|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2021-02-28 21:38:50, vasárnap
|
| |
| |
Tényleg olyan rosszak vagyunk?
Egy határozottan optimista, téveszmék uralta korban élünk, amely az embert helyezi az univerzum középpontjába, és kiáltja ki minden dolog mércéjének. Az ember csődközeli történelme, lesújtott lelkiismerete és a Szentírás tanítása ellenére nagyokat mond az erényről, az érdemekről, és egy ragyogóbb jövővel kérkedik. Mérhetetlen erkölcstelenségét és folyamatos elkorcsosulását azzal palástolja, hogy egyszerűen megváltoztatja az erkölcsi szabályokat, és amit korábban gonosznak tartott, átkereszteli jóra. E hatalmas megtévesztés miatt nem meglepő, hogy a Szentírás vádiratára ezzel a kérdéssel válaszolunk: Tényleg ennyire rosszak vagyunk? A biblikus válasz az, hogy: Igen, tényleg ennyire rosszak vagyunk!
A Szentírás világosan tanúsítja, hogy Noé napjaiban Isten hatalmas özönvizet bocsátott a földre. Ezt az isteni ítéletet az emberek istentelensége és mérhetetlen erkölcstelensége váltotta ki. A Szentírás ezt így írja le: ,,Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében". Nem csupán az emberi gonoszság gondolata szembeötlő a fenti idézetben, hanem annak mértéke is: ,,szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz". Ez az egyik legerőteljesebb állítás a Szentírásban az ember teljes, gyökeres vagy átható romlottságáról. Első pillantásra ez a vád szélsőségesnek tűnik, és azt gondolnánk, hogy csupán néhány hírhedt, megbélyegzett lelkiismeretű alakra vonatkoztatható a történelemben. Amikor azonban közelebbről vizsgáljuk a kérdést, nyilvánvalóvá válik, hogy mindannyiunknak szembe kell néznie ezzel a váddal.
Képzeljük csak el, hogy létezik egy olyan eszköz, amely képpé tudja alakítani minden gondolatunkat, ami valaha átfutott az agyunkon, és utána a gondolatainkból készítenének egy filmet, amit bárki megnézhet. És most azt képzeljük el, hogy az összes családtagunk, barátunk és ismerősünk látni akarja ezt a filmet. Vajon nem követnénk el mindent, hogy ezt megakadályozzuk? És ha mégis megnéznék, nem találnánk nehéznek, akár lehetetlennek is, hogy valaha az életben még egyszer a szemükbe nézzünk? Ha pedig minden józan ész ellenére nagy bátran azt mondanánk, hogy nincs szégyellnivalónk, ez nem annak lenne a bizonyítéka, hogy hazudunk, vagy téveszméink vannak, vagy teljesen eltompult a lelkiismeretünk? Az az igazság, hogy közülünk még a legjobbaknak is vannak olyan aljas gondolatai, amelyeket a legközelebbi barátaikkal sem osztanának meg! Mindez azt mutatja, hogy valami egyszerűen nincs rendben velünk. Hajlamosak vagyunk a gonoszra, és azok a dolgok vonzanak minket a legjobban, amelyeket a lelkiismeretünk ellenez és elítél. Ezzel a problémával küszködtek a gondolkodás történetének legfelvilágosultabb filozófusai, erkölcstanítói és teológusai is. Pál apostol az emberi faj dilemmáját így panaszolta el: ,,Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök".
Fontos megértenünk, hogy az a gonoszság, amiről az előzőekben beszéltünk nem korlátozódik az özönvíz előtti korszakra. Más szavakkal: sem az özönvíz nem mosta el az ember gonoszra való hajlamát, sem Noé nem volt képes jobb örökséget hagyni utódaira, mint Ádám. Közvetlenül azután, hogy a víz leapadt, és Isten megparancsolta Noénak, hogy hagyja el a bárkát, az Úr ezekkel a szavakkal leplezte le az emberi szívben hátramaradt folyamatos romlottságot, amely az újjá nem született karakter védjegye lesz a világ végezetéig: ,,Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem".
Az özönvíz előtt Isten megállapította, hogy az ember szívének minden szándéka folyamatosan gonosz. Az özönvíz után némi változás állt be. Nem csak az derült ki, hogy az ember szívének minden indulata gonosz, hanem a gonosz eredetét is felfedte az Úr: az születésétől fogva az ember szívében lakozik. Ez az ember ádámi öröksége. Bár a Szentírás ezt a rejtélyt nem oldja fel, de ettől még igaznak ismeri el. Az ember bűnben fogan és vétekben születik; az anyaméhtől fogva elidegenedik, és születésétől kezdve tévelyeg. Ezért nem kell a gyermekeknek megtanítani az önzést és az álnokságot, hanem a szülőknek és másoknak buzgón azon kell munkálkodniuk, hogy megtanítsák nekik, hogyan fékezzék meg magukban az önzést, hogy igazat beszéljenek, és törődjenek mások jólétével. Ha valaki abban reménykedik, hogy egy nap a gyerekek fogják irányítani a világot, még sosem volt tanúja annak a könyörtelen és brutális rendnek, amit a kisebb gyerekek képesek kialakítani egymás közt, és nem látott még olyan gyereket, akinek a másik játéka kell. Ha bárki ennek az ellenkezőjét állítja, nézze meg a történelmet és az esti híradót!
