|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2021-03-10 11:41:45, szerda
|
| |
| |
Fábri Péter - Mi magyar jöttmentek
Mi magyarok, jöttmentek vagyunk. Ki Galíciából jött, ki Etelközből. Hogy ki honnan jött, az jószerivel attól függ, hogy ki meddig megy vissza az időben: nagyanyjáig, ükapjáig, ükanyjának ükapjáig.
Jönni mindannyian jöttünk valahonnan. Ami a menést illeti: ki tudja.
Bartók mindenesetre elment, Szentgyörgyi Albert is elment. Neumann János Molnár Ferenc és Márai Sándor is elment.
Az őseik jöttek, ők mentek.
Elment Ligeti is, Kurtág is. Zeneszerzők, tudósok, írók, orvosok, mérnökök. A magyar jöttmentek.
Mi, magyar kunok például jöttmentek vagyunk.
Az én kun őseim valahonnan Ázsiából jöttek valamikor a középkorban. Ma már nem beszélünk kunul, csak magyarul.
Mert itt maradtak és ha ma egy grafikus meg akar rajzolni egy ősmagyar arcot, nagy valószínűséggel mellétrafál és a kunok közül választ modellt.
Mi, magyar zsidók, jöttmentek vagyunk. Az én zsidó őseim például valószínűleg többfelől jöttek, éppenséggel Galíciából is, mert askenázi őseim is voltak, de Spanyolországból is, mert voltak szefárd őseim is.
Jut is eszembe Spanyolországról: Amerika felfedezése után Spanyolország a világ leggazdagabb országa lehetett volna.
Csakhogy az iparát és kereskedelmét nem fejlesztő Spanyolország aranya a szorgos hollandokhoz vándorolt.
Akik mellesleg befogadták a Spanyolországból elűzött zsidókat is és velük együtt gazdagodtak meg.
Mi magyar besenyők, jöttmentek vagyunk. Mára elfelejtett nevű ellenségeink addig üldöztek minket, amíg ki nem rekesztettek ázsiai otthonunkból és el nem vergődtünk ide a Duna-Tisza közére.
Aztán itt maradtunk és ma már nem beszélünk besenyőül, csak magyarul. Olyannyira, hogy adtunk egy nagy magyar költőt is a magyar irodalomnak: Csoóri Sándort, aki már annyira magyarnak érzi magát, hogy másokat nem is néz jó szemmel ebben a nyelvi és kulturális közösségben.
Mi magyar cigányok, jöttmentek vagyunk. Idejöttünk és annyira megtetszett nekünk ez a szép ország az ő szomorú dalaival, hogy muzsikusaink közül a legtöbben el is felejtették a régi cigány dalokat és magyar dalokat játszottak helyette.
Jöttünk és hoztunk egy Biharit, egy Lavottát, egy Déki Lakatos Sándort. Hoztunk költőket is, Choli Daróczi Józsefet, Bari Károlyt; hoztunk mesemondót: Lakatos Menyhértet.
Nagyon sok ház áll ebben az országban, amelynek a falát mi húztuk föl. Szeretnénk, ha ez az ország is szeretne minket annyira, mint mi őt. Hiszen közülünk is legtöbben már csak magyarul tudnak.
Mi magyar németek, jöttmentek vagyunk. Úgy megszerettük ezeket a derék magyarokat, hogy mi adtuk a magyar nyelvnek (és a magyar iparosoknak) a szerszámok egész sorát.
Mi hoztuk a sperhaknit, a dűznit, a bűnés kalapácsot, mi építettük a gangokat és mára úgy elmagyarosodtunk, hogy már a saját szavunkat sem értjük. Meg tudja még mondani valaki, mi is volt az a ringlispíl?
Mi magyar szerbek, mi magyar szlovákok, mi magyar szlávok: jöttmentek vagyunk.
Idejöttünk Mária Terézia hívására, amikor itt állt az ország üresen, és nem volt dolgos kéz, a törökök elvonulása után. Annyira szépnek láttuk ezt az országot, hogy egyikünk, bizonyos Petrovics Sándor, meg is írta itt nekünk a legszebb magyar verseket.
Persze ő csak amolyan hígmagyar volt, mondta egy Németh nevű magyar száz évvel később, akinek valahogy nem jutott eszébe, hogy ezzel az ő nevével talán ő sem kunoktól vagy besenyőktől származik.
