé a létbe,
Ne lefelé a mélybe.
Gyorsítsunk, szálljunk,
Ne egy helyben járjunk.
Törjünk csak felfelé,
A Napra, a fény felé.
Ne adjuk lejjebb,
Tápászkodjunk feljebb.

Keressünk: Értelmet,
Írásban szépséget,
Gondolatban igazságot,
Emberben jóságot.
Érezzük a harmóniát,
Hanyagoljuk a matériát.
Akarjunk ember módra élni.
Az anyagit szellemiesíteni.

Összefonódik a sorsunk,
Hívlak, gyere velem - fölfelé zuhanjunk.

Hagyd el a káoszt,
És a sok koszt.
Járjunk a föld felett Emberként,
Mindent emeljünk fölfelé egyenként.

Próbáljuk meg, újra,
Újra, újra, és újra.













 
 
0 komment , kategória:  Hock Éva Etelka  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2021.02 2021. Február 2021.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 320 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1322
  • e Hét: 9559
  • e Hónap: 36182
  • e Év: 173554
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.