A Szentírás azt tanítja, hogy az ember azért cselekszik gonoszul, mert gonoszság lakik benne. Ez a belső romlottság átjárja és hatással van minden gondolatára, cselekedetére és tettére. Ézsaiás próféta kesergése kifejezően ábrázolja ezt az igazságot: ,,És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél hordának el bennünket!" Sokféle vélemény forog közkézen azzal kapcsolatban, hogy mit értett Ézsaiás a megfertőztetett ruha alatt. A legtöbben úgy vélik, hogy itt Ézsaiás olyan öltözékre utal, amely rituálisan tisztátalanná vált halottal való érintkezés, vagy vérfolyás miatt, esetleg lepra következtében. A továbbiakban a három közül az utolsó esettel fogunk foglalkozni.
A történelem során a lepra az egyik legszörnyűbb betegség volt, ezért kiválóan alkalmas arra, hogy plasztikusan ábrázolja a bűnt. A lepra addig pusztítja a testet, amíg az bűzös rothadó hústömeggé nem válik. Nem csak a betegségben szenvedő ember, hanem a környezete számára is elviselhetetlen. Ennek ismeretében képzeljük most el, hogy a helyi Optimista Klub úgy dönt, hogy befogad egy szegény leprást és szalonképessé teszi őt. Óvatosan lemossák minden tagját, a szagát pedig a legdrágább illatszerekkel fedik el. Végül a legfinomabb selyemből szőtt hófehér ruhába öltöztetik, és bemutatják az egész világnak. Lehetséges, hogy fáradozásukkal átmenetileg jót tesznek a leprásnak, őket pedig ünnepelni fogják, de ez nem sokáig tart: a máz hamar eltűnik. Az ember testének rothadása át fog vérezni a fehér selymen, bűze pedig hamarosan elnyomja majd a parfüm illatát. Az ember, az öltözék, és minden, amihez hozzáér pillanatokon belül rothadt és leprás lesz.
Ugyanez mondható el a bűnös emberről. Nem számít milyen vallási vagy erkölcsi megújulást erőltet magára, belül ugyanaz marad. Jézus úgy írja le az ilyen embert, mint a poharat, amely kívül tiszta ugyan, de belül utálatossággal van tele; mint a fehérre meszelt sírt, amely halottak csontjaival van megrakva. Ahogyan a leprás vére átszivárog a ruhán, és az öltözéket ugyanolyan visszataszítóvá teszi, mint annak gazdáját, az emberi szív vagy természet romlottsága is hasonlóképpen járja át, és teszi tisztátalanná az ember minden gondolatát, szavát és cselekedetét. Ez az oka annak, hogy az újjá nem született ember képtelen jogot szerezni arra, hogy a saját tettei vagy érdeme alapján megállhasson Isten előtt. A legkiválóbb cselekedetei is olyanok Isten előtt, mint a mocskos és utálatos ruhadarabok!
Az evangélium megértéséhez és másokkal való megosztásához alapvetően fontos, hogy megértsük az emberi természetet. Ha az ember alapvetően jó lenne, vagy ha maradt volna benne valami - akár csak egy szikrányi - jóság is, akkor a prédikátornak lenne arra hatalma, hogy meggyőzze őt, neki pedig lenne ereje, hogy válaszoljon. Ha azonban az ember gyökeresen romlott, akkor csakis Isten természetfeletti hatalma tudja megnyitni a szívét és az elméjét, és gondoskodni a megtéréséről, valamint az üdvösségéhez szükséges hitről.
Mint keresztyéneket és az evangélium szolgálóit, Isten bennünket nem csupán arra hívott el, hogy az Ő nagyságát és kegyelme gazdagságát hirdessük, hanem arra is, hogy Igéje fényében és a Szentlélek erejével feltárjuk az emberi szív valós állapotát. Ez utóbbi, vagyis az ember erkölcsi romlottságának leleplezése vezeti el az embert oda, hogy ne bízzon a testben, hanem Krisztusban dicsekedjen. Az ember erkölcsi sötétségének koromfekete éjszakáján így ragyog fel Isten két ikercsillaga: a kegyelem és az irgalom.