Sebaj, Petrovics Sándorral együtt mi is úgy gondoljuk: ,,Magyar vagyok. Legszebb ország hazám / Az öt világrész nagy területén".
Mi magyar románok, jöttmentek vagyunk. Mi is szeretjük a magyar nyelvet, ezért aztán hagytunk itt egy József Attilát, igaz, őbeléje kun vér is vegyült.
Mi magyar horvátok, jöttmentek vagyunk. Jött ide velünk egy bizonyos család: a Zrínyiek.
Nagy mehetnékjükben az egyik Szigetvárat védte a töröktől, a másik az egész Délvidéket, de olyan is akadt, akinek fejét vették, mert nagyon magyarkodott.
Mi magyar szlovének, mi magyarlengyelek, mi magyar ukránok...
Folytathatnám.
A kínaiakkal és az angolokkal, a franciákkal és az olaszokkal,
akik itt élnek és szeretik ezt az országot.
Akik segítenek szebbé és gazdagabbá tenni. Akiknek a gyerekei már magyariskolába járnak.
Jöjjetek hát, magyarok!
És ha menni akartok, menjetek! Járjatok-keljetek,
Jöjjetek-menjetek, büszkén és szabadon, ahogyan szabad emberekhez, büszke jöttmentekhez illik, Galíciától Mátyásföldig."
Fotó: Boncsér Árpád szobrászművész
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek innen-onnan |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-10 11:31:34, szerda
|
| |
| |
Szellemileg kerültünk veszélybe. Nem fontos a kultúra. A kultúra nem úgy működik, mint egy bankcsőd, amit tőkeinjekcióval helyre lehet hozni. Magyarország kulturális élete hungarikum, büszkék lehetnénk rá.
Könnyű lehetetlenné tenni, de 50 év felépíteni.
A második világháborúban azt mondták Churchillnek:
zárjunk be minden múzeumot, könyvtárat és a pénzből vegyünk fegyvereket".
Erre azt felelte igen, de akkor miért háborúzunk?"
A kultúrában rejlik leginkább a magyarságunk, a hazaszeretet."
Alföldi Róbert
( szinhaz.hu )
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-10 11:20:30, szerda
|
| |
| |
Becsüld meg a belső történeteteidet"
Ha valaki megkérdez, mondj pár szót magadról - akkor többnyire arról beszélsz, amit a leglényegesebbnek tartasz. Hol élsz. Mit tanultál/ mit dolgozol. Család. Hobbi. Sport.
Érettségi. Diploma. Lagzi. Kitüntetés. Kinevezés.
Egy ember hivatalos életrajzának mérföldkövei ezek - ebből állítják össze az ember történetét, amit aztán majd, ha híres ember lesz belőle, elmondanak a sírjánál, mint gyászbeszédet, és lexikonokba foglalnak.
De vajon tényleg ezek a leglényegesebb történetek, amik jellemeznek minket?
Nem.
Engem például sokkal jobban meghatároznak olyan kis történetek, amiket keveseknek, vagy senkinek sem mesélek el. És szerintem nem vagyok ezzel egyedül.
Történetek traumákról. Történetek gondoskodásról. Történetek szerelemről. Történetek a természetről.
Némelyikhez egy érintés kapcsolódik, másikhoz egy árnyék, harmadikhoz egy csók íze vagy egy testi/lelki sérülés fájdalma.
Ezek közül a történetek közül egyeseket szívesen felidézünk, másokat nem. Nem mindegyik történetre vagyunk büszkék - egyeseket kimondottan szégyellünk. Vannak olyan kis történetek is, amelyeket a külvilág mércéjével igazán jelentéktelennek kellene minősíteni, és mégis: mi egy külön kis megbecsült helyen tartjuk őket az emlékezetünkben és kísértik az álmainkat.
Ha megfosztanának minket ezektől, akkor ami maradna: egy külső váz. Amiért annyit küszködünk és izzadunk és törekszünk egész életünkben. És amiben, ha belegondolunk, nem vagyunk igazán jelen. Mennyire inkább jelen vagyunk a kis belső titkos “lényegtelen" történeteinkben.
Becsüld meg a belső történeteteidet: azok határozzák meg, aki vagy. És akikkel megosztod őket, azok ismernek meg téged igazán.
Drogriporter (Facebook)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek innen-onnan |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2021. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
160 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1585
- e Hét: 5401
- e Hónap: 14987
- e Év: 83907
|
|
|
Offline
