|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2021-03-05 12:09:53, péntek
|
| |
| |
Kínából származik a kora tavasszal nyíló, illatos tündérfa.
További szép napot! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: TAVASZ TAVASZ TAVASZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-05 11:53:21, péntek
|
| |
| |
Kisértés
Kint jártam a hegyen s a kosaram teleszedtem gyümölccsel
mire hazaértem a felét uton-utfélen elhullattam.
Hogy körülültük az asztalt, mindenkit jószivből kinálgattam
egy zöld héju alma maradt utoljára, gondoltam ez az enyém lesz.
Alig hogy nyultam utána, egy másik kéz is kinyult a tál fölé
idegen kéz volt, de hogy érintettem, árnyék suhant át a szivemen.
A gyümölcsből nem maradt nekem semmi, de sohse felejtem ezt az estét
tizen ültünk az asztalnál s egy lány, mintha gonoszul incselkedett volna velem.
Aztán felébredtem, mert mindez csak álmomban történt ilyen gyönyörüen
egyedül álltam a reggelben és éreztem, hiába is vágyakozom
a lány után, akit nem ismerek s aki talán engem se ismer.
Szobor: Boncsér Árpád szobrászművész alkotása - Várbóci alma árus
Vers: Kassák Lajos: Ajándék az asszonynak c. kötetéből
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szobrok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-05 11:17:41, péntek
|
| |
| |
Hans Lodeizen: figyelj: mikor még vele...
figyelj:
mikor még vele
éltem és a világot együtt
alkottuk, összeszőve, felfejtve
mikor még nálam volt a szeme
és hófehér keze
akkor megáldottam a havat
és az esőben nevettem.
mikor a délutánokat szobájában
töltöttem és a testében
járkáltam vagy leültem, könyvet
olvastam vagy aludtam, mikor ismertem
fülében az utat és behajóztam szemének
folyóján mikor kezével
játszottam és átsuhantam az ajkán
olyankor gyakran jöttem szembe önmagammal,
nevetve, sírva vagy mondva dolgokat,
de,
az ősz beköszöntével ő elment
most én sem vagyok már mert velementem
kezének kezet adtam
szemében ottmaradtam
fülében elakadtam
testében eltévedtem
testében megfulladtam.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-05 11:05:58, péntek
|
| |
| |
Zarándoklat a sziklához - (részlet)
Mikor a némaság az úr körülötted,
engedd át magad a csendnek,
mikor napokra elkerül a nyugalom,
mert éjszaka fények villannak fel
lehunyt szemhéjad alatt, nappal
pedig habzó sötétség kíséri lépteid,
végy erőt magadon, és haladj
tovább, míg a fojtogató felhők
el nem oszlanak.
Áfra János költő, műkritikus, szerkesztő
Ezzel a radikális költői felszólítással kezdődik Áfra János Rítus című, harmadik verseskötete. És valóban: a kötet beszélője eltávolodik az Éntől, a lírai személyesség közvetlenségétől és az önfeltárás vallomásosságától. Sokkal inkább a személytelen vonzza, valami nagyon egyszerű, ugyanakkor bonyolult beszéd a közösről. Ami egyszerre archaikus, mégis jelen idejű.
69-70. oldal, Zarándoklat a sziklához
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2021. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
160 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10084 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 684
- e Hét: 2829
- e Hónap: 12415
- e Év: 81335
|
|
|
Offline