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-28 07:17:45, vasárnap
|
| |
| |
Ősszel a Bükkben
Az őszi erdő szépségére vágytam,
vonzott a roppant csend, a nagy magány,
és a lebukni készülő sugárral
a Bükkbe mentem Kazincbarcikán.
Már rozsdafoltok szálltak lenn a rétre,
hullatta pénzét végig a fasor,
a szőlőt éhes madár mezgerélte,
és lánggal égett számtalan bokor.
Piros rubinként csurrant csöppnyi vérem,
míg kincsre leltem a kökénysoron,
aztán a cserjés állt hamar elébem,
s a rőt avarban elveszett nyomom.
A vízmosásos úton mendegéltem,
fejem fölött a roppant part meredt,
tavaszi zápor zúduló vizével
itt jár alá a sziklagörgeteg.
Öreg fák jöttek, mentek, körülálltak,
ritkult a lombjuk, mint vén főn a haj.
Itt-ott már pőrén meredtek az ágak,
s lábam nyomában fölreccsent a gally.
Aztán a néma tölgyerdőbe értem,
s körülfogott egy templom illata.
Köd szállt a fák közt - tömjénfüst a mélyben -,
s késett virágok halk áhítata.
Mély volt a csend, és lábujjhegyre kellett
fognom a léptem, sápadt volt, beteg
az őszi erdő, s itt-ott halkan ejtett
egy-egy riadt szót: száraz levelet.
Suhantak sűrű árnyak, ritka fények,
zsongtak csodás, nagy, ősi dallamok,
és éreztem, hogy áldott rendelés lesz,
ha egyszer - ősszel - én is meghalok.
Füle Lajos |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-28 07:02:24, vasárnap
|
| |
| |
József
,,Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el." (Mt 1,19)
Sáfárai kell hogy legyünk mindannak, amit Isten ránk bízott. Vannak emberek, akiknek ezt mondja Isten: ,,Itt van háromszáz millió forint." Ezek az emberek később kötelesek elszámolni Istennek, hogy tudniillik mit csináltak azzal a pénzzel. Vagy talán így szól Isten egy házaspárnak: ,,Itt van egy gyermek. Neveljétek fel." Ezeknek az embereknek is számot kell adniuk Istennek. Felelős sáfárai vagyunk mindannak, amit Isten ránk bízott.
Volt egyszer egy férfi, akire Isten rábízta tulajdon Fiát. József volt a neve ennek a férfinak. ,,Igaz ember" volt. Ez azt jelenti, hogy istenfélő, Isten törvényéhez ragaszkodó izráelita volt. Egyszerű és becsületes ember, vagyis olyan valaki, akire Isten nagy dolgokat szokott rábízni.
Amikor megtudta, hogy leendő felesége áldott állapotban van, minden bizonnyal mélyen lesújtotta a dolog. Megtehette volna, hogy elmegy a bíróhoz, és megfenyítteti Máriát, annak vélt hűtlenségéért (5Móz 22,23-24). Ő azonban szerette menyasszonyát, ezért elhatározta, hogy ,,titokban bocsátja el", ami nem azt jelenti, hogy József el akart somfordálni, hanem hogy el akarta őt bocsátani, anélkül, hogy hivatalos jelentést tesz, mint ahogy rendes körülmények között ezt elvárták volna tőle.
Isten ekkor szólt hozzá. ,,Dávid fiának" szólította, s ez egy olyan cím volt, amely szinte zavarba hozta az ácsot. Isten azt mondta a megrémült Józsefnek, hogy Mária egy olyan gyermekkel viselős, aki Istentől való. József hitt Istennek. Azon az egyenes és egyszerű módon válaszolt, amelyikről a hívőket fel lehet ismerni. ,,Úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki." Egyszerűen csak engedelmeskedett, s ez ebben az esetben azt jelentette, hogy feleségül vette Máriát.
Isten még három alkalommal szólt Józsefhez álomban (Mt 2,13.19-20.22). József mindhárom esetben azonnal megtette, amit az Úr mondott neki. Úgy látszik, jellemző volt erre az emberre, hogy megteszi amit Isten mond neki, mellőzve a ,,de", a ,,ha" szavakat vagy a sok beszédet.
Úgy tűnik, hogy József meghalt, mielőtt Jézus megkezdte nyilvános szolgálatát. Miután teljesítette megbízatását, Isten hazahívta sáfárát.
Isten az ő legdrágább ajándékát tette bele József kérges tenyerébe. És József hűséges volt.
Napi gondolat
Miket bízott rád Isten? Mit jelent neked ,,hűségesnek lenni" ezekkel a felelősségteljes dolgokkal?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2021. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
95 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 286
- e Hét: 6532
- e Hónap: 35844
- e Év: 223646
|
|
|
Offline
