|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2021-02-07 23:58:18, vasárnap
|
| |
| |
Komjáthy Jenő : Menj és ne érints...
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne csókold ajkamat!
Lángajkat csókolsz: félve félek,
Hogy lángja a szívedbe kap.
Az Istenért, vigyázz magadra
És arcomat ne simogasd!
A tüzet, mely égig ragadna,
A senyvedőt, ne szítogasd!
Ne nézz szemembe! Látva poklát
Gyűlölnéd még a mennyet is,
Nem látnád üdvei ragyogtát,
Csupán rettegnéd mélyeit.
Prédája lennél szellemeknek,
Repülni nem tudnál velem,
Idegeid próbára tenned
Veszélyes volna szertelen.
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne csókold ajkamat!
Lángajkat csókolsz: félve félek,
Hogy lángja a szívedbe csap.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-07 23:50:00, vasárnap
|
| |
| |
Bánki Éva - A szél ötven árnyalata
Kicsit már meguntam
anyáim-nagyanyáim, dédanyáim perverzióját.
Nézzünk fel a férfiakra, hogy lenézhessük őket.
Fel-le, fel-le, fel-le, fel-le, fel-le, fel-le.
Én csak nézni szeretek.
Kislánykoromban a szelek színét is láttam.
Az őszi bíborszél a karjába vett,
a türkiz megrángatta a hajamat és a szoknyámat,
a sárkánypikkelyes arany szél augusztus végén támadt,
megtöltötte a testem forrósággal és magabiztossággal.
A szelek ma is a hőseim.
Nem hordanak kitüntetéseket.
Nincs fokozatuk, útlevelük, tekintélyük, érzékenységük.
Ahogy nincs ruhájuk, nevük, címük.
Erejük van.
És gőgössé tesz,
hogy senki sem akar megvédeni, se képviselni.
Hisz nincsenek szél-pártiak és szél-ellenesek.
Elvegyülhetek és kiválhatok.
Senkinek sem kell hálásnak lennem.
A szél megelevenít, akár az értelem.
És a minden elég nekem.
Aztán egyszer feljutok egy óriási torony tetejére.
Mindig csak fel. Fel-fel-fel-fel-fel-fel-fel.
Megkapaszkodom a türkiz szél kezében.
Rátámaszkodom a bíbor szél rettentő erejére.
És zuhanás közben érzem, hogy az arany szél
megtölt boldogsággal és reménnyel.
Soha nem érek földet.
Még nem próbáltam. De.
A szél ötven árnyalatához:
Régen azt ígérték, felszabadítanak az elidegenedés és az elnyomás alól. A nagy felszabadításból mára csak annyi maradt, hogy védik a te életre szólónak képzelt szexuális identitásodat. Vagyis elszigetelnek a többi embertől. A tőkés viszonyok változatlanok, de te magányos lehetsz. A női mazochista képzelgések a vers állításával szemben nem ritkák. De mivel céljuk az akár önpusztítás árán elérendő teljes szabadság, ezért nem "témák". Megmaradnak a költészetben. Szerintem nem is baj. Röpülj, vers!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-07 23:41:37, vasárnap
|
| |
| |
Berde Mária : Nem értesz
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a menny kapuját reám nyitnád.
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat,
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy,
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat,
És üdvösségem forrása a lelked.
Tudom: a nevem imádságnak ejted.
Tudom: több vagyok néked minden szentnél,
- Ó, meg is halnék, ha nem így szeretnél -
De néha sírok. Akkor ne kérdezz.
Meghalnál értem, de meg nem értesz.
Mert lásd: a lelkem oly országból hoztam,
Melynek szellője se érte a lelked.
Lásd, sose voltam hívő, balga gyermek,
Nekem nem kellett játszópajtás, játék.
Hívott a csend, és csábított az árnyék;
Még dajkamesék álmait aludtad,
Mikor lelkem már vágyva vágott utat
Szomorúságok rengetegjén által,
Beszélgettem bánatos árnyú fákkal,
S mélyére láttam egy nagy óceánnak,
Mit úgy hívnak, hogy: bánat.
És hogyha néha álomtalan esten
Lelkem kibomlott, s elhagyá a testem,
Megostromoltam más világok nyitját,
Fellegnek álmát, csillagoknak titkát.
A föld eltűnt, megnyílt a végtelenség,
Ó, álmodásos, álomtalan esték!
Utak, amiknek ölét sose jártad:
Nincs, nincs az álmaimhoz szárnyad.
És néha sírok. Akkor ne kérdezz.
Szeress, szeress nagyon, de meg nem érthetsz.
Berde Mária Julianna (Róth Jenőné) erdélyi magyar író, költő, műfordító, tanár.
(Kackó, 1889. február 5. - Kolozsvár, 1949. február 20.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-07 23:36:51, vasárnap
|
| |
| |
Dante Gabriel Rossetti : Fényvillanás
(Az Élet háza című ciklusból)
Már jártam itt, igen!
Mikor is volt? Ki tudja már!
Ott künn a fű nem idegen,
s az illatár,
a sóhajtás, a part sok fénye sem.
Enyém voltál. Igen.
Vajon mikor is lehetett?
Egy fecske röppent odafenn,
fordult fejed,
fátylad lehullt - de rég volt, Istenem!
Így volt? S így lesz? Igen?
Legyőzve évek távolát
visszatalál a szerelem
a gyászon át?
Jön még nap s éj, amely gyönyört terem?
Baranyi Ferenc fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-07 23:29:52, vasárnap
|
| |
| |
Komjáthy Jenő : Szeretnék
Szeretnék sírni lábaidnál,
Míg csupa boldogságot innál.
Reád meredni dúlt szememmel,
Míg játszanál széttört szívemmel;
Rontó igét fövénybe írni,
Mikor szíved más fogja bírni;
Sebeimet büszkén mutatni,
Ha örömed, mint tenger, annyi.
Szeretnék lenni megalázva,
Míg elmerülnél dőre lázba.
Szeretnélek ragyogva látni,
S a pompa közepette - szánni!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2021. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
128 db bejegyzés |
| e év: |
475 db bejegyzés |
| Összes: |
3553 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 254
- e Hét: 4673
- e Hónap: 5083
- e Év: 45392
|
|
|
Offline
