|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2021-05-15 21:10:37, szombat
|
| |
| |
Bölcső
Elnéztem öcsémet az ablakon át:
derék magyar ember. Csupa életerő,
de néha nekem még most is a régi
bölcsőben üvöltő, kövér csecsemő.
Hogy ordított, rúgkapált már kéthetesen!
Én voltam a dajka, - az anyám aratott,
- hétéves kisfiú -, ringattam a bölcsőt.
Kint levegő, fény, dal, - a nyár ragyogott!
Hívott a rét, a folyó, a szabadság,
pajtásaim füttye az ablak alatt,
s mint rab a rácson át, néztem utánuk.
Irigyeltem a lepkét, kukacot, madarat.
Vonzott az arany nyár, felelőtlen öröm...
Ették a legyek, sírt éber öcsém,
nap szítta anyámat, - s hű kötelesség
tartott a bölcsőnél, mint a kötél.
Ringattam a bölcsőt keserűn, dühösen,
vakartam a lábam, űztem a legyeket.
Az örökmozgó bölcsőért, lett volna akárhol,
odaadtam volna fele életemet.
Ringattam a bölcsőt, mert sírt a kicsi,
ha szüntem, akár egy pillanatig.
Az volt a hitem, hogy e kis csecsemőben
kínzóm, zsarnokom lelke lakik.
Csak egyszer legyek én nagy Úr! Magamé!
füstölgött az agyam, forrott az eszem,
csak megszabaduljak! Nem dajkálok többé,
nem ringatok én bölcsőt sohasem.
Felnőtt a gyerek. Szép, embernyi ember,
csupa dal, jókedv, csupa életerő.
"Nagy" lettem én is, - haj, de a bölcső
még nagyobb! s benn sír sok lelki csecsemő:
ötezer csecsemő! Ennyi a nyájam!
Tépik, lepik őket démoni keselyűk.
Makacsok, nyugtalanok. Ringatom őket,
s vagyok őrük, dajkájuk, tejük és kenyerük.
Kis sorsból, bölcsőtől a nagyobb sors
népet dajkáló bölcsőhöz kötözött.
Hajtom a bölcsőt, zsoltárt dúdolok, és kint
füttyent a világ s a tilos örömök.
Tudom én: a sírig ez lesz a sorsom,
de vállalom s érzem a kedvet, erőt,
s óriás bölcsőben, lelki énekekkel
ringatom a síró, kacagó, sokezer csecsemőt.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-15 20:40:52, szombat
|
| |
| |
Kő
Lehet a fáradt testnek párna,
vízbe ugrónak
útlevél egy másik világba.
Rabnak: börtön. Szabadnak: élet,
hegy zengő orma,
mely mutat bűvös messzeséget.
Szíven teher, kibírhatatlan,
de szinte röpke
csipke a tornyon, a magasban.
Vándor lábán sebet tör, éget,
de a malomban
jövőt őröl és reménységet.
Árvíz ellen partot szegélyez,
s van úgy, hogy gőgös
szívvé válik, s nem hisz, nem érez.
Lehet üszöktől szennyes, durva rom,
s vakító ékszer
fehér kebleken, szép hattyúnyakon.
Lehet palotánk s kérkedünk vele,
de végül mégis
mindőnknek egy lesz: - a sírunk jele.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-15 08:07:22, szombat
|
| |
| |
A nagy urak
Ma kereszteltem, eskettem, temettem.
Az ember így lát, így tanul.
Ma, egy nap, méltatott a szóra
három igen nagy úr:
az Élet, Szerelem, Halál
előttem fényben elvonult:
három nagy úr!... S a szolgahályog
a szememről lehullt.
Letegeztek már nagy urak,
fél és egész "kegyelmesek"
s majd hasraejtett a gyönyör...
Ma kérdem, kik ezek?
Ó, mennyi göthös, girhes úr
megváltót játszik s nyög, köhög.
Hatalma képzelgés csupán
s elomlik, mint a rög!
Kis pénzek, hiú üzletek,
olcsó cím, rongy medáliák,
pár lakáj-lélek: ez övék,
ez operett-világ.
Az Élet, Szerelem, Halál
mutatkozott be ma nekem,
most már egyéb "urak" előtt
fejem felemelem.
Megtudtam bár: e nagy "Urak"
előtt hitvány porszem vagyok
de azt is, hogy más emberi
uracskák is azok!
Nincs fáraó! A szolgaszellem
meghalt! Pór ősapák,
ha látnátok unokátok
kemény, dacos nyakát!
Már senki nékem minden "úr",
díszítse bár rang, cím, ruha,
Egy Urat ismerek, az Istent,
ki uraknak Ura!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-15 07:43:45, szombat
|
| |
| |
A hívök közösségének tanítója a Szentlélek, és nem az emberi értelem.
Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-15 07:39:17, szombat
|
| |
| |
Az új szilárdan áll a régin
A Szentlélek feladata kettős: tanít és emlékeztet.
A hívők közösségének újra és újra szüksége van világi vándorútján az útmutatásra és a felismerésekre. Új ellenségekkel, új problémákkal, új bajokkal szemben a közösség a Szentiélekben találja meg tanítóját, aki ,,mindenre megtanítja" (János 14,26). Egyetlen számára fontos területen sem marad útmutatás és felismerések nélkül, és ezekben a felismerésekben biztos lehet, mert tanítója a Szentlélek, és nem az emberi értelem. Így története során az egyház új felismeréseket kap, nem szűnik meg tanulni és a Szentiélekre hallgatni. A Szentlélek nem holt betű, hanem az éló Isten (Korinthusiakhoz írt második levél 3,6). Így a hívők közössége minden döntésében bízhat a Szentlélekben, és szilárdan hihet abban, hogy az munkálkodik benne, és nem engedi, hogy a sötétben tapogatózzunk, ha komolyan hallani akarjuk tanítását. A Szentlélek minden tanítása azonban Jézus szavához kötött marad. Az új szilárdan áll a régin. Így válik tanítóvá az emlékezés. Ha csak emlékezés lenne az egyházban, akkor a holt múlt csapdájába esne, ha csak tanítás lenne emlékezés nélkül, akkor az egyház ki lenne szolgáltatva a rajongásnak. Így a Szentlélek mint a hívő közösség igaz tanácsadója mindkettőt gyakorolja, előrevezeti az egyházat, és egyúttal szilárdan Jézusnál tartja (Máté 13,52).
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2021. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
309 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3085
- e Hét: 9331
- e Hónap: 38643
- e Év: 226445
|
|
|
Offline
