|
2021-05-11 18:56:13, kedd
|
| |
| |
Sándor Fövényi
Mondd
Mondd, mennyit ér az élete annak,
aki csak üldögél dologtalan,
és több a fény szemében a vaknak,
míg az övében örök éjszaka van.
Mondd mit ér a pénz, ha nincs belőle,
bár ha akad azt is elosztogatod,
léggömböket eregetsz a levegőbe,
és évek óta úgy kelsz, ez nem a te napod.
Mondd, mit ér a könny, ha nincs gazdája,
hullatod a porba, hogy sarat csinálj,
székláb helyett nyelet faragsz a baltába,
amivel erdőt aratsz, ha ág cibál.
Mondd, mit ér mikor sandán mosolyogsz,
és hazug szavak hagyják el szádat,
tudod szíveden nehéz, nagy kolonc,
mégis szereted szegény hazádat.
Mondd, mit ér az a rohadt, kifolyt vér,
mit borotva csókolt ki karomból,
röhögsz, néhány csöppnyi a pályabér,
ments meg Uram az ilyen vagyontól.
Mondd, miért szaggatom le ruhámat,
esőben táncoló pogány vagyok,
szólni kell, bármi fogja be számat,
de lehet, hogy inkább mutogatok.
Mondd, így fél halottan mennyit érek,
mintha ólomból volna kezem, lábam,
mégis cikázom mint a denevérek,
a rám zuhanó sötét éjszakában.
Mondd, miért kell szeretnem mindenkit,
legyen az gyerek vagy sunyi felnőtt,
az egész életem nem ér ennyit,
csak pár maréknyi megfáradt szellőt.
Mondd, ki akar itt örökké élni,
céltalan sétálni ég és föld között,
tüdőm már nem tud levegőt cserélni,
maradjon bent csend mit a szívem szövött.
Mondd, ezt utoljára kérdem tőled,
valahol odafent vagy-e Istenem,
vérem csorgott, s e megalvadt szőnyeg,
legyen vörös stigma a térdemen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
Online
